Mali Actu - maliactu.net - Mali Actualités, Les Actus et Informations sur le Mali
Mali Actu
Mali : Studio Tamani immortalise Issa Fakaba Sissoko, symbole du journalisme engagé
Le Studio Tamani immortalise Issa Fakaba Sissoko, figure emblématique du journalisme malien, en baptisant son espace à son nom. Un hommage vibrant à Médina Coura.
Mali : Studio Tamani immortalise Issa Fakaba Sissoko, symbole du journalisme engagé
Mali Actu :
Mali : Studio Tamani immortalise Issa Fakaba Sissoko, symbole du journalisme engagé
Részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető augusztus 12-én Kárpátalján. A jelenségről Munkácson készült felvételeket osztott meg a Facebookon Makszim Adamenko turisztikai szakértő.
A megfigyelések szerint Munkácsról a Hold a Nap korongjának mintegy 39 százalékát takarta el. A napfogyatkozás azonban nem volt teljes egészében követhető, mivel a Nap időközben a horizont mögé került.
A következő, Kárpátaljáról is megfigyelhető napfogyatkozásra 2027. augusztus 2-án kerül sor. Akkor a Hold a Nap mintegy 41 százalékát takarja majd el.
A következő évek egyik leglátványosabb jelensége pedig 2030. június 1-jén várható, amikor Kárpátaljáról nézve a Nap korongjának mintegy 72 százaléka kerül majd a Hold takarásába. Ez az elkövetkező évtizedek egyik legnagyobb mértékű, a térségből is látható napfogyatkozása lehet.
The post Így lehetett látni a napfogyatkozást Munkácson appeared first on Kárpátalja.ma.
Semmelweis Ignác 1865 nyarán a családjával barátja bécsi klinikáját látogatta meg. Mivel az úton elfáradt, elfogadta a felkínált vendégszobát. Pihenése után, amikor ki akart lépni az ajtón, ápolók közölték vele, hogy őrültként a döblingi elmegyógyintézetbe került. Amikor ellenállt, kényszerzubbonyt húztak rá, és brutálisan megverték. Nyílt sebei elfertőződtek, vérmérgezést kapott, napokig tartó agóniája során családja meg sem látogatta. 1865. augusztus 13-án hunyt el.
A német ajkú fűszerkereskedő család magát kiskorától kezdve magyarnak valló gyermeke, Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született a tabáni Meindl házban, amelyben ma a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeum található. Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt: járt bölcsészeti tanfolyamra a pesti egyetemen, majd a bécsi jogi kar óráit látogatta, ám az orvosi képzés ragadta meg legjobban a fantáziáját. Doktori értekezését botanikai témában írta.
A magát folyamatosan képző, belgyógyászati, patológiai, sebészeti, valamint szülészeti előadásokat és kurzusokat is látogató ifjú 28 éves korában lett Klein professzor tanársegédje az Európa egyik legjobbjának számító bécsi Allgemeine Krankenhaus I. számú szülészetén, ahol különös dologra figyelt fel: míg az osztályon szülő nők tizede hunyt el a szülés vagy vetélés után bekövetkező gyermekágyi lázban (sepsis puerperalis), addig a klinika bábaképzőjén – amelynek hallgatói és munkatársai szintén nem mostak kezet, ám nem is jártak boncterembe – a mortalitási hányad 3,5% alatt maradt. Továbbá a gyermekeiket otthonaikban képzetlen szülésznők körében megszülő anyák is nagyobb eséllyel maradtak életben, mint a kórházban.
Botrányos kijelentések A fiatal magyar orvos elsőként – a tudományt 30 évvel megelőzve – ismerte fel, hogy a boncteremből a szülőszobába átlépő, majd ott a kismamákkal – kézfertőtlenítés nélkül – érintkező orvos a felelős a szülő nők haláláért.A gyermekágyi láz során egyébként nem csupán hőemelkedés léphet fel, hanem vérzés, hányinger, lázrohamok, felgyorsult légzés, megemelkedő vérnyomás és egyéb, sokkszerű tünetek is.
A felfedezésében nagy szerepet játszott kollégája és barátja, a cseh származású Jakob Kolletschka kórbonctani professzor halála, akinek ujját – a boncolási jegyzőkönyv szerint – egy boncolás alkalmával megsebesítette tanítványának szikéje, ami végzetesnek bizonyult. A kórképe pedig kísértetiesen hasonlított a gyermekágyi lázhoz.
„Vajon azon személyek érrendszerébe is hullarészek kerültek, akiket meghalni láttam? E kérdésre igennel kellett válaszolnom”
– írta. Semmelweis – az UNESCO által a világemlékezet részévé nyilvánított, papírra vetett – gondolatai nem a vérmérgezés tényének felismerése miatt forradalmiak, hanem azon, ma már egyszerűnek tűnő felismerés miatt, hogy az orvos kezén fertőző anyag van, amely a szülés során keletkező sebek révén pillanatok alatt a vérpályába juthat – leginkább a szülést követő hüvelyi vizsgálatok során.
A baktériumokat még nem ismerő, ezért a jelenség okát hullaméregnek nevező Semmelweis a fertőtlenítést oldott klórmész használatával oldotta meg, és bámulatos sikereket ért el: kevesebb asszony hunyt el az osztályán, mint a bábaképzőn. Kollégái ugyanakkor botrányosnak tekintették kijelentését, miszerint ők a felelősek a kismamák haláláért. Továbbá nem volt ínyükre a 10-15 percet igénybe vevő, feleslegesnek vélt, unalmas fertőtlenítés.
A bécsi állását elveszítő, 1850-ben Magyarországra költöző orvos a pesti Rókus Kórház osztályán szabad kezet kapott, ahol a szigorú intézkedéseivel az akár 8-18%-os arányról 0,1-0,3%-ra (más források szerint 0,85%-ra) tudta leszorítani a gyermekágyi láz mortalitási hányadosát. „1851. májusban vevém át ezen osztály orvosi vezetését és vezetém ezt 1857-diki június haváig. Ezen idő alatt 1000 szülés jött elő, melyek közül 8 halt meg gyermekágyi lázban” – emlékezett vissza 1858 májusában az Orvosi Hetilapban. A Magyarországon petefészek-műtétet elsőként, császármetszést pedig másodikként végző Semmelweis számos fórumon fáradhatatlanul és igen szenvedélyes hangvétellel hirdette a felfedezését, ám az orvostársadalom egyáltalán nem volt nyitott rá, sőt még őt támadták nézeteiért.
Önvád kínozta„Miután a szülészek és szülésznők magán-gyakorlataikban el nem kerülhetik, hogy bomlott anyagot szolgáltató betegekkel érintkezésbe ne jőjjenek, azért nekik szorosan javaltatik, hogy minden szül-vizsgálat előtt s után kezeiket chlor-olvadékban szorgosan megmossák, nehogy ennek elmulasztása által a gyermekágyi-láz kitörésére okot adjanak”
– hangzik Semmelweis írott „utasítványa”, amelyben a fertőtlenítés módszerére is kitért:
„A gyakorlati szülészet-tanuló és tanulónői köteleztetnek (…) kezeiket a szülteremben kihelyezett chlor-olvadékban addig mosni, míg azok sikamlóssá nem válnak”.
Az aszeptikus eljárása eredményét eleinte főként levél formájában igyekezett tudatni a világ orvosaival, akik közül sokan zaklatásnak tekintették az írásokat. Felfedezését 1858-ban publikálta először az Orvosi Hetilapban, később könyve is jelent meg a témában. Ahogy teltek az évek, önmagát kezdte vádolni a sikertelensége miatt elhunyt édesanyákért.
„Csak Isten ismeri azoknak a számát, kik miattam időnek előtte sírba szálltak”– írta egy alkalommal.
Az egyre depressziósabbá váló, mentális egészségét tekintve fokozatosan romló állapotú, az őrület jeleit mutató, kiszámíthatatlanul és „kínosan” viselkedő orvost felesége és kollégái közös döntésként utalták az alsó-ausztriai Döbling elmegyógyintézetébe, amely több mint száz évig titkolta halálának körülményeit.
Bár az 1860-as években már nem volt jellemző a tébolydák gyakorlatára a verés és egyéb, „gyógymódként” beharangozott fizikai behatás, a döblingi ápolók rendszeresen bántalmazták, sokszor kényszerzubbonyt húztak rá, olykor hidegvízkúrát alkalmaztak. Végül feltehetőleg az igen durva bánásmód következtében kapott csontvelőgyulladásból eredő szepszisben, vagyis vérmérgezésben hunyt el. Semmelweis, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója érdemét csak évtizedekkel később ismerték el.
Forrás: mult-kor.hu
Nyitókép: mult-kor.hu
The post 161 éve hunyt el Semmelweis Ignác appeared first on Kárpátalja.ma.
La circulation sera temporairement réorganisée sur l'avenue Jean-Paul II à Cotonou du vendredi 14 au samedi 22 août 2026, en raison de travaux de réhabilitation de la chaussée située en face de la Cité ministérielle.
La Société des Infrastructures Routières et de l'Aménagement du Territoire (SIRAT), annonce le lancement de travaux sur la chaussée située en face de la cité Ministérielle à Cotonou.
Du 14 au 22 août, le trafic en provenance de l'avenue Jean-Paul II vers le Tribunal de première instance sera perturbé et dévié à partir du Carrefour du Trésor.
Selon le plan de circulation établi par la SIRAT, maître d'ouvrage délégué du projet de réhabilitation des voies d'accès et de traversées de Cotonou (ATC), deux itinéraires alternatifs sont mis en place.
Pour rejoindre le Tribunal de première instance depuis le Carrefour du Trésor : les usagers devront emprunter la rue située derrière l'ex-ministère de l'Agriculture, passer par la Poste de Cadjèhoun, rejoindre la Place du Souvenir, puis poursuivre par la rue SUNU Assurance jusqu'au Carrefour Tribunal.
Pour effectuer le trajet inverse (du Carrefour Tribunal vers la SRTB) : le parcours recommandé passe par le Carrefour Cadjèhoun, la Poste de Cadjèhoun pour déboucher sur le Carrefour du Trésor.
Afin de guider les automobilistes et de limiter les ralentissements, un « dispositif de signalisation et d'information sera mis en place sur les différents points concernés », précise la SIRAT. Les usagers de la route sont invités au « respect des consignes de sécurité et des directives de la police républicaine ».
M. M.
Un camion chargé de bidons de Sodabi s'est renversé, mercredi 12 août 2026, au carrefour Sodohomè, à Bohicon, causant d'importants dégâts matériels.
Des bidons de la boisson locale alcoolisée communément appelée "Sodabi" se sont retrouvés sur la chaussée, mercredi 12 août 2026, à Bohicon, à la suite d'un accident survenu au carrefour Sodohomè.
Un camion chargé des bidons de Sodabi a perdu le contrôle avant de se renverser au niveau de ce carrefour très fréquenté.
L'accident n'a fait aucune perte en vie humaine, selon les informations recueillies sur place.
M. M.
Downpours flood the streets of Dhaka. Credit: Farid Ahmed/ IPS
By Mohammad Zaman
DHAKA, Bangladesh, Aug 13 2026 (IPS)
Dhaka’s recent and recurrent flooding is often treated as a natural disaster, but rain is only the trigger. The deeper causes are political, planning and ecological failure: wetland loss, canal encroachment, unplanned growth, weak enforcement, fragmented institutions and short-term engineering fixes. Dhaka is not drowning because it rains; it is drowning because it has been built as if water had nowhere to go.
Historically, Dhaka was part of a watery landscape of rivers, canals, ponds, floodplains and low-lying retention areas. These were not vacant lands; they were essential drainage infrastructure that stored rainwater, slowed runoff and carried excess water toward surrounding rivers. As the city expanded, this blue-green network was filled, narrowed or severed, leaving drains unable to cope even with moderate rainfall.
Mohammad Zaman
Urbanisation has made this worse by replacing absorbent land with concrete. Roads, buildings and paved courtyards reduce infiltration and speed up runoff. A 2023 study on pluvial flooding in Dhaka found that land-use change has depleted natural canals and increased flood vulnerability, with future inundation likely to rise under continued expansion. Every structure built on a wetland or flood-flow zone transfers risk to nearby neighbourhoods.Drains and canals have also deteriorated. Many are clogged with waste, narrowed by illegal structures or disconnected from smaller drains. Box culverts, often promoted as modernisation, have in some places buried waterways rather than restoring them as living drainage corridors. Drainage fails not only because pipes are small, but because the wider hydrological system has been cut apart.
Climate change adds pressure through shorter, heavier and less predictable rainfall, but it should not excuse bad planning. World Bank work on urban flooding in Greater Dhaka has warned that the city already has an adaptation deficit. The real problem is that Dhaka has reduced its own capacity to absorb shocks, treating flooding as a pipe-sizing seasonal issue rather than a citywide water-management challenge.
The consequences appear first in transport paralysis. When major roads in Mirpur, Dhanmondi, Green Road, Motijheel, Shantinagar, Old Dhaka and other areas go underwater, commuters lose hours, public transport stalls and businesses suffer. The cost includes damaged vehicles and inventories, delayed logistics, lost productivity and the daily stress of moving through a city that cannot function after rain.
Flooding also deepens inequality. Low-income residents in informal and low-lying settlements face contaminated water entering their homes, loss of daily income, damaged belongings and higher disease risk. Floodwater mixed with sewage, waste and pollutants increases infections and waterborne illness. The poor pay twice: through greater exposure and weaker access to healthcare, savings and political voice.
The scale of impact shows this is not a seasonal inconvenience. A 2023 GIS and remote-sensing study found that almost 35 percent of Dhaka falls within high or very high waterlogging-vulnerability zones, with slum households disproportionately concentrated there. Recent rainfall confirms the risk: Dhaka recorded 130 millimetres of rain in six hours on 12 July 2024, while another episode brought 196 millimetres in 24 hours in 2025, submerging major roads despite large drainage investments.
Infrastructure spending has not produced resilience. The two Dhaka city corporations reportedly invested more than Tk 262 crore over four years up to 2024 to build 334.19 kilometres of drains, box culverts and related infrastructure, yet large areas still flooded. Planning data show that Dhaka lost 3,440 acres out of 9,556 acres of designated flood-flow zones, retention areas and waterbodies since the 1995 Detailed Area Plan, while central-city waterbodies reportedly fell from 20.57 percent in 1995 to 2.9 percent in 2023. The city is paying to drain water while allowing the systems that make drainage possible to disappear.
This failure is reinforced by institutional fragmentation. Responsibility is divided among Dhaka WASA, the two city corporations, RAJUK, the Bangladesh Water Development Board and others. Each controls part of the problem, but no single body manages the full catchment: drains, canals, retention areas, pumps, river outfalls and land-use control. The result is scattered action followed by renewed flooding.
Weak enforcement makes plans meaningless. Master plans and Detailed Area Plans have identified flood-flow zones, retention ponds and wetlands, yet these areas continue to disappear under housing, roads and commercial development. Encroachment survives because it is profitable, politically protected or administratively tolerated.
Accountability is also weak. Spending is reported, but outcomes are rarely evaluated. Dhaka does not need another narrow drainage project; it needs the political courage to enforce existing plans, recover waterways and protect the remaining wetlands.
The city must treat canals, wetlands, ponds and flood-flow zones as critical public infrastructure. Remaining wetlands should be protected, encroached canals demarcated and recovered, and major waterways restored as open drainage corridors connected to surrounding rivers. Dhaka also needs an integrated flood-management platform with clear authority over land-use approvals, canal recovery, drainage investment, pump operation, solid-waste control and emergency response.
Future planning must also centre vulnerable communities. Informal settlements, low-income neighbourhoods, street vendors, schoolchildren and daily-wage workers face the harshest effects but are rarely treated as planning partners. Community reporting of blocked drains, health warnings, emergency transport plans and compensation for repeated losses should be part of resilience policy. A flood-safe Dhaka requires ecological restoration, institutional discipline and social justice.
Dhaka’s flooding is a warning about planning against nature. The city has tried to engineer its way out of a crisis created by land conversion, institutional weakness and ecological neglect. Until it restores and governs its blue-green network as essential infrastructure, each monsoon will bring the same result: a megacity halted by rain it once knew how to live with. The choice is no longer between development and drainage; it is between protecting people and flooding them in the name of progress.
Dr. Mohammad Zaman is an international development consultant whose work across Asia and Africa focuses on social safeguards, displacement, resettlement and inclusive development. He lives in Vancouver, Canada, and can be reached at: mqzaman.bc@gmail.com
IPS UN Bureau
Follow @IPSNewsUNBureau