Agrégateur de flux

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

A matrózok örök titkát akartuk megfejteni: mi a varázslatos abban, hogy vízen ringatózva tömény szeszt fogyaszt az ember, miközben annyi veszedelem veselkedik rá? A Városligeti-tóban ugyan se cápák, se kalózok, sem öles hullámok nem fenyegettek, viszont a harmincfokos meleg és a boruló csónak annál inkább jelentett veszélyt ránk és féltett kincseinkre: 5 üveg kíváló oroszországi vodkára.

Aki követi a blogot az tudja, hogy első vodkateszünkön azt kóstoltuk, ami a kezünk ügyébe akadt a sarki közértben, meg a családi polcokon, volt közte német, ukrán, magyar és orosz gyártmány is. A mostani válogatás koncepciózusabb és pazarabb volt, megfogattuk kommentelőink tanácsait, illetve Kovács Dávidnak köszönhetően egyenesen Oroszországból érkeztek hozzánk a körülbelül hasonló árkategóriába tartozó gabonanedűk. A tesztet vakon végeztük, random sorrendben, és közte klasszikus harapnivalókkal (kovászos uborka, füstölt szardínia, szendvicsek) igyekeztünk távol tartani a részegséget (vodkát csak garatratöltve érdemes kóstolni). Szempont volt a lágyság, karcosság, érdesség, acetonos-utóíz meg(nem)léte, szag-szagtalanság, első-második íz, a vodkákat 1-5 skálán értékeltük 5-en, tehát a legjobb eredmény az a 25 pont.

A matrózok örök titkát akartuk megfejteni: mi a varázslatos abban, hogy vízen ringatózva tömény szeszt fogyaszt az ember, miközben annyi veszedelem veselkedik rá? A Városligeti-tóban ugyan se cápák, se kalózok, sem öles hullámok nem fenyegettek, viszont a harmincfokos meleg és a boruló csónak annál inkább jelentett veszélyt ránk és féltett kincseinkre: 5 üveg kíváló oroszországi vodkára.

Aki követi a blogot az tudja, hogy első vodkateszünkön azt kóstoltuk, ami a kezünk ügyébe akadt a sarki közértben, meg a családi polcokon, volt közte német, ukrán, magyar és orosz gyártmány is. A mostani válogatás koncepciózusabb és pazarabb volt, megfogattuk kommentelőink tanácsait, illetve Kovács Dávidnak köszönhetően egyenesen Oroszországból érkeztek hozzánk a körülbelül hasonló árkategóriába tartozó gabonanedűk. A tesztet vakon végeztük, random sorrendben, és közte klasszikus harapnivalókkal (kovászos uborka, füstölt szardínia, szendvicsek) igyekeztünk távol tartani a részegséget (vodkát csak garatratöltve érdemes kóstolni). Szempont volt a lágyság, karcosság, érdesség, acetonos-utóíz meg(nem)léte, szag-szagtalanság, első-második íz, a vodkákat 1-5 skálán értékeltük 5-en, tehát a legjobb eredmény az a 25 pont.

Pjotr Iljics Csajkovszkij leghíresebb, legtöbbet játszott balettműve a Diótörő. 1892 decemberében mutatták be, nem egészen egy évvel a zeneszerző halála előtt.  Két tévedés szokott szerepelni a zenetörténeti lexikonokban a művel kapcsolatban: egyrészt Hoffmann meséjének francia átiratát nem az ifjabb, a kaméliáshölgyes Dumas, hanem az "igazi", a háromtestőrös Dumas készítette el, másrészt nem a híres Petipa volt az első koreográfus, hanem a kevésbé híres, ám tehetséges Lev Ivanov. Petipa egyébként így is jelentősen hozzájárult a mű megszületéséhez, ugyanis az ő döntése volt, hogy az eredeti Hoffmann-mese helyett annak francia változata legyen a kiindulási pont, és ő írta át balettjelenetekre, szinte taktusra meghatározta Pjotr Iljicsnek, hogy mikor milyen zenének kell szólni. Csajkovszkijt nem véletlenül hívják a megrendelt zenék királyának, a gúzsba kötve alkotás helyzete hozta ki belőle a legjobbat. Petipa azért döntött úgy, hogy ezúttal nem hagy sok szabadságot a zeneszerzőnek, mert még emlékezett arra, hogy buktak csúfosan a Hattyúk tavával (ami csak a bemutató után másfél évtizeddel, ismét Lev Ivanov újragondolt változatában lett sikeres).

Pjotr Iljics Csajkovszkij leghíresebb, legtöbbet játszott balettműve a Diótörő. 1892 decemberében mutatták be, nem egészen egy évvel a zeneszerző halála előtt.  Két tévedés szokott szerepelni a zenetörténeti lexikonokban a művel kapcsolatban: egyrészt Hoffmann meséjének francia átiratát nem az ifjabb, a kaméliáshölgyes Dumas, hanem az "igazi", a háromtestőrös Dumas készítette el, másrészt nem a híres Petipa volt az első koreográfus, hanem a kevésbé híres, ám tehetséges Lev Ivanov. Petipa egyébként így is jelentősen hozzájárult a mű megszületéséhez, ugyanis az ő döntése volt, hogy az eredeti Hoffmann-mese helyett annak francia változata legyen a kiindulási pont, és ő írta át balettjelenetekre, szinte taktusra meghatározta Pjotr Iljicsnek, hogy mikor milyen zenének kell szólni. Csajkovszkijt nem véletlenül hívják a megrendelt zenék királyának, a gúzsba kötve alkotás helyzete hozta ki belőle a legjobbat. Petipa azért döntött úgy, hogy ezúttal nem hagy sok szabadságot a zeneszerzőnek, mert még emlékezett arra, hogy buktak csúfosan a Hattyúk tavával (ami csak a bemutató után másfél évtizeddel, ismét Lev Ivanov újragondolt változatában lett sikeres).

REVUE DU CERPESC - CERPESC REVIEW

EASTERN PARTNERSHIP : AZERBAIJAN - The development of the EU-Azerbaijani relations
by Adrienn Herczeg
CERPESC Review, 21 December 2013

The aim of the study is to give an overview on the relations between the European Union and the Republic of Azerbaijan. The first part of the study draws up the origin and purpose of the Eastern Partnership program of the EU then the significance of the South-Caucasian country. In the second part the study examines the rapid economic growth of Azerbaijan and its effect to the country’s economic indicators. This research was supported by the European Union and the State of Hungary, co-financed by the European Social Fund in the framework of TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-2012-0001 ‘National Excellence Program’.