You are here

Habilitation Thesis

András István Türke (HDR / Privatdozent / Dr. habil.)
Home - About  - News -  Research - Ph.D Thesis - Habilitation Thesis  - Publications - Teaching - Media

HABILITÁCIÓS TÉZISEK
Türke András István

Bevezetés

2003 óta, 15 éve kutatom fő kutatási témámat, az EU, az ENSZ, az Afrikai Unió és a NATO afrikai jelenlétét, programjait, hadműveleteit és misszióit az afrikai kontinensen. Geopolitikai aspektusok alapján vizsgálom a konfliktusok eredetét, szintjeit és okait. Ezt a fázist a krízisek diplomáciai kezelésének elmélyült vizsgálata követi, valamint az EU és az Afrikai Unió által vezetett hadműveleteiből és misszióiból levonható tapasztalatokat analizáltam.
Könyveim, cikkeim, elemzéseim nincsenek tekintettel egyes aktorok érzékenységére, azaz az összes valós és rejtett aspektus bemutatására törekszem. Mindez azonban nem könnyíti meg elemzéseim publikációit.

I. A Ph.D előtti kutatások, a Ph.D képzés és kutatások bemutatása (2003-2008)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1999-2006) két diplomát szereztem, az egyiket történelemből (BTK), a másikat politikaelméletből (BTK, majd TÁTK), témavezető tanáraim Benkes Mihály és Puskás Ildikó voltak. Az ELTE-n elvégeztem még a Brüsszel által finanszírozott Európa Tanulmányok Programot.
Egyetemes történeti tanulmányaim (főként XX. századi tanulmányaimat, az afrikai kontinens ismeretét, és a nemzetközi kapcsolatok kurzusokat tudom hasznosítani) és több kiegészítő kurzus, tantárgy elvégzése (európai integráció, Afrika-tanulmányok) alapozta meg további kutatásaimat a témában.
Az egyetemen megalapítottam (Juhász József és Bóka Éva docensek segítségével), majd később elnököltem az ELTE-ETTDK-t (2001), a Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tudományos Diákkörét. A TDK keretében szaktanárok, majd saját vezetésem, szerkesztésem alatt az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletével együtt kiadtuk a Plurimus unum – Szöveggyűjtemény az európai egységgondolat tanulmányozásához (Jánosi Rita - Türke A. szerk., 521 old.) c. szöveggyűjtemény-tankönyvet. E könyv megírását-szerkesztését, a dokumentumok fordítását felölelő kutatás (többek között a BNF-ben, a Francia Nemzeti Könyvtárban) segített későbbi kutatásaim tágabb történelmi-kulturális kontextusba helyezni, hiszen például már Sully/IV. Henrik és Saint-Pierre terveiben megjelennek megoldási javaslatok a közös európai hadsereg létrehozására. Ezen ismereteimet egészítette ki Európai föderalizmus a második világháború után (1946-1951) c. szintén az ELTE-ETTDK keretein belül irányításom alatt szerkesztett/fordított dokumentumkötet, mely a föderális tervek, megoldások részleteit ismerteti.
Az ELTE-ETTDK az egyetemi tudományos diákkörök többségétől eltérően folyamatosan működött 2001-2008 között. A TDK több évfolyam hallgatóit csatornázta be a kutatásba és segítette Ph.D kutatások megkezdésében. Folyamatosan továbbképzéseket, előadásokat tartottunk és szerveztünk meghívottakkal, egytemi segédkönyveket-tankönyveket írtunk, valamint főszerkesztettem az ETTDK Papers c. rövidebb szakmai elemzéseket megjelentető sorozatot.

Kutatásaim az európai egységgondolat tanulmányozásától egyre inkább az Európai Unió aktuális(abb) intézményes-jogi problémái felé vezettek : Ennek kapcsán publikáltam a francia és a svájci alkotmányozási folyamat több évszázados tapasztalatairól, megvizsgálva Franciaország és Svájc összes írott alkotmányát, mint mintákat, majd a Politikatudományi Szemlében, a Társadalom és Politika és a Közpolitika szakfolyóiratokban az európai alkotmány(terv) különféle aspektusairól. Történelmi vonatkozásban pedig Charles de Gaulle elnök Európa-politikájával foglalkoztam, a Fouchet-tervekkel, mely történelmi-politikatudományi vonatkozású szakdolgozatom tárgyát képezte, valamint e témában publikáltam az ELTE BTK Történelem Szakának Sic Itur ad Astra kiadványában.
Az ELTE mellett a nizzai Felsőfokú Nemzetközi Tanulmányok Intézetében (IEHEI) 2004-ben Master diplomát szereztem (ezt a diplomámat a Corvinus Egyetemen a nemzetközi tanulmányok szak honosította), itteni 3 (francia, német, angol) nyelven végzett Master tanulmányaim 4 pólus köré csoportosultak :
- nemzetközi kapcsolatok,
- politikatudományok (sciences politiques)
- föderalizmus
- és európai integráció.
2003 őszén még úgy látszott, hogy az Európai Alkotmányos Szerződés elfogadásra kerül, így úgy tűnt az unió belső szerkezetének kialakítását övező nagy átalakulás befejeződött és az e témában folytatott kutatások lehetőségei beszűkülnek. Részben e tény hatására Nizzában kezdtem el elmélyültebben az európai kül- és biztonságpolitika kutatását, Brüsszelben több interjút készítettem, szakmai együttműködési kapcsolatokat építettem ki a missziók irányításában és szervezésében részt vett személyekkel. Ennek eredménye lett egy 100 oldalas francia szakdolgozat, Claude Nigoul igazgató, témavezetőm irányítása alatt. A dolgozat az európai biztonság- és védelempolitika új kereteit és konkrét megvalósulási formáit, az első önálló, Európán kívüli műveletet - az EUFOR ARTEMIS-t - vizsgálta a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
Korábbi alkotmányos-történeti ismereteimet jól tudtam, tudom hasznosítani az európai kül- és biztonságpolitika jogszabályi háttereinek vizsgálatánál, magyar nyelven a lisszaboni szerződés védelempolitikai vonatkozásáról szóló elemzésem a Nemzet és Biztonság szakfolyóiratban hamar több magyar egyetemen az európai uniós képzések egyik alapvető szakirodalmi forrásává vált.
Doktori tanulmányaimat az Université Paris III de la Sorbonne Nouvelle egyetemen kezdtem el Párizsban. Sajnos a 2-4. év között egy kevésbé szerencsés, a kutatási témát tekintve szakmailag sem indokolt cotutelle-struktúra épült ki az ELTE BTK-val, de tanulmányaim egészét Párizsban folytattam és valorizáltam. Két hónap kivételével végig Párizsban kutattam és tartózkodtam ezen időszak alatt, többek között a francia kormány, a Fondation Robert Schuman, az Ile-de-France régió, valamint a Faludi Ferenc Akadémia ösztöndíjasaként.
Az európai kül- és biztonságpolitika kezdeteit (1998-2006) bemutató 743 oldalas, a magyar summa cum laude minősítésnek megfelelő eredménnyel zárult tézisemet. A tézist egy, a francia szabályok szerinti 4 órás eljárás keretében, 2008 júniusában védtem meg a Sorbonne-on, vegyes, francia-magyar zsűri előtt, melyben magyar részről Gazdag Ferenc és Majoros István professzorok vettek részt, francia részről a témavezetőmön kívül még Jean Klein professzor vett részt.

E PhD diplomámat 2017 elején a Szegedi Egyetem honosította. Témavezetőm Elisabeth du Réau volt, és ki kell emelnem Gazdag Ferenc professzor, a téma legelismertebb magyar senior kutatójának folyamatos segítségét, tanácsait. Tézisem a sajátos francia követelmények miatt tartalmazott egy kb. 150 oldalas - kötelezően megírandó - bevezető részt, mely a konkrét tézis témám előtti időszakot, tehát az 1947-1997 közötti periódus diplomáciai és védelmi integrációs törekvések történetét, valamint az európai törekvések és a NATO céljainak korrelációját, összeütközéseit, illetve sajátosságait (például a sajátos francia részvételt a nukleáris elrettentésben) dolgozta fel.
Az e téren folytatott kutatási tevékenység a 4 évből több mint egy teljes évet ölelt fel, mert meglepetésemre ennyire átfogó, szintetizáló, a diplomáciai- biztonságpolitikai-politikai viták folyamát a haderők számszerűsíthető szervezésével párhuzamba állítható összefoglaló könyv, vagy hosszabb tanulmány nem igen született eddig sem angol, sem francia, sem magyar nyelven. Így ezt a részt is komoly kutatási munka után saját magam voltam kénytelen megírni számos primer forrás feldolgozásáig visszamenően. (Ld. lejjebb az e kutatás forrásait összegyűjtő From Dunkirk to Amsterdam szöveggyűjteményt). Ehhez kapcsolódott egy már jóval inkább ismert, feldolgozott téma integrálása (ez utóbbi a magyar cotutelle miatt), a kelet-európai védelempolitikai törekvésekről, a lengyel, magyar cseh minta és NATO-integrációk kapcsán.

Ezt követte e doktori tézisben az európai kül- és biztonságpolitika jelenlegi intézményes és jogi kereteinek bemutatása, a katonai programok, védelmi ipar, a válságkezelési mechanizmusok szimpla leírásán túlmutató, a színfalak mögötti folyamatok, tagállami rivalizálások ismertetésével. Komoly figyelmet szenteltem annak, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok számos esetben hogyan vétózta meg - vagy akadályozta konzekvensen - az európai együttműködési törekvéseket, legyen szó a Jugoszlávia szétesését követő közös európai katonai művelet elindításának tervéről, vagy a NATO-WEU rivalizálásról a nemzetközi embargót ellenőrző tengeri műveletek esetén. Mindezt a legelső balkáni missziók és afrikai műveletek bemutatása követte (részleteiben nagyjából 2006-ig).
Doktori képzésem alatt bekapcsolódtam a Sorbonne Nouvelle - Paris III Egyetem Jelenkori Európai Tanulmányok Tanszék (EEC) kutatási programjaiba az európai integráció témakörében, a Tanszék tudományos folyóirata (Dialogues Européens) számára több publikációt írtam, illetve aktívan részt vettem a Sorbonne Paris III – Centre Historique de Science Po egyetemközi kutatóközpont tevékenységében: Ennek eredményeként tanulmánykötetbe írtam tanulmányt (az 1997-es albán krízisről és az azt követő békefenntartó misszióról) illetve a témakörben többször előadtam a Science Po Paris-n és a Sorbonne-on. Részt vettem továbbá a Sorbonne Egyetem Magyar (és Kelet-európai kutatások) Központjának (CIEH) tudományos kutatási programjaiban és konferenciáin előadtam a kelet-európai védelempolitikai stratégiákról, együttműködési kezdeményezésekről.

Ezen felül bekapcsolódtam a CEDIMES gazdasági-geopolitikai jellegű nemzetközi frankofón kutatóhálózat, és az Eurodéfense France európai védelempolitikai és védelmi ipari kutatóhálózat tevékenységébe. Elvégeztem egy biztonságpolitikai kiegészítő kurzust az IHEDN-en („Honvédelmi Főiskola”) majd bekapcsolódtam a főiskola jelentős ALMUNI-hálózatának (ANAJ-IHEDN) kutatói-elemző tevékenységébe, több szakmai anyagot elkészítve. Ezen tevékenységek során számos konferencián vettem részt és adtam elő főként Franciaországban, Németországban, Magyarországon és a Nyugat-Balkánon. Több konferenciát, szakkollégiumi jellegű előadássorozatokat szerveztem, tartottam az ELTE ETTDK és a Régiók Szövetsége egyesület (Euro-atlanti Esték), valamint az Andrássy Szalon keretében. Ezen időszakban külpolitikai-biztonságpolitikai elemzőként a Párizsi Magyar Nagykövetség külső munkatársaként is dolgoztam, számos elemzést írva a francia választások és a francia külpolitika kapcsán.
A francia doktori képzésnek a doktorandusz által tartott előadások és szemináriumok tartása jóval informálisabb („nem lepapírozott”) része. Meg kell ezeket is említenem, annak ellenére, hogy ezen oktatói tevékenységem lényegében nem tudom a habilitációs eljárásban valorizálni : Számtalan alkalommal helyettesítettem témavezetőmet bevezető ismeretek (EU integráció, védelempolitika) Master-képzés szintű előadások, szemináriumi alkalmak megtartásában, illetve saját kutatásaimra épülő speciálisabb jellegű kurzus-előadások (nemzetközi békefenntartás, EU balkáni és afrikai jelenléte) megtartásával. Több egyetemi, a hallgatók számára szervezett belső konferencián is részt vettem előadóként, valamint részt vettem több, francia egyetemi hallgatói szervezet (pl. POLLENS) által szervezett szakmai konferencián.

Nizzai szakdolgozatomnak köszönhetően az EUISS-ben (EU Biztonságpolitikai Kutatóintézete) 26 évesen visiting fellowként az EU-nak az AMIS misszióhoz nyújtott segítségét vizsgáltam (Szudán/Darfúr térségben) valamint az EU diplomáciai tevékenységét a régióban. Tutoraim a francia Pierre-Antoine Braud, a spanyol Martin Ortega és az olasz Giovanni Grevi voltak, meg kell említenem még a lengyel Marcin Zaborowsky segítségét, aki jelenleg a Lengyel Külügyi Intézet igazgatója. A kutatási anyagomat több érzékeny, egyes uniós tagállamokra nézve terhelő információkat tartalmazó részlete miatt az EUISS egy kb. 50 oldalas korlátozott, - csak a brüsszeli bürokraták számára lehetséges - hozzáférésű elemzésben publikálta.
Az elemzés konklúziója volt, hogy a kérdést szélesebb - Csád - Közép-afrikai Köztársaság - kontextusban kellene kezelni a határokon átnyúló erős törzsi kapcsolatrendszer, és menekültáramlás miatt. E konklúzió eredménye is, hogy a tanulmánnyal hozzá tudtam járulni az ezen javaslatomra „rímelő”, 2008-ban indult EUFOR Csád/KAK művelet elindításához, a darfúri krízis kapcsán. Ez a művelet valóban – mégha erősen vitatható megközelítéssel és eredménnyel is – de a regionális válságkezelés alapelveire épült.
Az elemzés hosszabb történelmi bevezetője felölelte Szudán 20. századi történetének és belső konfliktusainak bemutatását is. Ezen kutatásaim az EUISS-en belüli konferenciákon, valamint az ELTE-ETTDK-ban és a Magyar Külügyi Intézetben mutattam be.

Eredetileg az EUISS számára készült el főszerkesztésemmel francia és angol nyelven egy, a magyar és frankofón egyetemi oktatásban is használt szöveggyűjtemény (From Dunkirk to Amsterdam, 1947-1997) az európai közös védelmet és védelmi politikát érintő alapvető szerződésekkel, stratégiákkal, szövegekkel. E kötet összeállításába bevontam a francia Objectif Europe III, a Sorbonne egyetemen működő, általam 2007-től felélesztett és elnökölt egyesületet, mely doktorandusz-hallgatókat tömörít.
Ezt követően az AWEU (Nyugat-európai Unió) Védelmi Bizottságában, Párizsban visiting fellowként (2007-2008), majd társult kutatóként (2011 tavaszáig, az AWEU feloszlatásáig) főként az EUFOR Csád/KAK hadművelettel, az új orosz védelmi doktrinával, a katonai drónfejlesztésekkel foglalkoztam, valamint az európai hadműveletek parancsnoki rendszerét vizsgáltam.
Az itteni szakmai beszélgetések, eszmecserék jegyzetei kiemelkedő jelentőségű „nyersanyaggal” szolgálnak egyes események diplomáciai-katonai háttereinek megértéséhez, melyekből egy-egy töredéket csak a közelmúltban megjelenő, kissé nehézkes stílusú katonai memoárirodalomban lehet itt-ott fellelni, így könyveimen kívül nem igen épülnek be az egyetemi képzésbe. Büszke vagyok arra, hogy könyveim, elemzéseim jelentős része túlmutat a történések vagy intézményi keret bemutatását célul kitűző oktatási könyveken, azzal, hogy egyrészt interjúk, másrészt saját uniós intézményi szakmai munka-tapasztalataimon keresztül be tudom mutatni a valódi működést is, azt, hogy mi történik valójában a kulisszák mögött, mekkora a partnerek közötti bizalmatlanság mértéke, mit gondolnak az aktorok az egész struktúráról és saját szerepükről és végül, hogy mindez mennyire van összhangban a nagypolitika által fennen hangoztatott magasztos célokkal.
A Magyar Külügyi Intézetben végzett ösztöndíjas kutatói (2007-2008) majd társult kutatói (-2014) periódusom alatt és a Fondation Robert Schuman ösztöndíjasaként a balkáni békefenntartás aspektusait kutattam, előadásokat tartottam a csádi és közép-afrikai missziókról. Az MKI által kiadott Külügyi Szemlében többször publikáltam a francia diplomácia és védelempolitika történetének témakörében, Franciaország és a NATO, valamint a Sarkozy-éra külügyi tevékenysége kapcsán.

Doktori kutatásaim alatt részt vállaltam a Társadalom & Politika politikatudományi szakfolyóirat szerkesztésében és az akkori IRM (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) kérésére részt vettem az UNAMID szudáni ENSZ misszió magyar kontingensének felkészítésében, Szudán jelenkori történelmének és konfliktusainak, valamint a térségben zajló ENSZ és AU missziók bemutatásával. (Az UNAMID misszió magyar kontingensét végül nem küldte ki a magyar állam.)

II. A Ph.D. utáni időszaktól az MTA Bólyai ösztöndíjig (2008-2015)

2008 júniusi párizsi doktori védésem után több francia kutatóintézetnél is elhelyezkedhettem volna, a válság miatti leépítések miatt azonban olyan foglalkoztatási ajánlatokat kaptam, hogy kutathatok adott intézet főállású kutatójaként, ha a béremet 100%-ban saját magam tudom előteremteni külső pályázatok által. Részben ezért 2009-ben megalapítottam és vezetem a budapesti, majd 2015-től svájci székhelyű Europa Varietas Intézetet (EuVI, Europa Varietas Institute, www.europavarietas.org).
Az intézet egy 21. századi alapokon nyugvó, rugalmas, network rendszerben szerveződő tudományos központ, elsősorban kül- és biztonságpolitikai kutatásokkal, európai szakpolitikákkal és innovációval foglalkozik. Az elemzések számára a legoptimálisabb megoldásként kutatóink többnyire a kutatási országukban tartózkodnak (Washington, Párizs, Genf, Basel, Berlin, Helsinki, Ankara stb.) konferenciákat, előadásokat (Euro-atlantic Evenings) általában együttműködő partnereink (ELTE, Corvinus Egyetem, stb.) által biztosított helyszíneken tartunk. Egyetemi hallgatók számára gyakornoki, tutori programmal rendelkezünk, mely eddig több magyar és külföldi hallgató számára tette lehetővé a publikálást és a kutatásokba való bekapcsolódást, és ezek elvégzése után segítségemmel-ajánlásommal külföldi képzésekbe (IEHEI) vagy gyakornoki programokba (EUISS) való bekapcsolódási lehetőséget.
Az EuVI számos, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által indított projektben vesz, vett részt irányításom alatt, valamint több szakmai anyagot, mélyelemzést (afrikai EU-politika, elnökségek összehasonlító elemzése) készített 2011 első félévében az Európai Unió Tanácsa magyar elnöksége számára. Az intézet általam főszerkesztett szakfolyóirata az EuVI Elemzések (ISSN 261-9812).

Az EuVI-hez kapcsolódik a 2006 óta működtetett CERPESC (EU kül- és biztonságpolitika) európai kutatóhálózat létrehozása, on-line geopolitikai adatbázisépítés a CERPESC Analyses francia-angol nyelvű szakfolyóirat (ISSN 2073-5634) és a szintén francia-angol nyelvű CERPESC Review (rövidebb szakelemzések) főszerkesztése.
Az intézet integrálta és folytatta (részvételemmel) a Régiók Szövetsége egyesület és az ELTE-ETTDK által 2002 őszétől működő (jelenleg évek óta szünetelő) Euroatlanti Esték programsorozatot, mely a diplomácia, az európai integráció és a védelempolitika aktuális kérdéseiről szervezett a felsőoktatás és a szakma, valamint a kormányzati-miniszériumi adminisztrációk számára előadásokat.
Az IRSEM francia biztonságpolitikai kutatóintézet társult kutatójaként részt vettem egy, az EDA (Európai Védelmi Ügynökség) által indított és finanszírozott kutatási projektben, melynek célja a magyarországi hadiipari kérdéseket vizsgáló tanulmány elkészítése volt.
Jelenleg az EuVI által részt veszek az Európai Parlament által indított (European Defence and Security Network 2014-2018) programban, melyben az afrikai kontinens biztonsági szektorának reformját vizsgálom, főként a Bissao-Guinea-i példa kapcsán. Ez a misszió, mely 2010-ben ért véget, szinte az európai missziók „állatorvosi lovának” tekinthető, a misszión belüli hatásköri problémákkal és rivalizálásokkal, miközben az európai jelenlét eleve elhibázott volt, lévén a helyi törzsi vetélkedések eszközeként szolgált a diktátor magánhadseregének megerősítéséhez, valamint ellenfelei lefegyverzéséhez – nemzetközi legitimációs háttérrel.
Felkérésre a Pécsi Egyetem Afrika Központjának (2010-) és a Békefenntartási Kutatások Frankofón Kutatóhálózatának (CERIUM, Montréali Egyetem, Kanada, 2011-) tagja lettem, melyek keretében különféle afrikai témákat, valamint főként az afrikai békefenntartási kérdéseket illetően (főként : Elefántcsontpart, Mali-Niger konfliktuszóna, Franciaország Afrika-politikája, stb.) kutatok, publikálok.
Párizsban a Centre d`Histoire de Science Po, majd a Paris III Sorbonne egytemhez kötődő BALKINT Programban vettem, veszek részt, publikálok, nemzetközi konferenciákon (Párizs, Sofia) adok elő a Balkán euro-atlanti integrációját kutatva. Az afrikai téma terén pedig az IREA - Maison de l`Afrique intézet, európai uniós témában többek között a Magyar Külügyi Intézet és a Magyar Külügyi Társaság meghívására több konferencián vettem részt.

A doktori tézis megírása utáni periódusban a L'Harmattan-Paris kiadónál 2012-ben publikáltam egy 250 oldalas francia nyelvű könyvet (La Politique européenne de sécurité et de défense : Quel bilan après dix ans? Quelles nouvelles orientations? ) az ESDP (jelenleg : CSDP) történelmi, jogi és intézményi fejlődéséről a politikai viták bemutatásával, majd a könyv kiegészítéseként szerkesztettem egy 650 oldalas szöveggyűjteményt a CSDP jogi szövegeiből (From St-Malo to Lisbon 1998-2008, -2013) .
2013-ban Az Európai Unió első afrikai misszióinak geopolitikája c. könyvet publikáltam szintén a L`Harmattan-Paris-nál franciául, melynek azóta második, jelentősen frissített, bővített kiadása (2016, 250 old., az utolsó 20 oldalt Szomáliáról és Etiópiáról a kötetben Hettyey András írta angolul) és magyar kiadása is megjelent a Publikon Kiadónál. Mindkét könyvet használom az oktatásban a Szegedi Egyetemen és e könyvek több francia és svájci egyetem európai uniós képzésének is részét képzik.
Az Európai Unió első afrikai misszióinak geopolitikája c. könyvem szerepel az Európai Bizottság által összeállított ajánlott listában az EU-Afrika kapcsolatok témakörében. Alábbiakban e könyv által összegezett kutatási eredményeket szeretném bemutatni :

Türke András István
Az Európai Unió első missziói és hadműveletei Afrikában

E könyvemben azt vizsgáltam - végigtekintve az Afrikai kontinens és az Európai Közösségek, majd Európai Unió gazdasági-politikai kapcsolatrendszerét, segélyrendszerét az 1960-as évektől - hogy az Európai Unió képessé válhat-e arra, hogy a nemzetközi szereplők mellé felsorakozva részt vegyen az afrikai kontinens stabilizációs folyamatában és az ENSZ-szel karöltve hozzájáruljon az Észak és Dél közötti kapcsolatok előmozdításához.
Az Unió képes-e arra, hogy a 21. századi világrendszerben gazdasági hatalmát felhasználva a legjelentősebb nemzetközi szereplőkkel és szervezetekkel (mindenekelőtt: NATO, ENSZ) egyenrangú politikai szereplővé váljon? Hogyan kell értelmezni az utóbbi időszakban, elsősorban 1998-tól kezdődően megfogalmazott kezdeményezéseket? Létezik-e összefüggés a közös külpolitika kidolgozására irányuló kísérletek, a közös biztonság- és védelempolitika kialakítása és az európai „erőegyensúly” eltolódása között?
A világpolitikai jelenlétet biztosító békefenntartási missziók mellet ugyanakkor az európai hadseregeknek kellőképpen rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy a különböző fenyegetésekre megfelelő választ tudjanak adni. De a konfliktusokban részes európai államok – mint nemzeti szintű szereplők – már a közös kül- és biztonságpolitika kialakítása óta kénytelenek voltak elfogadni a kezdeti célok módosulását.
Az utóbbi közel 20 év eseményei, az első hadműveletek és missziók is bizonyítják, hogy az EBVP (2009 óta KBVP ) nem csak papíron létezik. A KBVP elsődleges feladata, hogy biztonságosabbá tegye az emberek életét, de Európa nem vállalhat fel – az USA-val ellentétben – elhúzódó háborúkat. Az európai fellépés legfőbb célja a háborúk kitörésének megelőzése vagy a már fennálló konfliktusok felszámolása. Európa értékrendszere hosszú évszázadok alatt alakult ki és szilárdult meg, ezt az európai örökséget meg kell őrizni. Az Európai Uniónak sajátos formában, ezen értékeket képviselve kell hozzájárulnia a regionális válságok kezeléséhez.
Vizsgáltam azt is, hogy mennyiben más az európai hozzáállás a békefenntartáshoz főként a gyarmati múlt miatti bizalmi hendikep, valamint a demokrácia-emberi jogok tengely kevésbé aktív hangoztatása, nemzetállami szinten gyakran már-már mellőzése kapcsán. Illetve utóbbi kontextusban mennyiben szenvedünk hátrányt a demokrácia és emberi jogok terén teljesen közömbös, jóval lazább feltételek mellett segélyeket és hiteleket biztosító kínai jelenléttel szemben.
Gyakorlatilag levonhattam a következtetést, hogy például A Kongói Demokratikus Köztársaság kapcsán az európai állampolgárok által finanszírozott uniós katonai-rendőri jelenlét ideiglenes jelleggel bírt és legjobban a kínai csupán pénzügyi-gazdasági jelenlét húzta a legnagyobb hasznot pacifizáló tevékenységünkből, míg a harcoló felek reintegrációjában alkalmazott metódusok eredményessége több mint kérdéses. Mint Mali példája bizonyította, az Egyesült Államok által finanszírozott „integrált központi hadsereg” a belső krízis kitörésekor heterogén jellege miatt azonnal használhatatlanná válhat és sajnos - az EU képzései programjaiba a jelentkezők szűrésének elégtelen volta miatt, - mind Maliban, mind Afrika szarvánál jelentős mennyiségű terrorista is beszivároghatott, így első kézből kaphattak információt az ellenük folyó felkészülésből és az ellenük alkalmazott technikai eszközök használatából, illetve azok korlátairól.
Úgy tűnik, hogy az Európai Unió jelenlegi és jövőbeni – Balkánt érintő – bővítése, valamint az Afrikai Egység Szervezetének (AESZ) Afrikai Unióvá (AU) történő átalakítása jelentős változást idézett elő az Európa és az afrikai régió közötti hagyományos viszonyrendszerben. A cél a régióra vonatkozó európai politika átalakítása. A politikai szervezetként fellépő EU-nak és tagállamainak kulcsfontosságú döntéseket kell hozniuk Európa jövőjét illetően. Az Unió külső függősége (mindenekelőtt energiafüggősége) különösen hangsúlyosan szerepel az európai biztonsági stratégiákban, melynek legfontosabb célkitűzése, hogy közös biztonsági stratégiát fogalmazzanak meg az EU számára.
Hogyan lehet biztosítani KKBP és az EBVP fejlődését, összehangolását és egységét, milyen közös alapelveket és célkitűzéseket kell meghatározni, hogyan biztosítható az uniós politika koherenciája? E kérdések megválaszolása kapcsán a helyzet az, hogy több uniós tisztségviselő és szakértő szerint a közös uniós politika jelenlegi célkitűzéseinek meghatározása során a döntéshozók a legkisebb közös nevezőre jutást tűzték ki ahelyett, hogy egy közös kihívásokon alapuló, tényleges közös politikát alakítottak volna ki.
Ami Afrikát illeti, a kontinenst kivételes demográfiai adottságok, gazdagság és egyben kihívások jellemzik. Afrika a fejlődés lehetőségét magában hordozó természeti erőforrások kimeríthetetlen tárházával rendelkezik, ez azonban egyben a kapzsiság forrása is lehet. A nemzetközi közösségnek számolnia kell további krízishelyzetek kialakulásával, mert napjainkban a regionális problémák globális hatása felerősödött, akárcsak a radikális iszlám szervezetek jelenléte a kontinensen. Az afrikai civil társadalom napjainkra megkezdte kialakulását és egyre nagyobb befolyással rendelkezik, több méltányosságot, átláthatóságot és szabadságot követel. A jó pénzügyi, szociális és demokratikus kormányzás elősegítené az intézmények stabilitását, a civil társadalom zökkenőmentes fejlődését, mely a bizalom és a növekedés alapvető záloga.

A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az afrikai államok stabilitása jelentős mértékben függ a demokratikus választásoktól és egyéb demokratikus értékek megszilárdulásától, míg a krízishelyzetek gyakran kétes kimenetelű, az újonnan megválasztott személy vagy testület legitimitását megkérdőjelező választásokkal veszik kezdetüket. E téren a vizsgált példák azt mutatják, hogy az Európai Unió – általában az Afrikai Unió felkérésére – lehetősége határain belül minden lehetséges katonai, rendőri, polgári segítséget megad(ott) a Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán és Bissau-Guinea számára.
Az első ilyen jellegű európai missziók jól illusztrálják az EBVP keretében megvalósuló és az afrikai béke és biztonság megteremtésére irányuló cselekvési tervek konkrét megvalósulását. Szudán támogatása az Európai Unió és a NATO (konfliktusokkal terhelt) összefogásával valósult meg és jelen esetben attól a ténytől sem szabad eltekinteni, hogy az EBVP fokozatos megjelenése az EU és a NATO között elkerülhetetlenül intézményi és hatásköri átfedésekhez vezetett.
Ezzel szemben műveleti szinten nem alakult ki versengés a két szervezet között, noha számos tagállam tagja mindkét nemzetközi szervezetnek és különböző formában vesz részt a NATO és az EU közötti, Afrikát és a Balkánt érintő együttműködésekben. A NATO-nak három stratégia közül kell választania: alapvető feladata a kollektív (klasszikus) védelem stratégiájának továbbvitele, a világméretű konfliktusok megelőzésének és kezelésének a stratégiája, valamint a más szervezetekkel együttműködés végrehajtott válságkezelés stratégiája között.
A közös európai védelmi és külpolitika kialakítása az a terület, mely az utóbbi években – a 2008 és 2011 közötti visszalépés ellenére is – a leglátványosabb fejlődésen ment keresztül. Az EUFOR Líbia művelet sikertelenségét követően az Európai Unió már 2012-ben további 3-4 afrikai misszió indítását tervezte, ugyanakkor ezek igen kis létszámú missziók, tehát a KBVP újraindítása (még mindig) csupán szimbolikus jellegű.
Az Európai Uniónak nemzetközi szereplőként három kihívással kell szembenéznie: a kontinens politikai uniójával, a bővítéssel és annak következményeivel, valamint az európai biztonság kialakításával. Az EBVP első missziói és hadműveletei egyértelműen bizonyították az Unió elkötelezettségét. A közösség ugyanis – már-már az ENSZ kompetenciáit súrolva - elkötelezett a béke és a stabilitás előmozdítása és a konfliktusok megelőzése és megoldása iránt. Ennek érdekében az EU transzatlanti kapcsolatai révén tervezi megerősíteni a partnereivel való együttműködését. Az EU-n kívüli, egyes esetekben a hivatalos uniós dokumentumokban meghatározott kereteken túlmutató fellépésekhez belső harmóniára, az egymásban (elvileg) kölcsönösen megbízó tagállamok közötti egyetértésére és egy demokrácián alapuló és a különböző társadalmi osztályok által tiszteletben tartott társadalmi szerződésre van szükség.
A fentiek igazolására gyakran hivatkoznak a második világháború és főként az 1990-es évek utáni közös biztonság- és védelempolitikai kontextusra, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az aktorok szempontjából leginkább a geopolitikai, de főleg a diplomáciai és katonai kontextus kerül előtérbe.

Az Európai Unió globális szereplőként kíván tehát fellépni. Ennek érdekében bővítenie kell politikai és diplomáciai eszköztárát, valamint folytatnia kell a KBVP megerősítését oly módon, hogy azt nagyobb kapacitás, nagyobb koherencia és kiterjedtebb partnerség jellemezze. Ami az EU Afrika-politikáját illeti, az uniós missziók sikere és az Afrikával foglalkozó közös dokumentumok számának megsokszorozódása ellenére sem rajzolódik ki valódi, hosszú távú európai stratégia. Az Európai Unió politikáit egy-egy afrikai régió tekintetében többnyire úgy lehet jellemezni, hogy évek óta világosan megfogalmazott, releváns közös célok nélküli tesztfázisok követik egymást. Úgy vélem, hogy az első szakaszban az európaiaknak saját magukat kellene megvizsgálniuk és tisztába kerülniük közös céljaikkal. Emellett ki kell dolgozni egy, európai védelemmel foglalkozó és több forgatókönyvek tartalmazó fehér könyvet is.
Az európai missziók és hadműveletek elemzése során a könyvben felvázoltam a KBVP jelenlegi helyzetét. Az első nehézségek leküzdését követően a műveletek kapcsán levont tanulságok többnyire pozitívak. A legkényesebb pontot továbbra is a politikai akarat jelenti: az EU – az Egyesült Államokhoz vagy a NATO-hoz képest – még messze nem tekinthető meghatározó tényezőnek. Rendkívül szomorú, hogy a nemzeti szintű diplomácia mellett az EU-s intézmények is rivalizálnak egymással, és ezáltal hiteltelenítik az Unió közös tevékenységét. Emellett az Európai Külügyi Szolgálat 2009-2010 tájékán történő létrehozása sem teremtette meg az egységes európai diplomácia alapjait, még az európai uniós intézmények szintjén sem. Rendkívül aggasztó, hogy az EU – és nem ritkán a kutatási feladatokat ellátó európai intézmények is – szívesen hagyják figyelmen kívül a geopolitikai realitásokat és a konfliktusok okait, így messze vagyunk a konfliktusok célzott kezelésétől is. E célkitűzés hiányában jogosan merül fel a kérdés: érdemes intervenciót folytatni távoli országokban, és rengeteg pénzt elkölteni arra, hogy végül csak ideiglenes megoldásokat kínáljunk?
A műveletek finanszírozása még nem megfelelően biztosított, jóllehet az elmúlt években ezen a területen is jelentős előrelépés történt. A nem ritkán egy tucat csatornán érkező (lásd: Szudán) pénzügyi támogatások kezelésének rendszere kaotikus, és fennáll a veszélye, hogy a korrupció melegágyává válik. Egyébként haladéktalanul meg kellene oldani e források felhasználásának hatékony ellenőrzését. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a harcoló felek tevékenységét finanszírozzuk. A levont tanulságok alapján láthatjuk, hogy a műveleteknek nem kevés árnyoldala is van. Az EUFOR Csád műveletnek 2008-ban ugyanazokkal a problémákkal kellett szembesülnie, mint az ARTEMIS-nek 2003-ban. Az európai tagállamok pedig egyre hangosabban kritizálják az EU afrikai műveleteit.
Jóllehet az európai missziókban és hadműveletekben részt vevő állomány létszáma 13 (EUAVSEC-Dél-Szudán) és 3200 (EUFOR Csád/KAK) között alakult, pusztán a KBVP-missziók állományának létszáma alapján nem jelenthetjük ki, hogy az Európai Unió egyszerre csak két (egyes vélemények szerint csupán egy) harccsoport méretű haderő kiállítására képes, amennyiben az európai erők jelentős része a NATO műveleteiben, vagy a nemzeti zászló alatt futó műveletekben vesz részt. Ugyanis az európai országok a Balkánon 13 115 és 15 941 fő közötti KFOR-állományt (2008) állítottak ki.
Emellett 2008-ban közel 18 000 európai katona tevékenykedett Afganisztánban. Tehát nem arról van szó, hogy nem állna rendelkezésre elegendő csapat, ugyanis a különböző nemzetközi műveletekben részt vevő katonák száma megközelíti a helsinki általános célkitűzésben szereplő kitételt. Jelen esetben inkább a megfelelő háttér és a politikai akarat az, ami hiányzik, és ami megakadályozza, hogy ezek a haderők egy uniós zászló alatt végrehajtott, „tisztán” európai műveletben is rendelkezésre álljanak.

Nemzetközi kontextusba helyezve a könyv témáját kevés, a témát érintő mű született eddig. Ezekből az alábbi kettőt kell kiemelni, melyek jellegükben némileg hasonlóak az én könyvemhez :
- André Dumoulin et Nicolas Gros-Verheyde : La politique européenne de sécurité et de défense commune : « Parce que l'Europe vaut bien une défense », Editions du Villard (3 avril 2017), 492. old.
- Grevi, G., D. Helly & D. Keohane (eds.), European Security and Defence Policy: The First 10 Years (1999-2009), Paris, EUISS, 2009., 451 old.
Míg az előbbi könyv jelenleg a legkurrensebb a piacon, utóbbi kissé elavultnak számít már. Szakmailag kiváló szerzőktől származnak, magas színvonalú tartalommal, de az én könyvem komoly előnye viszont velük szemben az, hogy a technikai részleteken túl bemutatja a geopolitikai összefüggéseket is, valamint számtalan, a fenti könyvek által nem tárgyalható, ún. « nem píszí » részleteket is tartalmaz, melyek a legtöbb esetben sokkal inkább rávilágítanak az események alakulásának, vagy adott esetben a kudarcoknak a valódi okaira. Ilyen szempontból tehát a könyvem valódi többlet-értéket tartalmaz.
További jelentős előny az a koncepció, melynek keretében e könyv megszületett, ugyanis az European Defence Pack CERPESC kutatási program keretében 4+2+2 kötetben foglalkozom azon témakörrel, jelentősen részletesebb elemzéseket adva, melyeket a fenti könyvek csak egy kötetben tárgyalnak :
- 4 francia nyelvű kötet : 1.) monográfia az európai biztonság és védelempolitika alapjairól (fentebb hivatkozva, 2012-ben megjelent franciául) ; 2.) a jelen bemutatott könyv az afrikai missziókról ; 3.) monográfia az MTA Bólyai ösztöndíjjal készülő könyv a balkáni missziókról (ld. lejjebb) ; 4.) monográfia az (eur)ázsiai missziókról
- 2 szöveggyűjtemény (elkészültek), a már idézett From Dunkirk to Amsterdam (1997-2007) és a From St-Malo to Lisbon (1998-2008) kötetek.
- 2 magyar nyelvű kötet (főszerkesztése, megírása társszerzőkkel) : 1.) magyar nyelvű könyv társszerzőkkel (elkészült) a CSDP és Magyarország viszonyáról (ld. lejjebb) 2.) egy kötet az EU tagállamok nemzeti szintű védelmi doktrináiról és hadseregreformjairól (tervezett)

Ezen fenti - az afrikai kontextusokat tárgyaló - könyvemen túl tehát további két francia könyvem kiadásra való előkészítésén dolgozok, ugyancsak a L'Harmattan-Paris kiadónál :
- Az egyik, majdnem kész könyv a WEU és az EU balkáni békefenntartásáról és a térség euro-atlanti integrácójáról szól.
- A másik harmadában kész könyv az ESDP/CSDP (eur)ázsiai misszióit fogja feldolgozni.
Ezen időszakban továbbá számost cikket írtam franciául, angolul és magyarul (főként az EUSSR Guinea Bissau és EUFOR Líbia missziók, az Európai Külügyi Szolgálatról, az afrikai harccsoportkoncepcióról (FAA), a CSDP és a Lisszaboni Szerződés, EU-NATO stb. témakörökben) a CERPESC Analyses, a Nemzet és Biztonság, a Külügyi Szemle, az African Geopolitics és egyéb magyar és külföldi szakfolyóiratok számára.
Az Stratégiai Védelmi Kutatóközponttal való együttműködésben részt vettem a Honvédelmi Minisztérium delegációja álláspontjának megfogalmazásában az ún. állandó strukturált együttműködés témakörében, melyet a delegáció a spanyol EU-elnökség alatt 2010-ben a madridi konferencián képviselt. A delegáció munkaanyaga mögötti szakmai elemzéseket a Nemzet és Biztonságban publikáltam (ld. „Az EU állandó strukturált együttműködése” ; „A CSDP műveletek és missziók hadműveleti irányítási rendszere”.)
Továbbá több brüsszeli, balkáni és skandináv-baltikumi tanulmányúton vettem részt, az európai intézmények, a katonai képviseletek és magyar képviseletek működésének, tevékenységének megismerésének céljából a kutatásomat érintő területeken. Ezeken túl részt vállaltam több egyetemi partneri együttműködés létrehozásában (Univ. Louvain, Univ. Cergy-Pontoise, Ohridi Egyetem stb.).

III. Oktatási tevékenységem bemutatása (2013-2017)

Ami a tanítási oldalt illeti, már 2003 tavaszán tanszéki demonstrátorként, az ELTE ETTDK vezetőjeként tanítottam az Európai egységgondolat története kurzust (PL-314, ELTE BTK, Politológia szak, Dr. Juhász József docencssel együtt meghirdetve, mert a szakon demonstrátorként csak ezen a módon lehetett szemináriumot tartani, „0. félév”).
Majd hosszabb szünet következett, mert politikai elemzőként, biztonságpolitikai szakértőként dolgoztam tovább. A habilitáció miatt 2013-ban kezdtem el újra tanítani (leszámítva a korábban említett, doktori évek alatti rendszertelen tanítási alkalmakat a Sorbonne Egyetemen) :
1.) 2013 szeptembere és 2015 decembere között (1-5. félév) tanítottam a Pannon Egyetem LA és MA képzésein, politológia, nemzetközi kapcsolatok és európai integráció szakirányokban a következő tárgyakat tanítva (teljes kurzusok) :
- EU bővítés, intézményi reformok (K) (2013 ősz, 2014 ősz, 2015 ősz)
- Magyar politikai rendszer I. (K) ( 2014 ősz, 2015 ősz)
- Magyar politikai rendszer II. (G) (2014 tavasz, 2015 tavasz)
- Nemzetközi tárgyalások elmélete és gyakorlata (K) (2014 ősz, 2015 ősz)
- Nemzetközi szervezetek és nemzetközi diplomácia története (K) (2014 ősz)
- Nemzetközi kapcsolatok története és diplomáciatörténet (G) (2015 tavasz)
- Bevezetés a közpolitikába (K) (2015 tavasz)

2.) 2015 februárjától (4., 6., 8. félév) tanítok a Szegedi Egyetem Frankofón Központjához (CUF) köthető nemzetközi Európai Uniós Master Képzésben (együttműködésben a Lille-i Egyetemmel) francia nyelven, (teljes kurzusok):
- Sécurité internationale et action extérieure (európai diplomáciatörténet, K/G) (2015 tavasz, 2016 tavasz, 2017 tavasz)
- La Politique étrangère et de sécurité commune (EU kül- és biztonságpolitika, K) (2017 tavasz)
- La PESC – Missions de l`UE dans les Balkans (EU kül- és biztonságpolitika : Az EU balkáni missziói, K) (2017 tavasz)
- Szakdolgozati szeminárium (G)

3.) 2016 őszétől (7., 9. félév) tanítok a Szegedi Egyetem Frankofón Központjához (CUF) köthető nemzetközi Afrika Master képzésben francia nyelven (teljes kurzusok):
- Développement de la coopération régionale et transfrontalière en Afrique (Regionális és határokon átívelő együttműködési formák története Afrikában, K) (2016 ősz, 2017 ősz)
- Afrique, continent émergeant (Afrika geopolitikai jellegű bevezető kurzus) K/G (2017 ősz)
A CUF-nél két Afrika tárgyú nemzetközi konferencia megszervezésében vettem, veszek részt. A tanítás mellett publikáltam egy francia egyetemi jegyzetet (Manuel) az európai diplomácia témakörében és további két francia jegyzet (EU külkapcsolatok, Afrikai integrációs projektek) is publikálás alatt van.

4.A) 2015 márciusától 2016 március végéig (4-6. félév) tanítottam a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) magyar és angol nyelven:
- Európa újkori története (Dr. Tóth Józseffel közösen, 50%, K) (2015 tavasz)
- Európai diplomáciatörténet (Dr. Hettyey Andrással közösen, 50%, K) (2015 ősz)
- EU-ismeretek (teljes kurzus, K) (2015 ősz)
- International Security Organizations – Law and Policy Making (Többekkel, kb. 25%, K) (2015 ősz)

4.B.) Az NKE-n alapítóként részt vettem az egyetem Jean Monnet Module képzésének beindításában, melyben az alábbi tárgyakat oktattam angolul :
- EU Sectoral Policies (Dr. Marján Attilával közösen, 50%, K) (2015 ősz)
- EU Sectoral Policies + CSDP : The Common Security & Defence Policy in Europe (K) (Dr. Marján Attilával közösen, kb. 50%, K) (2016 tavasz)

A fentieken kívül két szakdolgozat témavezetését láttam el, továbbá felkérésre opponáltam TDK és Ph.D dolgozatokat is, európai integráció és békefenntartás témakörökben. Folyamatosan látok el diploma-konzulensi feladatokat az SZTE-n és jelenleg egy PhD hallgatónak vagyok a témavezetője.

IV. Bólyai Ösztöndíjas periódus (2015 szeptembertől)

2015-ben kiemelkedő eredménnyel elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatókat ösztönző Bólyai János ösztöndíját, melyet sajnos csak 7 hónapig tudtam élvezni. Kutatási témám a Balkán EU-integrációjának biztonságpolitikai és dipolomáciai aspektusait célozza meg.
A kutatást a Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetében kezdtem meg, 1 éves szerződésemet annak lejárta után azonban nem hosszabbítottam meg, többek között azért, mert az SVKK-n semmilyen intézeti kutatási projekt nem indult el. A kutatási projektemet a Szegedi Egyetemre terveztem áthozni 2016 szeptember 1-től, de sajnos a dékáni hivatal nem fogadta el a francia-magyar (Sobonne-ELTE) Ph.D diplomámat, amit ezután viszont sikerült a Szegedi Egyetemen honosíttatnom.
Sajnos ez a fél éves késedelem, valamint további komoly, a dékáni hivatal által támasztott újabb feltételek miatti újabb 8 hónapos adminisztratív késlekedés miatt – melynek folyományaként csak 2017 november 15-én tudtam aláírni tudományos munkatársi kinevezésemet az egyetemen (miközben de facto 2017 április 1-től dolgozom ebben a munkakörben) - túlhaladtam az ösztöndíj meghosszabbításának feltételeként támasztott lehetséges maximális felfüggesztési időkeretet (12 hónap).
Ezen ösztöndíjas periódus nehézségei ellenére a vállalt projektet töretlenül vittem tovább, főként Genfben (Graduate Institute, GCSP) és Párizsban (École Militaire, IRSEM) több szakkönyvtárban gyűjtöttem anyagot az MTA-kutatásaimhoz. Angol-magyar-francia nyelvű egyetemi tankönyveket, jegyzeteket írtam, írok főként a Balkán, Afrika valamint az európai biztonság- és védelmi politikát érintő kérdésekben, illetve szerkesztettem ezeket a könyveket. E téren főként a HM Vezérkarral együttműködve (HVK TKH : Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, melynek 2014 szeptemberétől társult kutatója vagyok) a Honvédelmi Minisztérium megbízására készített, általam ötletgazdaként főszerkesztett Magyarország és a CSDP – Magyar szerepvállalás az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában kötetet emelném ki, melyet mintegy 20 szerzővel írtam és európai szinten is kiemelkedő alaposságú kézikönyv, egyetemi tankönyv.
2016-ban megjelent az EU első hadműveleteinek és misszióinak geopolitikája c. könyvem második francia és első magyar nyelvű kiadása. E könyv Európában több helyen (Franciaországban és Svájcban) az egyetemi képzés része, valamint szerepelt az Európai Bizottság könyvtára által kiadott válogatott, Afrika-témájú irodalomjegyzékben.
Az MTA ösztöndíjas kutatás első fél éve tehát a források és szakirodalom feltérképezésével, jegyzetek készítésével telt el. Ezt követően elkészült kb. 200 oldal az Európai Unió és a Balkán euro-atlanti integrációja témában írandó könyvemből - az alábbi fejezetek :
- Bevezetés
- Az Európai Közösségek és Jugoszlávia kapcsolatrendszere (1970-1991)
- Európai diplomácia és Jugoszlávia felbomlása (1991-1995)
- Katonai válságkezelés Ex-Jugoszláviában (NATO, WEU, ENSZ, 1991-1996)
- A WEU válságkezelése az albán és a koszovói krízisek kapcsán (1997-2004)
Ezen túl várhatóan 2018 elején kiadásra kerül a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Gálik Zoltán – Molnár Anna (szerk.) Regional and Bilateral Relations of the EU, Dialóg Campus (NKE), című egyetemi tankönyv. Elkészült, leadott elemzésem („The EU and the NATO : A Strange Marriage”) történelmi kontextusba helyezve vizsgálja az EU (EK) és NATO kapcsolatokat, a WEU és NATO megalakulásától a francia kiváláson és reintegráción keresztül napjaink közös programjaival egyetemben, külön részt szánva a műveleti tapasztalatoknak és azok kevésbé ismert háttereinek. Ez a nagy, összegző elemzés közel tucatnyi korábbi elemzésem NATO vonatkozású részleteinek felhasználásával is készült.