You are here

Svájc alkotmánya napjainkban

Türke András István
(The New Swiss Constitution) In : Pp Politikai, Politikatudományi szaklap 2001/10, pp. 8-15, Budapest: Eötvös Loránd University. 2001.

Jelen tanulmány célja az 1999-es svájci alkotmány „újdonságainak” bemutatása a többször módosított 1848-as alkotmányhoz képest, amiről gyakorlatilag még nem sok forrás áll az eziránt érdeklődők rendelkezésére. A magyar szakirodalom által kellőképpen feldolgozott ’48-as alkotmányban lefektetett, máig változatlan alapokat csak utalásképpen fogom megemlíteni.

I. Az 1848-as alkotmányról és módosításairól
A Svájci Államszövetségnek 1848. szeptember 12-étől föderatív alkotmánya van, de a „konföderáció” elnevezés ennek ellenére ma is megmaradt a szövetségi állam nevében. (franciául: Confédération Suisse, németül Schweizerische Eidgenossen-schaft)
Ezt az alkotmányt először 1866-ban módosították, mert egy szerződés értelmében szabadkereskedelmi övezet jött létre Franciaország és Svájc között. Francia igényre tehát a zsidókat – utolsóként Nyugat-Európában - egyenjogúsították.
Az 1874-es alkotmánymódosításhoz kapcsolódó népszavazáson szoros küzdelemben eldőlt, hogy Svájc nem lesz központosított nemzetállam. A népszavazásban vélték a centralizációra törekvő állam legfőbb ellensúlyát megtalálni.
1937-ben 4. nemzeti nyelvként elismerték a rétorománt, 1965-ben pedig általános revízió alá vetették az alkotmányt. A szövetségi alkotmány teljes körű módosítását (a részleges módosítás igen gyakori), ezentúl a Szövetségi Gyűlés, vagy 100 ezer (!) szavazópolgár kezdeményezheti.
Egy 1973-as alkotmánymódosítási javaslat deklarálja, hogy túl erős a szövetségi centralizáció, és ezért a végrehajtói föderalizmust (amit a kantoni jogalkotás elhalványodása jellemez a szövetségi törvények végrehajtása mellett) föl kéne, hogy váltsa a kooperatív föderalizmus (ami a kanton-kanton, ill. kanton-szövetség közti kapcsolatok erősítését jelentené.

II. Az 1999-es alkotmány új vonásai
1999. április 18-án új alkotmányt vezettek be Svájcban. Az alkotmány modernsége és XXI. századi szelleme mintául szolgálhatna számos állam új alkotmánya számára az új évezred küszöbén. Alábbiakban röviden összefoglalnám a főbb jellegzetességeket és eltéréseket az 1848-as alaptól.
Az eddiginél jóval hosszabb Preambulum vallásos ihletettsége megmaradt: „a Mindenható Isten Nevében” A svájci „államszövetség” (Eidgenossenschaft) helyett a svájci nép és a kantonok szerepelnek, mint a legfőbb jogi norma megszövegezői. Olyan részben új értékek kerülnek itt megfogalmazásra, mint a szabadság a demokrácia, a függetlenség és a béke melletti elkötelezettség, a szolidaritás és a világra való nyitottság, továbbá a jövő generáció irányában érzett felelősség és a másságot tiszteletben tartó együttélés.

Általános intézkedések
Az első fejezet 1. cikke név szerint felsorolja a 23 kantont. A 4. cikk említi meg a 4 nemzeti nyelvet, az 5. cikk az állam alapvető jogainak természetéről rendelkezik:
1. Legfőbb alapja és határa a törvény,
2. a közérdeket kell, hogy szolgálja, és megosztottnak kell lennie,
3. a szabályoknak és a jóhiszeműségnek (bonne foi) kell megfelelnie,
4. a konföderációnak és a kantonoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogot.
Mindezekből látható, hogy egy teljesen újszerű felfogás alapján szabályozzák magának az államnak a szerepét, mindez pedig túlmutat a pusztán jogi felfogáson és beemeli az Európai Unió jogelvei között is szereplő, a jogok jóhiszemű alkalmazásának elvét, aminek az a lényege, hogy a jogszabályt eredeti rendeltetésének megfelelően kell alkalmazni.
Másrészt a nemzetközi jog tisztelete például az emberi jogok fokozott tiszteletben tartására és a jogszabályok rendszertani értelmezésére utalnak.
Szintén új elem a 6. pont, mely a személyi és szociális felelősségről rendelkezik, azaz kimondja, hogy minden személy felelősséggel tartozik önmagáért és kötelezettségekkel tartozik a közösség és az állam felé. Ez a pont jelentős kiegyensúlyozó szerepet tölt be az állampolgári jogok és kötelezettségek viszonya területén.

Az alapvető emberi jogokról
Az első fejezet 2. Címe az alapvető jogokról, a polgárságról és a szociális célokról rendelkezik. Itt is olyan, az alkotmányozás területén új elemnek számító fogalmak dominálnak, mint az emberi méltóság, a diszkrimináció tilalma, a nyomorékok hátrányos helyzetéből fakadó egyenlőtlenségek csökkentése, az élethez való jog, az olyan „hagyományosabb” értékek mellett, mint például az egyenlőség, a zsarnokság elleni védelem stb.
Az alkotmány határozottan tiltja az eutanáziát és az abortuszt, azaz fentebb is hangoztatott „modernebb” leszármaztatott elvek az alkotmányban párhuzamosan léteznek egyes keresztény-konzervatív felfogással.
Az alábbi területek fokozottan hangsúlyozottak:
• A gyerekek és fiatalok védelme (11)
• Jog arra, hogy szükséghelyzetben az egyén segítséget kaphasson az államtól (12)
• A magánszféra védelme (ld. telekommunikációs eszközök) (13)
• Házassághoz és családhoz való jog (14)
• Az információ- és véleményszabadsághoz való jog (16)
• A média szabadsága (17)
• Szabad nyelvhasználat (18)
• Művészi szabadság (21)
• Petícióhoz való jog (33)

A második fejezet az állampolgárságról, a polgárjogokról és a politikai jogokról szól. A 37. cikk 1. bekezdése kimondja, hogy „svájci állampolgár minden olyan személy, aki kommunális és kantoni polgárjoggal rendelkezik.” Ez gyakorlatilag csak a megfogalmazásban jelent eltérést a korábbi alkotmányhoz képest.
A politikai jogokat a Konföderáció föderális szinten, a kantonok pedig kommunális és kantoni szinten rendezik. (39/1)
A harmadik fejezet a szociális célokról rendelkezik. A 41. cikk szerint minden svájci jogosult:
• a társadalombiztosításra
• egészségügyi ellátásra.
• A családokat, a felnőtt és gyermekközösségeket védeni és bátorítani kell.
• Minden munkára képes embernek joga van munkaviszonyt létesíteni
• Minden gyermeket és fiatalt támogatni kell abban, hogy önálló és szociálisan érzékeny személyiséggé váljon, és támogatni kell szociális, kulturális és politikai integrációjukat. (stb.) Itt is kitűnik tehát az alkotmány legfontosabb célja, ami az állam – társadalom korrelációban inkább az utóbbi megerősítését és szorosabbra fűzését tűzi ki célul.

Konföderáció, kantonok, kommunák
A harmadik Cím a Konföderáció, a kantonok és a kommunák egymáshoz való viszonyát taglalja. A Konföderáció és a kantonok közti kapcsolatokban a konföderáció feladata minden olyan szabályozás, aminek egységesnek kell lennie, míg a helyi szintű szabályozás a kantonok kompetenciája. (szubszidiaritás elve).
A Konföderáció és a kantonok együttműködésének legfőbb területe az adminisztráció és a jog. (44/2) A kantonok az alkotmány által meghatározott területeken föderális úton döntenek (45/1) Ez főleg a törvénytervezetek előkészítését jelenti.
A kantonok a lehető legnagyobb szabadsággal alkalmazzák a föderális jogot, a kantoni autonómia érvényesülése mellett. A föderális és a kantoni jogok kollíziója esetén mindig az előbbi elsőbbsége a döntő, a föderális jogok tiszteletben tartását a Konföderáció felügyeli. (49)
Új elem a közösségi autonómia biztosítása, amit a kantoni jog garantál. (50) Az új alkotmány a régihez hasonlóan szabályozza a Konföderáció jogait a külügyek területén. Azonban nagyobb hangsúlyt helyez e téren az egyeztetések fontosságára, és ha egy kanton nagyobb mértékben érintett adott ügyben, akkor véleménye fokozott súllyal esik latba. (55)

További szekciók taglalják a kutatás, a statisztikai felmérések, a sport és a kultúra támogatását.
A 70. cikk kimondja, hogy bár a 3 hivatalos nyelv a német a francia és az olasz, de az állam és a rétoromán nyelvet beszélők kapcsolattartásában a rétoromán hivatalos nyelvként alkalmazható.
A 74. cikk a környezet védelmét és az egészséges környezethez való jogot emeli ki. Ezt a területet, akárcsak a vizek és erdők, továbbá a vadászat és halászat, és az állatok védelmét a Konföderáció köteles jogilag szabályozni.
A 86. cikk rendelkezik arról, hogy az Államszövetség az üzemanyagot adóval terhelheti és azt milyen célokra (pl. útkarbantartás) használhatja fel. A 89. cikk szintén előremutató példa lehet, mert az energiatakarékosságot, az energiafelhasz-nálás racionalizálását hangsúlyozza.
A 97. cikk rendelkezik a fogyasztóvédelemről, mint közösségi területről. Az alkohol előállításáról és forgalmazásáról is szó esik az alkotmányban - elődjével párhuzamosan - de jóval szűkebb terjedelemben.
Immár nem tilos a játékkaszinók alapítása és üzemeltetése, de ezek felett fokozott állami felügyeletnek kell érvényesülnie. (106)
Ezután viszonylag részletesen taglódik a nyugdíj-, baleset- stb. biztosítások és a különböző segélyek rendszere. Bekerült például az emberi méltóság tiszteletben tartására vonatkozó igény a genetikai kutatások területén (119) Itt olyan, a jövőbe mutató szabályozások is megjelentek, mint az adott személy genetikai állománya vizsgálatának ill. publikusságának kérdése. Mindebben az egyéni beleegyezés a döntő. E cikkben szabályozzák az emberi szervek transzplantációjának kérdését is, az emberi méltóság, a személyiség és az egészség védelme mellett. Szigorúan megtiltják a szervkereskedelmet.

A nép és a kantonok
A 4. Cím a nép és a kantonok viszonyáról rendelkezik. Itt fogalmazódnak meg a politikai jogok, és a pártok szerepe az érdekaggregációban. Az új szabályozás megkülönbözteti a kötelező és fakultatív referendumot. Kötelező a népszavazás a következő esetekben: (140)
• Az alkotmány revíziójánál, (a teljes revízióhoz 100.000 polgár támogatása szükséges)
• A biztonság és a szupranacionális intézményeket érintő ügyekben
• Az alkotmányon alapuló föderális törvények esetében,
Fakultatív népszavazást 50 000 polgár kezdeményezésére lehet kiírni (141), ez dönt:
• A föderális törvények,
• És bizonyos nemzetközi szerződéseket (stb.) érintő ügyekben.

A közösségi intézmények szabályozása
A közösségi intézmények működésében jelentős változások nem történtek. Általánosságban elmondható, hogy az alkotmány valamivel több szabályozást utal organikus törvények hatáskörébe, mint a korábbi.
Az 5. Cím a föderatív hatalom mibenlétéről rendelkezik. A következő elvekre fokozott hangsúly helyeződik: választhatóság, összeférhetetlenség, szabályozott hivatali idő, a Konföderáció felelőssége, a konzultáció folyamata.

A Szövetségi Gyűlés
A Szövetségi Gyűlés két kamarából áll, a Nemzeti Tanácsból és a Kantonok tanácsából. A Nemzeti Tanács megválasztására vonatkozóan - a korábbiakkal ellentétben - nem esik szó a választásra való jogosultságról és a nők választójogáról. Minderre a 136. cikkben az általános rendelkezéseknél kerül sor, és immár 18 (korábban 20) éves kortól élhet egy személy politikai jogaival.
Minden kanton egy választási körzetet alkot, de a Nemzeti Tanácsi mandátumokat a népesség arányában osztják el a kantonok között. Minden kanton jogosult legalább egy helyre. (149)
A Kantonok Tanácsa megválasztásában azt a kiegészítést eszközölték, hogy név szerint fel lett sorolva az a 6 kanton - Obwald; Nidwald; Bâle-Ville; Bâle- Campagne; Appenzell Külső-és Belső-Rhoden - melyek egy küldöttet delegálnak míg a többiek kettőt. (150)
A két tanács elnökségének megválasztását egy közös cikkben szabályozták. Ezentúl az elnök és az alelnök mellett egy második alelnököt is választanak, de nem csak az adott ülésre, hanem egy éves felhatalmazással. (152) A két tanácsban a korábbi abszolút többség helyett a jelenlévő tagok egyszerű többsége is elegendő a söntéshozatalhoz (159). A teljes tagság többsége szükséges azonban a következő ügyekben:
• a föderális törvényekre vonatkozó határozatok esetében
• bizonyos állami szubvenciók esetében, hitelekre vonatkozó állami garanciavállalásnál és a költségvetés kereteinek meghatározásakor, ha mindezek 20 millió franknál több egyszeri, vagy 2 millió franknál több időszakos új kiadást jelentenek
Szélesebb körűvé vált a közös ülések lehetősége.
A Szövetségi Gyűlésben ezentúl az egyes kantonok is kezdeményezéssel léphetnek fel (160) a képviselőknek pedig kötelességük nyilvánosságra hozni az érdekcsoportokhoz fűződő kapcsolataikat (161).
Teljesen új a parlamenti bizottságokra vonatkozó 153. cikk. A bizottságok számos joggal ruházhatóak fel, a törvényhozási jogot kivéve, és munkájukhoz joguk van a legszélesebb körű információszerzésre a vonatkozó törvények hatályain belül.

Szövetségi Tanács
A 7 tagú Szövetségi Tanács direktoriális hatalommal van felruházva és a Konföderáció legfőbb végrehajtó szerve. Minden régió és nyelvi közösség megfelelő arányban kell, hogy képviseltetve legyen benne, de már nem feltétel – legalábbis az alkotmány szerint – hogy egy kantonból csak egy tanácsos kerülhet ki. (175)
Az alkotmány - struktúráját tekintve - a Szövetségi Kancelláriát nem kezeli külön szervként, hanem az mint a Szövetségi Tanács kisegítő, továbbra is titkári teendőket végző szerve tűnik fel.
A Szövetségi Tanács hatáskörében nem történtek lényeges változtatások. Érdekességként a 185. cikk 4. bekezdését említeném, ami arról rendelkezik, hogy szükséghelyzetben csapatokat mozgósíthat. Ha több mint 4000 katonáról, vagy 3 hétnél hosszabb ideig tartó esetről van szó, akkor a Szövetségi Gyűlést haladéktalanul össze kell hívni.

Szövetségi Bíróság
Az alkotmány 188. cikke tételesen kimondja, hogy az Államszövetség legfelsőbb bírói autoritása a Szövetségi Bíróság. A vonatkozó alkotmányos passzusok szűkszavúbbak a korábbiaknál. Nincs szó az esküdtek bevonásáról az ítélkezésbe, ill. az esküdtek hatásköréről. Nincs külön kezelve a bíróság polgári és büntetőjogi szerepköre, viszont e kettő mellett kihangsúlyozódik az adminisztratív szerepkör és a nemzetközi jogok fokozott tiszteletben tartása.


Az alkotmány a 10 oldalon keresztül tárgyalt ún. átmeneti intézkedésekkel, és egy rendkívül praktikusan összeállított tárgymutatóval zárul.

Konklúzió
Összességében elmondható, hogy az új alkotmány jóval praktikusabb, liberálisabb, és átláthatóbb felépítésű a korábbinál. Az egyéni jogok mellett a közösségi jogok is nagyobb mértékben vannak jelen, utóbbiakra fokozottabb hangsúly helyeződik az állam jogával szemben. Emellett néhány helyen a tradicionális keresztény-konzervatív elemek is megfigyelhetőek.
Az alkotmány szinte két fő részből áll, egy „társadalmi alkotmányból” és egy, az állami szervek működését szabályozó részből. Véleményem szerint a jelen (és jövő) társadalmi – etikai - jogi kihívásaiban nem annyira a szabályozó jellegű állami hatalom, hanem inkább a határozott állami állásfoglalás (befolyás) érezhető ki.
Sokkal inkább jellemző tehát a legfőbb alapelvek és irányelvek megfogalmazása (főleg a társadalmi résznél), mint a részletekbe menő szabályozás, ami alól főként a fiskális-gazdasági jellegű szabályozások számítanak kivételnek. Amennyiben a részletesebb szabályozás mégis szükséges volt, azt egy külön fejezetben, az átmeneti intézkedéseknél rendezték.

Irodalom:

- H. NABHOLZ, L. VON MURALT, R. FELIX, E. BONJOUR (szerk.), Geschichte der Schweiz I-II. Zürich, 1938,
- Geschichte und Texte der Bundesverfassungen der schweizerischen Eidgenossenschaft von der helvetischen Staatsumwälzung bis zur Gegenwart, Bern, 1901.
- KOVÁCS ISTVÁN (szerk.) Nyugat-Európa alkotmányai. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyv-kiadó, 1988.
- KUKORELLI ISTVÁN (szerk.), Alkotmánytan. Bp., Osiris, 2000.
- DR. KARL PLOETZ, Auszug aus der Geschichte. Würtzburg, AG Ploetz Verlag, 196626.
- A Svájci Államszövetség föderatív alkotmánya (1999) elérhető a http://www.admin.ch - webcímen.

Az eredeti változat lábjegyzeteit az itteni közlés nem tartalmazza.