You are here

Egy "spanyol" a francia kormány élén : Manuel Valls

Manuel Valls korábbi belügyminiszter, az Ayrault kormány legnépszerűbb tagja 2014 március 31 óta Franciaország miniszterelnöke. Pragmatikus, ugyanakkor elég komoly ellenfelei vannak a PS-ben és viszonylag gyenge a beágyazottsága a pártban, ahol sokan szívesen látnák bukását miniszterelnökként. Legjelentősebb tapasztalatokkal a kommunikáció területén rendelkezik.

Manuel Valls François Hollande elnök támogatói köréhez viszonylag későn csatlakozott (Pierre Moscovici féle körhöz tartozott) és nem mondható el, hogy túl pozitív véleménye lenne Hollande-ról. Ez esetleges konfliktusokat rejthet magában. Katalán eredetű, Barcelonában született. Csak 20 évesen lett francia, 1982-ben. A szociális adó híve, blairista, clintonista. A család marxista-torckista gyökerekkel rendelkezik, és nagy Barcelona focirajongó. Manuel Valls egy korábbi kijelentése szerint François Hollande gyakrolatilag "nem csinált semmit a PS élén, mégis folyton újra választották, mert nem zavarta senki köreit."

CV :
A Sorbonne I Egyetemen tanult.
Fiatalkori legjobb barátai : Alain Bauer (volt szabadkőműves vezető, Sarkozy belbiztonsági tanácsadója) és Stéphane Fuchs (Havas Utazási Iroda alelnöke) akik Michel Rocard politikai köréhez tartoztak.
1991-1993 között az Albertville-i téli olimpia miniszteri delegáltja, majd a PS kommunikációs vezetője és a Jospin kormány (1997-2002) sajtó- és kommunikációs főnöke. 1989-1998 között polgármesterhelyettes Argenteuil-ben.
2001-től 2012-ig Évry polgármestere is.
2005-ben nemmel szavazott az európai alkotmányra (!)
2007-ben Nicolas Sarkozy a nyitás jegyében Kouchner mellett őt is be akarta vonni az első Fillon-kormányba miniszterként, de nemet mondott a felkérésre.
2008-ban Ségolène Royalt támogatta a pártelnöki versenyben, ekkor Martine Aubry-val súlyos összetűzésbe került, aki ki akarta záratni a pártból.
A PS "szent tehenének" a 35 órás munkahétnek, a felülvizsgálatát az elsők között kezdeményezte.
2011-ben indult a PS elnökségéért, de mindössze a szavazatok 6%-át szerezte meg. Bukása után a második fordulóban már Hollande mellett állt, akinek kommunikációs igazgatója lett.
Felesége 2010 óta Anne Gravoin, moldáv felmenőkkel rendelkező hegedűművész (korábbi felesége : Nathalie Soulié).
- A német és skandináv szociáldemokrata minta híve.

Előzmények : a kemény kezű belügyminiszter
Valls belügyminiszerként először a PS emberi jogokra alapozott humánusabb politikáját próbálta keresztülvinni a legkardinálisabb kérdésben a migráció (főként : cigánykérdés) esetében és vissza akart térni az évi kb. 110.000 állampolgárság megadásának politikájához. E politika elég hamar becsődölt.
Valls jó politikai képességeire vall, hogy ezt hamar felismerve képes volt 180 fokos fordulatot tenni és lényegében egy a sarkozysta és le penista elveknek is megfelelő kemény kezű politikára váltani : 2013-tól új miniszeri rendelete szerint csak 30.000 állampolgársági kérelmet lehet évente elfogadni, mely megalapozta népszerűségét. (Ugyanakkor az, hogy a kitoloncoltaknak pénzt adott, nem volt túl bölcs lépés, mert ebből azok rögtön megvették az újabb menetjegyet Franciaországba.)

Valls határozott lépéseivel azt sugallta, lényegében az Ayrault kormányban ő az (egyetlen), aki konkrét, határozott elképzelésekkel rendelkezik és tudja, hogy mit csinál. A cigányok elleni fellépéssel kialakított "rasszista" imázsát az antiszemitizmus elleni fokozott progpaganda-harcával igyekszik "kifehéríteni". Miniszterelnöki kinevezése a PS gyenge eredményének következménye a helyhatósági választásokon. Ekkor Ayrault mindössze 7%-os népszerűségi index-szel rendelkezett, míg maga Valls is csak 32%-al lett a legnépszerűbb kormánytag.

Kinevezését mind a baloldal egy része (mely túlzottan jobboldalinak, illetve radikálisnak tartja) és a jobboldali ellenzék egésze (mely miniszeri tevékenységét negatívnak ítélte meg) támadta, így külső és belső ellenzék egyaránt gyengíti a francia parlamentben.

Undefined