Ugrósdy Márton / Kitekintő
2010. április 29., csütörtök
Az Europa Varietas Intézet és az Euroatlanti Klub által szervezett Euroatlanti Esték soron következő előadása a spanyol-belga-magyar EU-elnökségi trióra váró kihívásokat járta körül szerdán délután a Budapesti Corvinus Egyetem épületében. A három ország közös programját, és a jelenlegi helyzetet a spanyol, a belga és a magyar diplomácia egy-egy képviselője mutatta be az érdeklődő közönségnek.
Az előadásokat Juan Pablo García Andújar, a Spanyol Külügyminisztérium Magyarországra akkreditált elnökségi összekötője kezdte. A diplomata beszédében rámutatott: az eddig eltelt négy hónap rendkívüli nehézségeket hozott Madrid számára, hiszen egyszerre kellett megküzdenie számos krízissel: a haiti katasztrófával, a gazdasági válsággal, a Lisszaboni Szerződés életbe léptetésével, valamint az utóbbi hetekben az izlandi vulkán okozta káosszal is. Tovább bonyolította a helyzetet az új Európai Parlament megalakulása, és az Európai Bizottság késedelmes létrejötte.
A spanyol elnökség tudatosan látott munkához, és világos célokat fogalmazott meg: prioritásként kezelték a fenntartható fejlődést, Európa globális szerepének erősítését, valamint a Lisszaboni Szerződés életbe léptetését és megfelelő alkalmazását. Az elnökség számos sikert is hozott: komoly előrelépést sikerült elérni az EU 2020 programban, a nehézségek ellenére továbbra is létezik az eurózóna, és jó úton haladunk egy közös gazdasági-pénzügyi szabályozás megalkotása felé is.
Külpolitikai téren is aktívak voltak a spanyolok: több csúcstalálkozót is tartottak, és természetesen az euro-mediterrán együttműködésre helyezték a hangsúlyt. Ezen kívül több Észak- és Latin-amerikai országgal, valamint Oroszországgal és Japánnal is magas szintű egyeztetéseket folytattak. Komoly erőfeszítéseket tettek a közös európai vállalkozások, például a haiti segélyprogram, vagy az Atalanta-hadművelet kiszélesítése és elfogadtatása érdekében is.
Az EU-bővítés terén is van fejlődés: hamarosan lezárulhatnak a tárgyalások Horvátországgal, és Izlandnak is jó esélye van arra, hogy az EU tagja legyen. Törökországgal is folynak egyeztetések, itt azonban nem lehet gyors sikerre számítani.
Az Európai Külügyi Szolgálat jó úton halad a megvalósítás felé, és létrejötte komoly segítség lesz majd az EU állampolgárai részére, akik azokban az országokban is élvezhetik majd a konzuli védelmet, melyben hazájuknak esetleg nincsen hivatalos képviselete.
A belga elnökségi összekötő, Peter Lescouhier szerint komoly fejlődés történt a legutolsó belga elnökség óta, a Trió valóban komoly koordinációs munkát végez, és végre olyan programokat írnak, melyek elnökségi ciklusokon átívelő eredményekhez vezethetnek. Együttműködnek az Európai Parlamenttel és az EU más szerveivel is annak érdekében, hogy minél sikeresebb lehessen a három ország nagy közös projektje.
A bővítésről nyilatkozva a belga diplomata kifejtette: a csatlakozás nem erőszakos, gyorsan megvalósuló projekt, hanem egy hosszú, organikus fejlődés eredménye. Ezért szabnak nagyon óvatosan határidőket, és ezért nem nyilatkoznak konkrét évszámokról, mert nem szabad siettetni a csatlakozásra váró országokat, illetve az EU szervezetére is tisztázatlan hatással lenne egy esetleges hirtelen, erőn felüli bővítés.
Horvátország esetében már nagyon jól állnak a tárgyalások, viszont a csatlakozás előtt még sok kérdést kell megnyugtatóan rendezni. Zágrábnak még mindig van elszámolnivalója a hágai nemzetközi törvényszékkel, rendeznie kell kapcsolatait a szomszédos országokkal, és konstruktív külpolitikát kell folytatnia.
Törökország esete ennél sokkal bonyolultabb. A tárgyalások folyamatosak, viszont nagy részük csak a látványosság kedvéért van, hiszen elsősorban azokat a fejezeteket tárgyalják, melyekben nem okoz nehézséget a megegyezés. Ugyanakkor mindenki tisztában van vele, hogy az igazi problémák a könnyű fejezetek lezárása után következnek (elsősorban Ciprus kérdésére, illetve a demokráciával kapcsolatos aggályokra kell gondolni). Macedónia esetében sem szabad találgatásokba bonyolódni, mert az ország elnevezésével kapcsolatos gondok rendezésének még nem látszik a végleges időpontja.
A belga összekötő szerint az elnökségnek nem az a feladata, hogy látványos új projektekbe fogjon, hanem a létező struktúrákat kell hatékonyan kihasználnia. Ehhez jó személyes kapcsolatok kellenek, és megbízható munkavégzés. Az elnökség szerinte inkább egy logisztikai, mint politikai kihívás az elnöklő ország számára. A lehető legkevesebb feszültséget kell kelteni, ez a sikeres elnökség kulcsa. Nagyon fontos azonban, hogy az elnökséget egy ország ne használja fel saját, önös érdekei érdekében. Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy az ország az egész EU-t képviseli, miközben csak bilaterális tárgyalásokat folytat.
Kérdésre válaszolva a belga diplomata kifejtette, hogy a Lisszaboni Szerződés hatásai miatt a belga elnökséget és az EU kormányzását nem befolyásolja a belga kormány összeomlása. Egészen biztos, hogy az elnökségi ciklus kezdetéig nem lesz új kormánya Belgiumnak, viszont a regionális kormányok át tudják venni a központ szerepét.