You are here

Líbia sorsa : Szomália útján

Líbia helyén évtizedes anarchia alakulhat ki, a központi hatalom teljes hiányával, 150 egymással harcoló törzzsel. A választások eredményétől nem várnak változást.

A líbiai törvényhozási választásokon (jún. 25) igen alacson volt a részvétel a 3,5 millió választásra jogosult szavazóból csak 630.000 regisztrált. A gyenge részvétel tovább csökkenti a Nemzeti Kongresszus legitimitását. Líbia Kadhafi bukása után a totális káosz állapotába került. Lényegében teljes kudarccal végződött a mílíciák lefegyverzését célul kitűző program. A nagy régiók, valamint a törzsek is jelentős fegyverraktárakat hoztak létre. Ráadásul jelentős nehézfegyver-készlettel rendelkeznek, mely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag a nagyobb régiókat a központi kormányzattól teljesen autonóm módon kormányozzák.

Az egységes Líbia állam utópisztikus koncepciója, új, közös, demokratikus intézményekkel, megbukott. Az iskolarendszer és a központi adminisztráció gyakorlatilag megszűnt működni. A helyzet lényegében Szomáliához hasonlatos, amely ország évek óta képtelen megteremteni a stabilitást és a tényleges hatalmat a felfegyverzett törzsek gyakorolják. A törzsek Líbiában megkezdték a háborút az olajforrások megszerzéséért.

A Nemzeti Kongresszus maga is megosztott, a "liberálisok" és az iszlamisták komoly ellentétei miatt. A két fél kompromisszumképtelen egymással, az ország, mely Kadhafi alatt a legmagasabb GDP/fő értékkel rendelkezett Afrikában, mára elszegényedett. A közbiztonság megszűnt, az ország a nemzetközi terrorizmus melegágya lett, ezért a külföldi tőke sem áramlik be. A viták miatt már a 2012-es választásokra elvesztette a Kongresszus a nép támogatását. Dióhéjban a nyugati beavatkozás eredménye a teljes csőd.

A forradalom pedig közben "felfalta gyermekeit". Pontosabban eltűnt a "fiatal líbiai nép", melyet a nyugati sajtó a demokratizálás erejeként próbált meg pozícionálni. Azok az elemek, akik nem rendelkeztek fegyverrel, vagy politikai tőkével elég hamar marginalizálódtak. A lakosság többsége egyszerűen hazament, és várja, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Az országban 150 törzs (és TV-adás) van és mindegyik a saját "pecsenyéjét sütögeti", a saját céljait követi. Egyiknek sem áll érdekében az állam egységét fenntartani, egyik sem rendelekezik olyan vízióval, melyben a korábbi egységes Líbia szerepelne. Mára a Kadhafi rezsim korábbi kis- és középvezetői is magukhoz tértek és sikeresen veszik fel a harcot a "rendszerváltó törzsek" ellen.

Egyiptom, Algéria és Tunézia egyre jobban aggódik, de belső gondjaik miatt egyenlőre (?) nem tudnak erősebben beavatkozni. De már készülődnek: Az Afrikai Unió 23. csúcsán (jún 27-én Algériában) létrejött a hatok csoportja, melynek célja a líbiai helyzet kezelése. Tagjai : Algéria vezetésével Tunézia, Szudán, Csád, Egyiptom, Niger. Az afrikai államok teljes kudarcnak tekintik a nyugati közvetítést és az ENSZ (MINUL) beavatkozását.

Összességében elmondható, hogy a Magreb térségben 3 államalkotó tényező van : törzsi eredetű vezetés, hadsereg-alapú diktatúra és vallási alapú vezetés. Egy olyan országot, mint Líbia, mely csak "földrajzi fogalom" tetszik-nem tetszik az ottani viszonyok között csak egy erős kezű vezető diktatóriukus hatalma képes jelenleg összefogni. Különben jön a káosz, a véres törzsi küzdelmek, a terrorizmus és a vallási fanatizmus megerősödése. Közben a (nagy)hatalmaknak lehet a zavarosban halászgatni. De ez-e a Nyugat, illetve az EU érdeke?

Dr. Türke András István

Undefined