You are here

Humanitárius intervenciók és a morál kérdése

2011.06.20.

Jobbklikk.hu
Írta: Varga Gergely

Egy esztendővel ezelőtt a srebrenicai vérengzés 15. évfordulója alkalmából a humanitárius intervenciók politikai-morális dilemmájáról írtam. Egy éven belül a Nyugat hasonló kérdésekkel szembesült.
A líbiai patthelyzetről, a szíriai belső harcok eldurvulásáról, a térségre továbbra is jellemző bizonytalanságról szóló hírekben, kommentárokban, szakértői elemzésekben újra és újra felmerül a kérdés, hogy mi az Egyesült Államok és Európa - köztük hazánk - számára a követendő, "helyes" politika. A helyes szó alatt ezúttal elsősorban a morális vetületekre kívánok utalni. A morál kérdése a nemzetközi viszonyokban elsősorban az alapvető emberi szabadságjogok védelme és érvényesülése terén jelentkezik. Hangsúlyozom, ez nem egyenlő a demokrácia teljes körű érvényesülésével! Minden embernek alapvető igénye és törekvése, hogy ne kelljen életét féltenie, emberi méltóságát tiszteletben tartsák, ne vessék alá kínzásnak, megalázó, kegyetlen bánásmódnak, stb. Ezek a jogok ugyanakkor a tapasztalatok szerint demokráciákban jobban érvényesülnek, amelyek történetesen Nyugaton alakultak ki a liberalizmus - itt értsd: politikai szabadságjogok - eszmeiségével átitatva.

A fentiekre való tekintettel érdemes tehát egy rövid közel-keleti körképet adni az "ostromlott" közel-keleti rendszerek "morális" helyzetéről - és persze a Nyugat politikájáról.

Líbiában, amely a '80-as évek páriaállamból a 2000-es évek végére megbízható partner lett a Nyugat számára, a kezdeti hezitálás után úgy döntöttek a nyugati hatalmak, hogy beavatkoznak. Egyiptomban, amely három évtizedekig az amerikai közel-keleti politika kulcsfontosságú támasza volt, az Egyesült Államok az európaiak támogatásával jelentősen megkésve bár, de végül erőteljes nyomást gyakorolt Mubarakra, hogy távozzon. Az amerikai szövetséges Bahreinben az Egyesült Államok csupán mérsékelt, felemás nyomás gyakorolt az rezsimre az emberi jogok betartása érdekében, a szintén szövetséges Jemenben hasonlóan óvatos álláspontot képviselt Washington. Szíria esetében, amely régi térségbeli ellenlábasa Amerikának és Izraelnek, a rendszerrel szembeni ellenállás és a rezsim erőszakos fellépése az elmúlt hetekben terebélyesedett ki, ám az Egyesült Államok a jemeni és a bahreini példához hasonló, vagyis óvatos nyilatkozatokat tesz csak. Izraelnek a palesztinokkal szembeni politikáját pedig továbbra is "nagyvonalúan" kezelik Washingtonban. Teheránnal szemben, amely néhány arab rezsimhez hasonló brutalitással lépett fel néhány hónapja ismételten az ellenzékkel szemben, viszont ismét keményebb retorikát alkalmaz Amerika.

Szögezzük le, természetesen emberéletek között, szenvedések között nem lehet különbséget tenni, és rettentő óvatosan szabad csak bármiféle összehasonlítást tenni közöttük! Mégis, ha pusztán az arab rezsimek ellenzékkel/ellenállókkal szembeni brutalitását, az áldozatok, bebörtönzöttek számát tekintjük, az esetleges intervenciók legitimitásának sorrendje hozzávetőlegesen értékelésem szerint az alábbiak szerint alakulna (legalábbis jelen pillanatig): Líbia, Szíria, Jemen, Irán, Bahrein, Egyiptom, Tunézia. Ha nem csak a szűken értelmezett belső konfliktusokat nézzük, persze különösen arab szemmel, Izrael, főleg ha a gázai háború áldozatait nézzük, a lista élére ugrana.

(...)

Cikk teljes verzióját elolvashatja a Jobbklikk.hu-n.

Undefined