Unión innen, határon túl (EU-népszavazás)
2003. április 3.
Granasztói György történész, korábbi brüsszeli nagykövet, a Teleki László Intézet főigazgatója
Indri Gyula újságíró, a Magyar Rádió Aktuális Szerkesztőségének rovatvezetője
Kátai Gábor, a Mobilitás hálózati igazgatója
Következő programunk április 3-án, az Európai Uniós népszavazást megelőzően került megrendezésre. Az eseményhez kapcsolódva előadásunk témája az EU-népszavazás volt, valamint a csatlakozás hatásai határon innen és túl. Ezen az előadáson főleg az európai gondolkodásmódot, életstílust ismerhettük meg.
Az előadók kitértek arra is, hogy Magyarország csatlakozása mennyiben jelenthet majd közvetlen változást a magyarok életében, illetve a magyar szellemi és kulturális örökség hogyan tudja majd tovább árnyalni a sokszínű és összetett európai kultúrát. Az egyetemi hallgatóságnak példákkal illusztrálták miben célszerű életstratégiájukat és hozzáállásukat megváltoztatni, hogy valóban sikeres és elégedett polgárai lehessenek az Európai Uniónak, utalva többek között az élethossziglani tanulás kérdésére, a nyelvtudás problematikájára, valamint az unióban az ifjúság kiemelkedő szerepére.
Az elhangozottak átirata hangfelvételről
Unión innen, határon túl – EU népszavazás előtt
Fehér Zoltán köszönetet mondott a Professzorok Házának és a Külügyminisztérium NATO Kommunikációs Bizottságának a támogatásért. Ismertette az este témáját: Az Európai Uniós csatlakozás hatása a határon belüli és túli magyarság számára. Bejelentette a szintén ma estére meghívott Hajdó Csaba, betegsége miatt nem tudott eljönni. Ezután köszöntötte a sajtó megjelent képviselőit és bemutatta az előadókat:
Granasztói György, az ELTE BTK tanára, a Batthyány Alapítvány elnöke és a Teleki László Intézet főigazgatója. A ’90-es évek elején Magyarország brüsszeli nagykövete.
Indri Gyula újságíró, ifjúsági műsorok szerkesztője, jelenleg a rádió Aktuális szerkesztőségében rovatvezető, határon túli műsorok szerkesztőségének vezetője.
Kátai Gábor a RÉSZ Egyesület alapító elnöke, a magyar hallgatói mozgalom egyik kiváló képviselője, jelenleg a Mobilitás hálózati igazgatóhelyettese.
Fehér Zoltán Granasztói professzort felkérte a csatlakozás előnyeinek felvázolására és annak felidézésére, amikor Antall József miniszterelnökkel először Brüsszelbe mentek.
Granasztói György felszólalásában kijelentette, nemcsak a húszéveseké a világ ahogy szokták mondani, de ez esetben meg lehetne ezt fordítani, elsősorban ennek a nemzedéknek jelent ugyanis a legtöbbet az EU. Elsősorban az egyetemistáknak jelent nagy fordulatot, néhány éven belül megindul a kiáramlás az európai egyetemek és központok felé, és nem csupán az EU-s állások felé.
A legfőbb handicapet a nyelvtudás jelenti. A legtöbb országban magától értetődő a kapcsolat egy világnyelvhez. A beiratkozott iskoláskorúaknak 15%-a tanul nyelvet, ezt akarják most felemelni 30%-ra.
Az EU-ban lényegében még Spanyolország is egy világnyelvet beszél. Olaszországban vannak jelentős problémák, de lényegében az összes többi országban németül franciául vagy angolul nagyon jól el lehet boldogulni.
Az uniós kérdésekről beszélve a bőség zavarával küszködök, de e körben ez tűnik a legfontosabbnak, mondja ezt úgy mint egy nemzetközi doktori iskola vezetője. Hatalmas lehetőségek vannak, de a legnagyobb veszélyt éppen a nyelvtudás hiánya jelenti. A személyes élményre később kívánt reagálni.
Indri Gyula szerint a legfontosabb az, hogy válaszokat vár az ember a benne megfogalmazódott kérdésekre. A rádió és televízió számtalan műsorokat készít, szakembereket meghívva próbál meg tájékoztatást nyújtani. De azok az emberek, akik a kommunikációban dolgoznak szintén felkészületlenek. Sok az átfedés, sokszor ugyanazokat az embereket hívják meg. A kommunikátorok nagy felelőssége, hogy hányféle színt, hányféle utat mutatnak meg. Ő immár közel két éve próbálja a határon túli műsorok körét szélesíteni. A Magyar Rádió több évtizedeken át működő műsora a Szülőföldünk, mely az egész világon elszóródott magyarokhoz szól. Nagyon nagy felelősség nehezedik rájuk, hogyan is tájékoztatnak az anyaországból.
A Kossuth rádióban hétköznapokon 19 órakor hangzik el rövidhullámon a Határok nélkül című műsor, az adás egészen Ausztráliáig eljut. Ezeket a műsorokat érdemes összevetni. A Szülőföldünk műsora elsősorban az USA-ba sugároz.
Zentai Péter a Magyar Rádió washingtoni tudósítója élőben tudósított szeptember 11-én a tornyok ledőléséről. Nehéz előre látni, hogy az élet mennyiben változtatja meg terveink menetét. Zentai Péter 4 olyan riportot küldött ami érdekesen világít erre rá. Régen agyelszívásról beszéltünk, ott volt fogadókészség a tudományos eredmények megvalósítására. Most pedig agyvisszaszívásról van szó, hogy sok magyar gondolkozik azon, hogy visszahozza kutatási eredményeit az EU-ba, vagy Magyarországra. Természetesen nem lehet általánosítani, de létezik ilyen, jelentette ki az előadó.
A nyelvtudás lényeges, ezt a fiatalok tudják a legkönnyebben megszerezni. Nem véletlen, hogy a kormány azt tervezi, hogy a középiskolai felvételikor egy nulladik évfolyamot vezet be a nyelvi képzésekre. Ez mindenképpen jó irány, tehát a nyelvi lehetőségek nyitva állnak.
Kátai Gábor hozzászólásának kezdetén a Mobilitásról ejtett pár szót: ez az ISM ill. most GYISM háttérintézménye. Ez az intézmény 1995 óta az Unió ifjúsági programjának, és annak különféle nulladik verziójának ún. nemzeti háttérintézménye. 1999 óta ez az intézmény regionálisan működik 7 szervezettel. Ennek a 7 irodának ő a hálózati igazgatója és így az intézmények a főigazgató-helyettese. Azt vizsgálják mit is gondolnak a fiatalok Európáról és az intézményekről.
Kátai hozzátette, van egy Agóra nevű hasonló intézményrendszer is a Kárpát Medencében, melyet egy Márton Áron Szakkollégiumért Alapít működtet. Így az ifjúsági alrendszernek nemcsak a határon belüli régióiba kap belelátást a Mobilitást.
A Mobilitás az információkampány helyett a továbbképzést, a felkészítést próbálja meg középpontba helyezni. A kérdés az, hogy az uniós bővítés mint eszköz segítség-e abban, hogy jobban intézzük ügyeinket magunkkal, a világgal és a transzcendenssel.
A másik az, hogy milyen feladataink vannak ebben nekünk fiataloknak? A GYISM támogat néhány kampányfilmet, ezeknek nincs túl jó híre. A fontosabb talán az, hogyha nekünk a portánknál minden rendben van, akkor különösebben nem lehet nagy baj a világgal, hogy nekünk mi lehet a személyes felelősségünk és lehetőségünk ebben az új rendszerben.
Ezt két dologban látja az előadó: Az egyik a középszintű közigazgatásban tátongó űr betöltése. Itt nem kell újat feltalálni, csak vissza kell tekinteni néhány száz évet hogyan is működött ez. Felmerül a kérdés, hogy ugyan mi nagyon szeretnénk az Uniót, de vajon az Unió mit „eszik rajtunk.” Ezért elsődleges feladat mindenkinek definiálni, hogy mi lehet az ország és az ő személyes szerepe, mit várhatnak el tőle.
Fehér Zoltán az elhangzottakhoz hozzáfűzve két szempontot említett meg: Mi lehet a fiatalok feladata ebben, másrészt a kommunikáció igen nehéz lehet a csatlakozás kérdésében, feszültség tapasztalható, mert ilyen közel még nem álltunk a csatlakozáshoz. Valójában sajnos a kommunikációnak sajnos nem sikerült a csatlakozás lényegének mélyére hatolnia, abban hogy valójában átérezzük a csatlakozás tétjét. Kijelentette, hogy a nyelvtudás kérdése már évek óta húzódik. A RÉSZ egy 9 oldalas tanulmányban foglakozott a Nemzeti Fejlesztési Terv első verziójával és megvitatásakor a humán témákat hiányolta és kifejezetten felhívta a figyelmet a nyelvoktatás szerepére.
A hallgatóságból Bende János (???) arra a meglepő tényre hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben érdekes módon két nyelvben nőtt meg nagyon a sikeres nyelvvizsgák aránya: a lovári és az eszperantó. Az EU-n belül egyik sem éppen gyakori. (Derültség) A nyelvtanulás esetében, mivel a nyelvvizsga rendszer ezt preferálja rendkívüli diszfunkcionalitások vannak.
Egyrészt, jelentette ki, a nyelvtanítási anyagokban mindent újrakezdenek. Másrészt az új nyelvtanítási program nagyon nagy súlyt helyez a romák nyelvtanulására. Szerinte az a kérdés hogy a legfőbb hangsúlyt a szegény alsó-középrétegű fiatalok nyelvi képzésére helyezzük, akikben van is hajlandóság, vagy a legalsó réteget támogassuk, ahol a források nem biztos, hogy jól hasznosulnak.
Indri Gyula hozzátette, főleg a fiatalok körében kell biztosítani az esélyegyenlőséget. Ha megnyílik az Unió bárki bárhova felvételizhet, de nyelvtudásra van szükség. Saját tapasztalatát megosztva beszámolt arról, hogy a főiskolán senki nem tanult idegen nyelvet, mert az beleszámított a félévi/évvégi eredménybe, és így senki nem kockáztatta azt, hogy lerontsa a jegyét. Természetesen ekkor az orosz nyelvtanulás kudarca rányomta a bélyegét a többi nyelvre. Most azért tanulnak, mert kötelező a nyelvvizsgához, és a diák a legkisebb ellenállás felé megy, ráadásul ezeknek a nyelveknek (lovári, eszperantó) az oktatása jóval olcsóbb, mint a nagy nyelveké. Sajnos tehát ott tartunk, ahol 20-25 évvel ezelőtt tartottunk. Közben pénzt kell keresni, mert az ösztöndíj helyett főleg csak hitel van, amit vissza kell fizetni. Oda kell figyelni arra, hogy a nyelvtanárok ne pénzért, hanem iskolai szinten oktassanak. Ráadásul az uniós nyelvvizsgák nem alap közép és felsőfokból állnak, hanem 6 vagy 7 szintűek. Nagyon nehéz lesz az új követelményrendszerhez adaptálódni. A különböző cégek előírják milyen nyelvtudás szükséges a felvételhez és ez országonként más és más lehet.
Indri Gyula ezutaán megjegyezte műsorukban az Agóra már körülbelül egy éve szerepel. Fontos, hogy legyen egy olyan portál, amit kint szerkesztenek. Úgy tűnik a kuratórium vezetése jó helyre kerül és biztosított lesz ennek a hálózatnak a jövője.
Granasztói György átvéve a szót felidézett egy anekdotát, mikor Antall miniszterelnök megkérte, hogy vállalja el a NATO melletti képviseletet: Beszéltek Antallal és Antall mondta, hogy azért az „első beosztott” tanuljon meg jegyzetelni. ’90 nyara történelmi pillanat volt, első ízben tárgyalt egy volt szocialista ország vezetője a NATO főtitkárával, Manfred Wörnerrel. Ott voltak Wörner mellett a tisztviselői és 4 jegyzetelő. Ebből a 4 jegyzetből állították össze a jegyzőkönyvet. Néhány másodperc múlva Antall észrevette, hogy az ő delegációjából senki sem jegyzetel. Ráripakodott az ügyvivőre – aki később Granasztói helyettese lett - és hogy írjon. Mire az visszaszólt, hogy nincs papírja. Erre szereztek neki papírt. Akkor kiderült, hogy nem volt ceruzája. A végén ez egy nagy letoláshoz vezetett.
Egy új típusú kommunikációra van tehát szükség, hogy rövid idő alatt a lehető legtöbb információt tudja az ember rögzíteni. Egy székben hátradőlve jóval kevesebb információt tudunk rögzíteni, mint jegyzetelve. Nem elég csupán a nyelvtudás.
A harmadik az, hogy bármilyen közegben számunkra újfajta, de már megcsontosodott kommunikációs stílus van, ezalatt a feljegyzések tömörségét, külalakját, szófordulatait kell érteni, melyek teljesen eltérőek attól, amik nálunk voltak, azaz az egy oldalon egy bekezdés stílusú, végeláthatatlan szöveg típustól. A professzor megjegyezte, brüsszeli ténykedésének az egyik fő tanulsága volt, hogy a magyarok képtelen voltak rendes jegyzeteket készíteni és megérteni, hogy fél oldalba kell zsúfolni azt, amit ő azelőtt 5-6 oldalban fejtettek ki.
Ezután utalt az érme másik oldalára is, hogy folyamatosan küldik ki diákjaikat külföldi intézményekbe és azok sikerrel is felvételiznek. És azt lehet elmondani mihelyt elsajátítják a fenti technikai trükköket, messze az átlag fölött teljesítenek. Megjegyezte, 5 vagy 6 olyan diákuk van, akik megszerezték kint a nagydoktorit, tehát nem egy évig, hanem 4 évig csinálták a disszertációjukat és a legkiválóbb minősítést kapták. És kamatoztatni tudták azt, amit az agyonszidott magyar oktatási rendszer tud adni, ti. hogy nálunk még mindig sokkal több az egyéni foglalkozás a hallgatókkal, mint a külföldi egyetemeken. Egy luxusegyetemen természetesen más a helyzet. Általában többnyire 200-300 fős előadások jellemezőek, szemináriumok pedig nincsenek. Ez az EU oktatásának is problémája.
Granasztói professzor szerint a sokat kritizált ELTE-BTK alapos általános műveltséget tud adni, de egy szegedi és pécsi diák is rendkívül jó alapokkal indul, amivel külföldön is megállja a helyét. Nagyon komoly általános műveltségi előnyei vannak egy magyar diáknak, mint ezt külföldi tanítási tapasztalatai is megerősítik.
Kátai Gábor megemlítette, hogy szinte korlátlan lehetőségek nyílnak meg, mert ha valaki például kitalálja, hogy a „portugál ifjúsági halászatot,” vagy a „svéd ifjúsági vodkakészítést” tanulmányozni, akkor ennek ezentúl semmi akadálya, csak az elhatározásra van szükség. Az utak ugyanis amik ehhez vezetnek nyitottak. Sajnos a strassbourgi összes statisztikát összehasonlítva kijelenthető, hogy messze a magyar fiatalok élnek legkevésbé ezekkel a lehetőségekkel. Márpedig nagyon nehéz pl. a helyi gondolkodásmódot könyvből megismerni.
Az előadó hozzátette, a Mobilitás az uniós tagállamok és a csatlakozók között megszerezte a Pénzügyi Erőforrás Központ rangot. A rangsort nehéz mérni, de a fejlesztő típusú projekteket összevetve a Mobilitás a 2./3. ebben az összehasonlításban.
A másik példa amit felemlített, hogy figyelmezetést kaptak e-mailen, hogy mailboxaikba angol és német nyelvű üzenetek fognak érkezni, melyekre egy-két órán belül illik válaszolni. Ez mind a minisztériumban, mind a háttérintézményben kisebb pánikot váltott ki, hogy valakinek a tömörített anyagára idegen nyelven kell kritikai megjegyzést tenni. Nem is a nyelvtudás hiánya, hogy nem ismernék a nemzetközi kommunikáció kultúráját, volt a probléma, hanem mikor abba a helyzetbe kerülnek, hogy végre kéne hajtani, akkor problémába ütköznek. Ennek következménye az, hogy a tavalyi évben sikerült lepályázni 1995 óta 100%-ban azokat a forrásokat, amelyek az ifjúsági célú pályázatokon rendelkezésre állnak.
A nyelvi kérdéssel párosulva az informatikáról ejtett szót, a portugál példát említve. Mikor a portugálok észrevették hogy fiataljaik nehezen boldogulnak az informatikai rendszerrel, akkor nem programokat dolgoztak ki, hanem szerkesztettek egy olyan számítógépet, melyen volt egy nagy kék gomb és ezt megnyomva a környékbeli piacokat és árukat sorolta fel, és ebből a fiatal farmer könnyen megállapíthatta, hogy áruját éppen melyik piacra kell vinni.
Könnyű tehát minden problémára egy albizottságot létrehozni. Szokták mondani, hogy a teve az a ló amit a Kulturális és az Oktatási Főigazgatóság tervezett az Unióban. Nem biztos tehát, hogy ilyen válaszokra van szükség.
Indri Gyula erre reagálva megjegyezte, sajnos magyar sajátosság, hogy mindent megpróbálunk túlbonyolítani. Amikor a Magyar Rádióban elszaporodtak a számítógépek akkor egy külső cég 3-4 órás tanfolyamot tartott. A Rádió leképezi az egész társadalmat. Nagy volt a félelem, meg az abszolút profiknak is el kellett végezni. Egyes irodalmárok csak a Word-öt akarták megtanulni. Amikor az egyik órán felírtak a táblára egy több soros képletet az egyik irodalmár sikoltva kirohant. Az intézménynek így sikerült dolgozóit kellőképpen elrettentenie.
Az előadó megjegyezte, hogy húsz éve küzd azért, hogy a készségtárgyakat ne osztályozzák az alsóbb osztályokban, mert ezzel elveszik a gyerekek kedvét. Pedig törvényi lehetőség lenne a szöveges értékelésre. Az oktatási helyzet nem tud mit kezdeni az autonómiával. Fel kell ismerni, hogy az EU-ban autonómiával kell rendelkezni. Föl kell ismerni, hogy hova kell pályázni, nem kell szégyellni, ha az embernek ehhez segítséget kell igénybe vennie. Ma már külön szakmát igényel egy uniós pályázatot korrektül, idegen nyelven megírni, mert formai okok miatt könnyen visszadobhatják.
Most a fiatalokon múlik az, hogy pl. egy családi vállalkozás hogyan fog működni az unióban, ez nagyon nagy felelősség és nagyon kevés az idő.
Granasztói György a bonyolultságról szólva elmondta, hogy ez tulajdonképpen azért van, mert a demokrácia gyakorlata tulajdonképpen hiányzik bennünk. Azért is, például, hogy itt is nagyon nehéz felszólalásra bírni a fiatal résztvevőket. Ezt a doktori iskolában is tapasztalja, hogy milyen nehéz erre rábírni a fiatalokat. Miközben egy olyan közegben ahova törekszenek, ez bevett gyakorlat.
Azt hiszik, hogyha valakiről bíráló véleményt adnak, azzal egy életre magukra haragítják az illetőt. Nem tudják a bírálatokat a megfelelő szavakba öltöztetni.
Angol, francia, német közegben miközben kevesebb individualista magamutogatás van, mint nálunk, a fiatalok nagyon tisztában vannak a személyiségi jogaikkal, mit mondhatnak, mit nem mondhatnak.
Elmondta, hogy mikor Lyonban ZH-t íratott és otthon kijavította, megállapította, hogy hárman egymásról másolták. És ezt közölte a három hallgatóval. Nagy ribillió lett, a három delikvens kikérte magának, hogy milyen alapon gyanúsítja meg őket, mikor nem tudja bizonyítani. És tulajdonképpen tényleg nem készült róla fénykép…
A demokrácia gyakorlatában a fiataloknak nagyon komoly gyakorlatot kell szerezniük, alkalmazkodni kell tudniuk a közeghez. Ez majdnem olyan jelentős probléma, mint a nyelvtudás problémája.
Indri Gyula kijelentette, nagy baj, hogy a magyar lakossághoz főleg a televíziós műsorok jutnak el. A viselkedésmintákat a beszédmintákat, a konfliktuskezelést a fiatalság innen veszi. Nem mennek el társaságba, vagy ha még is, akkor arról beszélnek, hogy XY hogyan viselkedett ilyen meg olyan műsorban. Majd kijelentette, hogy ezt direkt provokatív célzattal mondta.
Megjegyzés a hallgatóságból: Igen de ez jellemző külföldön is, illetve számtalan ellenpéldát is lehetne hozni Magyarországon. A nyelvkérdésről szólva pedig elhangzott, hogy fél év kinti tartózkodás többet ér akár 10 év nyelvtanulásnál is, de ez főleg pénzkérdés. Az Internet is pénzkérdés, a pályázatok többsége is innen érhető el.
Indri Gyula szerint a Sulinet most már minden iskolában ott van, és csak a gyerekeken múlik, hogy mennyire harcolják ki azt, hogy tudják használni. Persze ez függ attól, hogy a gyerek mennyire ismeri fel érdekeit és mennyire tudja azt képviselni.
Kátai Gábor elmondta, több nemzetközi konferencián vett részt, a legérdekesebb a franciák „gátlástalansága” volt, ahogy a közös munkanyelvet, az angolt beszélik. Érdekes náluk az a határ, amikor az adott kulturális helyzetben elhiszi az ember, hogy immár elboldogul egy közegben. Kezdődik egy mondatuk azzal, hogy „Wenn…” majd folytatják „…négotiation…” És ez nyilvánvalóan angolul van modva…
Kérdés a hallgatóságból: ha azt mondjuk, hogy az ifjúság a nyertese ennek a csatlakozásnak, mik az útjai a szocializációnak? Nincs-e a mi korosztályunk késében?
Granasztói György erre válaszolva elmondta, a jó eredmény eléréséhez rendkívül kis elmozdulások szükségesek. Ha valaki kellő felkészültséggel bekerül abba közegbe, akkor egy fiatal – márpedig egy fiatal mindig föl akarja venni a tempót, akkor egy éven belül képes alkalmazkodni hozzá. Ha az ember fiatal ezt hamar el lehet sajátítani. Én ebben az értelemben kifejezetten optimista vagyok, gyors és látványos eredményt várok.
Ezután Fehér Zoltán arra kérdetett rá, mit jelent a csatlakozás a határon túli fiatalok számára. Mikor azt mondják a politikusok, hogy az EU csatlakozás a nemzet határokon átívelő újjáegyesítése, ez hogy valósul meg? Függetlenül a határoktól megtapasztalható, hogy magyar ifjúság csak egy van és a magyar-magyar kapcsolatok az elmúlt 10 évben rendkívül intenzíven fejlődtek.
Granasztói György megjegyezte, tanított szerte Európában és újra leszögezte magyar hallgatói legalább olyan jók, semmiben sem vannak lemaradva. Gyakorlati problémák vannak, de ezeknek az áthidalása megoldható.
Indri Gyula Egy idézettel zárta hozzászólását: „Mutass nekem egy embert aki mindkét lábon a földön áll…” Minél több lábon érdemes állni – most már hármon lábon érdemes állni, nem egy, hanem két három idegen nyelvet tudni. És az idézet vége „…fogadjunk abban, hogy nem tudja felvenni a nadrágját.”
Felemlítette egy rádiós kollégáját, Molnár Dánielt, aki minden nyelven tudott 80-100 szót, és rögtön tudta, hogy mivel kell megnyerni a beszélgetőpartnerét külföldön – egykét kedves szóval.
Kátai Gábor befejezésképpen mindenkit buzdított, hogy az Európa-gondolatba helyezze meg önmagát, és ne intézményekbe, EU-ba és NATO-ba. A helykeresésről szólva elmondta lehet Brüsszelbe szaladni, de mikor már mindenki ott van széttekintve elmondható, hogy olyan országokkal csatlakozott az ember, akikről nem tud semmit. Megéri felfrissíteni a közép-európai kapcsolatokat, mert valószínűleg könnyebben lehet velük együttműködni, mint mondjuk az angolokkal. „Vigyázó szemünket keletre vessük” – ha azt keressük, hogy mi lehet a helyünk, szerepünk az Unióban, fejezte be hozzászólását.
Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.
A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.