France

The European Union (EU) and southern Medi-terranean partners launched the Pact for the Mediter-ranean in November 2025 to reset relations with the EU’s “Southern Neighbourhood” in an increasingly challenging regional context. The Pact comes 30 years after the 1995 Barcelona Process promised to foster economic – and to a lesser degree political – integration in the Mediterranean Basin. The Pact’s declared objective is to “achieve deeper integration within the common Mediterranean space” (EC & HR, 2025). This policy brief discusses the Pact’s prospects for achieving this goal, which previous efforts have failed to reach. For long-time observers of Euro-Mediterranean rela-tions, the Pact appears to be a “back to the future” approach. Its three substantive “pillars” (people, econo-mies and security) echo the three “baskets” (political/ security, economic and socio-cultural) of the original Euro-Mediterranean Partnership. Structurally, it relies on the same mix of differentiated bilateral agreements (now termed “comprehensive partnerships”) within a multilateral regional framework. The Pact’s success depends on whether the EU and Mediterranean partner countries can resolve four core dilemmas that have long challenged their relations:
• The “autocracy dilemma”: balancing the need to work with authoritarian governments with European interests in supporting democracy.
• The “migration dilemma”: securing borders while respecting human rights.
• The “rentierism dilemma”: finding solutions to immediate economic, social and environmental challenges while making necessary reforms to rentier political economies.
• The “regionalism dilemma”: cutting bilateral deals while trying to build regional structures to address collective action problems.
The term “pact” is normally used to describe an agree-ment between two partners, setting out agreed objec-tives and actions for both sides. The Pact for the Mediterranean is an EU policy framework that, at most, represents a tacit agreement with southern Mediter-ranean governments, without committing either side to policy changes or reforms that might have long-term implications. The Pact for the Mediterranean has potential to strengthen sectoral cooperation, for example on renew-able energy, connectivity infrastructure and labour mobility. If accompanied by sufficient resources and mutual trust-building, this functional cooperation may create incentives for deeper integration. This, in turn, will still depend on whether the EU and southern Mediterranean governments can move beyond trans-actionalism and invest in partnerships between their societies: support for democratic movements and institutions, investment in public goods, protection of the natural environment and investment in collective regionalism. Thus far, there is little indication that the EU and southern Mediterranean governments will take advantage of this opportunity.

The European Union (EU) and southern Medi-terranean partners launched the Pact for the Mediter-ranean in November 2025 to reset relations with the EU’s “Southern Neighbourhood” in an increasingly challenging regional context. The Pact comes 30 years after the 1995 Barcelona Process promised to foster economic – and to a lesser degree political – integration in the Mediterranean Basin. The Pact’s declared objective is to “achieve deeper integration within the common Mediterranean space” (EC & HR, 2025). This policy brief discusses the Pact’s prospects for achieving this goal, which previous efforts have failed to reach. For long-time observers of Euro-Mediterranean rela-tions, the Pact appears to be a “back to the future” approach. Its three substantive “pillars” (people, econo-mies and security) echo the three “baskets” (political/ security, economic and socio-cultural) of the original Euro-Mediterranean Partnership. Structurally, it relies on the same mix of differentiated bilateral agreements (now termed “comprehensive partnerships”) within a multilateral regional framework. The Pact’s success depends on whether the EU and Mediterranean partner countries can resolve four core dilemmas that have long challenged their relations:
• The “autocracy dilemma”: balancing the need to work with authoritarian governments with European interests in supporting democracy.
• The “migration dilemma”: securing borders while respecting human rights.
• The “rentierism dilemma”: finding solutions to immediate economic, social and environmental challenges while making necessary reforms to rentier political economies.
• The “regionalism dilemma”: cutting bilateral deals while trying to build regional structures to address collective action problems.
The term “pact” is normally used to describe an agree-ment between two partners, setting out agreed objec-tives and actions for both sides. The Pact for the Mediterranean is an EU policy framework that, at most, represents a tacit agreement with southern Mediter-ranean governments, without committing either side to policy changes or reforms that might have long-term implications. The Pact for the Mediterranean has potential to strengthen sectoral cooperation, for example on renew-able energy, connectivity infrastructure and labour mobility. If accompanied by sufficient resources and mutual trust-building, this functional cooperation may create incentives for deeper integration. This, in turn, will still depend on whether the EU and southern Mediterranean governments can move beyond trans-actionalism and invest in partnerships between their societies: support for democratic movements and institutions, investment in public goods, protection of the natural environment and investment in collective regionalism. Thus far, there is little indication that the EU and southern Mediterranean governments will take advantage of this opportunity.

The European Union (EU) and southern Medi-terranean partners launched the Pact for the Mediter-ranean in November 2025 to reset relations with the EU’s “Southern Neighbourhood” in an increasingly challenging regional context. The Pact comes 30 years after the 1995 Barcelona Process promised to foster economic – and to a lesser degree political – integration in the Mediterranean Basin. The Pact’s declared objective is to “achieve deeper integration within the common Mediterranean space” (EC & HR, 2025). This policy brief discusses the Pact’s prospects for achieving this goal, which previous efforts have failed to reach. For long-time observers of Euro-Mediterranean rela-tions, the Pact appears to be a “back to the future” approach. Its three substantive “pillars” (people, econo-mies and security) echo the three “baskets” (political/ security, economic and socio-cultural) of the original Euro-Mediterranean Partnership. Structurally, it relies on the same mix of differentiated bilateral agreements (now termed “comprehensive partnerships”) within a multilateral regional framework. The Pact’s success depends on whether the EU and Mediterranean partner countries can resolve four core dilemmas that have long challenged their relations:
• The “autocracy dilemma”: balancing the need to work with authoritarian governments with European interests in supporting democracy.
• The “migration dilemma”: securing borders while respecting human rights.
• The “rentierism dilemma”: finding solutions to immediate economic, social and environmental challenges while making necessary reforms to rentier political economies.
• The “regionalism dilemma”: cutting bilateral deals while trying to build regional structures to address collective action problems.
The term “pact” is normally used to describe an agree-ment between two partners, setting out agreed objec-tives and actions for both sides. The Pact for the Mediterranean is an EU policy framework that, at most, represents a tacit agreement with southern Mediter-ranean governments, without committing either side to policy changes or reforms that might have long-term implications. The Pact for the Mediterranean has potential to strengthen sectoral cooperation, for example on renew-able energy, connectivity infrastructure and labour mobility. If accompanied by sufficient resources and mutual trust-building, this functional cooperation may create incentives for deeper integration. This, in turn, will still depend on whether the EU and southern Mediterranean governments can move beyond trans-actionalism and invest in partnerships between their societies: support for democratic movements and institutions, investment in public goods, protection of the natural environment and investment in collective regionalism. Thus far, there is little indication that the EU and southern Mediterranean governments will take advantage of this opportunity.

Egy igazán szaftos, melengető fogás, amelyben a puha csirkehús krémes-paradicsomos szószban fő össze, mellé pedig vajas, színes zöldséges rizs kerül. Tökéletes választás hétvégi ebédre vagy egy tartalmas hétköznapi vacsorára.

Print Pálya FőételKonyha Világ Servings 6 fő HozzávalókA csirkéhez:

• 500 g csirkemellfilé vagy csirkecombfilé
• 1 tk só
• ½ tk őrölt fekete bors
• 2 ek olívaolaj
• 1 tk őrölt pirospaprika
• 1 fej vöröshagyma
• 1 fej lilahagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 200 ml paradicsomlé
• 160 ml forró víz
• 10 g vaj
• 160 ml (legalább 20%-os) főzőtejszín
• 1 ek aprított kapor (elhagyható)

A zöldséges rizshez:

• 200 g jázmin- vagy basmati rizs
• 10 g vaj
• 1 tk só
• 400 ml víz
• 1 fej vöröshagyma
• 2 db kaliforniai paprika
• 2 db sárgarépa
• 1 db konzerv csemegekukorica

Utasítás

• A csirkét falatnyi darabokra vágjuk, majd megszórjuk sóval, borssal és pirospaprikával. Ezután meglocsoljuk olívaolajjal, és legalább egy órára állni hagyjuk.
• A vörös- és lilahagymát megpucoljuk, majd félkörre vágjuk. Kevés vajon egy serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a paradicsomlevet, a zúzott fokhagymát és ízlés szerint oregánóval, majorannával és bazsalikommal ízesítjük. Amikor kellően besűrűsödött, félretesszük.
• Egy másik, nagyobb serpenyőt felhevítünk, és közepes lángon aranybarnára pirítjuk a húst.
• Ezután hozzáadjuk az elkészült paradicsomos szószt. Majd felöntjük 400 ml tejszínnel.
• Ezután kb. 10-15 percig forraljuk, közben néhányszor megkeverjük.

A zöldséges rizs elkészítése

• A rizst kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, és kb. 20 perc alatt készre főzzük. Enyhén sózzuk.
• A hagymát, a paprikát és a sárgarépát megpucoljuk, majd apró kockára vágjuk.
• Egy másik serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a zöldségeket, amíg puha nem lesz a sárgarépa. Ha szükséges, kevés vizet öntünk alá. Majd hozzáadjuk a kukoricát.
• Végezetül pedig a megfőtt rizst. Jól összekeverjük, még 1-2 percig pirítjuk.

MegjegyzésekA krémes-paradicsomos csirkét bőséges adag zöldséges rizzsel kínáljuk. Friss salátával vagy savanyúsággal még teljesebb élményt nyújt. Jó étvágyat kívánunk!  

Kárpátalja.ma

The post Krémes-paradicsomos csirke illatos zöldséges rizzsel appeared first on Kárpátalja.ma.

Emmanuel Macron, a échangé avec ses homologues états-unien, Donald Trump, et iranien, Massoud Pezeshkian, sur la nécessité que le cessez-le-feu conclu entre les deux pays soit étendu au Liban. Le président français juge que c’est « une condition nécessaire » pour que cette trêve soit « crédible et durable ».

« Un tel carnage, survenu quelques heures après la conclusion d’un cessez-le-feu avec l’Iran, défie l’entendement. Il exerce une pression énorme sur une paix fragile, qui est désespérément nécessaire pour les populations civiles. », a déclaré Volker Türk, haut-commissaire des droits de l’homme à l’ONU, dans un communiqué. Sur le même thème « Toutes les maisons des villages adjacents…

Ce jeudi 9 avril, la Contrôleure générale des lieux de privation de liberté (CGLPL) publie un rapport sur « la parole des personnes privées de liberté ». Dans cette longue étude, Dominique Simonnot détaille le flou juridique entretenu par les établissements d’enfermement au sujet des libertés fondamentales telles que s’exprimer, se réunir et s’associer.

Alors qu’il n’avait pas revendiqué de frappes depuis l’annonce du cessez-le-feu, le parti chiite a affirmé, dans un communiqué publié dans la nuit du 8 au 9 avril, avoir « ciblé la zone de Manara (…) avec un barrage de roquettes à 2 h 30 jeudi » heure locale. Dans ce même communiqué, le Hezbollah estime avoir « respecté le cessez-le-feu alors…

Selon un bilan provisoire du ministère de la santé libanais, 184 personnes ont été tuées et 890 autres blessées par la plus grande vague de bombardements israéliens depuis le début de la guerre. Un bilan qui risque de grimper puisque la défense civile libanaise annonçait hier soir un bilan de 254 morts. Le premier ministre, Nawaf…

Bienvenue sur ce direct consacré aux dernières évolutions de la guerre déclenchée par les États-Unis et Israël en Iran et au Liban.

Százhúsz évvel ezelőtt, 1906. április 9-én született Victor Vasarely magyar származású francia festő, az op art irányzat legnagyobb hatású képviselője.

Vásárhelyi Győző néven látta meg a napvilágot Pécsett. Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába.

1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.

1947-től optikai hatású, figuratív munkáit (Zebrák, Harlequin) nonfiguratív művek váltották föl.

Az op art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. 

Vasarely képein az egyszerű mértani formák – körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek – a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik.

Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben.

Op art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik.

1959-ben francia állampolgárságot kapott. 1964-ben Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Pauló-i biennále fődíját nyerte el. Művészetének elismertségét jelezte, hogy 1981-ben megkapta a legismertebb francia kitüntetést, a Becsületrend tiszti fokozatát. A francia főváros híres kortárs kiállítócsarnokában, a Beaubourg-központban az általa alkotott óriási Pompidou-portré fogadja a látogatók millióit.

1961-ben Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítást Párizsban, a magyar művészeti életbe mégis csak 1969-es műcsarnoki kiállításával tört be. Hamarosan Pécs díszpolgára lett, ahol 1976-ban nyílt múzeuma. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az óbudai Zichy-kastély melléképületében nyílt múzeuma 1987-ben, egyik kompozíciója pedig a Déli pályaudvar aluljáróját díszíti. Jel című pécsi szabadtéri kerámiaművét 2006-ban újították fel.

1996-ban, kilencvenedik születésnapja alkalmából a Le Figaro napilapnak adott interjúban így fogalmazott:

„Az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat – anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát.”

Korábbi, művészetről vallott nézeteivel szemben – ironikus módon – nagyszabású és sikeres aukciók, múzeumi gyűjtemények egész sora bizonyítja, hogy a Vasarely-életműben idővel éppen az általa túlértékeltnek tartott eredetiség értékelődött fel, miközben művei – már csak a kommersz fogyasztói kultúra logikájából adódóan is – kiszorultak a hétköznapi divatból.

A világhírű képzőművész 1997. március 15-én hunyt el.

Forrás: Kultúra.hu

The post 120 éve született Victor Vasarely appeared first on Kárpátalja.ma.

Autrice de « L'antifascisme, l'affaire de toutes et de tous », Juliette Rousseau, a réalisé une série de six portraits de femmes et d'hommes qui, au quotidien, font reculer le fascisme et le racisme et font vivre la solidarité.

Profitant des paradis fiscaux, des ressources locales et vampirisant l’énergie, les data centers colonisent la planète. Irlande, Inde, Brésil… trois exemples où leur installation est synonyme de désastre tant social qu’environnemental.

L’expansion hors de contrôle de ces forteresses numériques à la voracité énergétique inouïe menace le monde d’un désastre social, écologique et économique et d’une vassalisation toujours plus grande aux géants de la tech. Lancée dans cette course effrénée à l’IA sous l’impulsion de Macron, la France enfonce le cloud.

While the Chinese Communist Party (CCP) in Beijing has, according to several security sources, long sought to use its relationship with Pyongyang as leverage in negotiations with Washington, this strategy is looking increasingly shaky.The situation has become more complicated over [...]

The UK consultancy Connect Advisory is about to open an office in Riyadh after having secured several contracts with Saudi [...]

In a ruling handed down on 31 March, the Nantes Administrative Court of Appeal ruled in favour of a lieutenant [...]

Interior Minister Laurent Nuñez outlined the beginnings of a milder "alternative policy" on immigration at the most recent meeting of [...]

A Zakarpattyaoblenerho megyei áramszolgáltató közleménye szerint ismét áramszünet várható Kárpátalján. Április 9-én 1,5-2 órás kimaradásokra számíthatunk.

A korlátozások minden alvonalat érintenek.

Az ütemterveket az Ukrenerho állami áramszolgáltató diszpécserének utasítására alkalmazzák.

Az áramkimaradásokkal kapcsolatos tájékoztatás a Zakarpattyaoblenerho oldalán is elérhető.

Kárpátalja.ma

The post Áramszünetekre számíthatunk április 9-én appeared first on Kárpátalja.ma.

Le 8 avril 1946, la loi de nationalisation de l’énergie donnait naissance à EDF et GDF. Huit décennies plus tard, alors que l’électricité et le gaz ont depuis été ouverts au marché, la gauche et la CGT appellent à retrouver l’essence d’un service public au service de l’intérêt général et de la souveraineté.