Alkotmányos népszavazásoktól szokatlan módon azonnal látható eredménye is volt az augusztus ötödiként tartott mauritániai referendumnak, ugyanis az urnához járuló, nagyjából 700 ezer állampolgár (1.4 millió a szavazásra jogosultak teljes száma) túlnyomó többsége igennel szavazott az ország zászlajának megváltoztatására is, így az eddigi zöld alaphoz és a rajta szereplő aranyszínű motívumokhoz alul-felül egy piros csík is került, szimbolizálva azt a vért, amelyet a mauritániai nép áldozott a függetlensége és területének megvédése érdekében (itt főleg azokra van utalás, akik az 1960-os függetlenségi küzdelemben áldozták életüket). A zászló megváltoztatása mellett egy komoly politikai döntést is meghozott az ország, a korábban kétkamarás törvényhozás struktúráját is megváltoztatták az “igen” szavazattal, így mostantól már nincs felsőház (szenátus – Majlis al Shuyukh), csak a korábban alsóházként funkcionáló nemzetgyűlés (Al Jamiya Al Wataniya) végzi majd csak a munkáját.
Már a voksolás előtt és természetesen utána is komoly vádak érték Mohamed Ould Abdel Aziz elnököt, hogy ezzel a referendummal saját útját akarja a harmadik mandátum felé egyengetni, hiszen egyrészt már jópárszor utalt rá, hogy a szenátust haszontalan és drága testületnek tartja, másrészt pont a szenátus volt az, ami idén márciusban megakadályozta az elnök alkotmánymódosításra irányuló törekvését, amely lehetővé tette volna, hogy harmadszor is elnökké válhasson az országban. Végül a bojkottra felszólító csoportok törekvései és a több ezres tüntetések ellenére eredményesen zárult a voksolás – és Aziz egy könnyed lendülettel hagyta figyelmen kívül az ENSZ, tüntetések elfojtásával kapcsolatos nyomozási felszólításait és kéréseit is. Persze megteheti, hiszen jelentős mozgástere van, köszönhetően annak, hogy a “Nyugat” szövetségesként számíthat rá az észak-afrikai és szaharai terrorizmus-ellenes harcokban.
Maga Aziz elnök az eredménnyel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy a szenátus felszámolása végre lehetővé teszi a néphez közeli kormányzást és a régiós tanácsok létrehozásával a területi irányítás erejének növelését, a tüntetésekre reflektálva pedig egyszerűen csak kitalációnak és néhány elvetemült internetes csoport művének nevezte a súlyos attrocitásokról szóló beszámolókat. Az ellenzéket tömörítő Egység és Demokrácia Fórum (FNDU) nem ismerte el a szavazás végeredményét és kormányzati csalásról beszélt, rámutatva, hogy a tüntetések és a közösségi médiában látható képsorok, közlemények is azt igazolják, hogy a nép valójában ellenezte a szenátus megszüntetését. Alapvetően a média a zászló megváltoztatásáról és a szenátus megszüntetéséről beszél csak, de a referendumnak vannak további eredményei és hatásai is: többek között például megváltozott néhány sor a himnuszban és több kormányzati intézményt összevontak a Fatwa Legfelsőbb Tanácsa nevű intézménybe. És hogy mit fog eredményezni a szenátus megszüntetése és regionális tanácsok létrehozása?
Első körben úgy tűnhet, hogy csak pozitív hatása lesz, tehát ebben a rendkívül központosított országban valamiféle decentralizáció is elkezdődhet, ahol a vidéken élők hangját is meghallják majd, de valójában igazi erőforrások (itt gondoljunk politikai támogatottságra, pénzre stb.) nélkül ez azt jelenti csak, hogy egy, Aziz hatalmát valamennyire korlátozó intézmény megszűnt és helyette erőtlen, Nouakchottól távol eső tanácsok kerülnek létrehozásra, amelyek már nem képviselnek egységet és így számottevő erőt. És bár Aziz maga többször is azt mondta, hogy 2019-ben már nem akar még egyszer elnöki székért indulni, a mauritániai és külföldi média is szinte teljes egészében úgy látja, hogy ez csak a látszat, 1960 óta az országban nem igazán volt még demokratikus átmenetre példa – és miért pont most jönne el a csodálatos kivétel ideje?
twitter.com/napiafrika
9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Miközben a magyar válogatott szenzációs eredményt elérve jutott a nyolcaddöntőbe a kosárlabda Európa-bajnokságon, a sportág szerelmesei számára Afrikában is van mit nézni és nyomonkövetni, hiszen szeptember 8.-án kezdődött és egészen 16.-áig tart az Afrobasket 2017, azaz a kosárlabda afrikai kontinenstornája Dakarban és Tunéziában és már az első mérkőzéseken nagy izgalmak vártak a meccsekre kilátogató nézőkre, hiszen a címvédő Nigéria mindössze egyetlen ponttal győzte le Elefántcsontpartot és a kontinens legjobbjának tartott Angola alig bírta legyűrni az alapvetően nem túl acélos Ugandát. A 16 induló csapat közül a legnagyobb esélyesek Nigéria és Angola mellett a rendezők, Szenegál és Tunézia, valamint Egyiptom – a 2015-ös győztes nigériaiak teljesen megújult, “amerikai” brigáddal vágtak neki a küzdelmeknek, hiszen egyrészt egyetlen játékos van csak a keretben most, aki két éve is ott volt, másrészt a nevezett 12 sportolóból hét az Egyesült Államokban született.
A 2015-ös döntőben vesztes Angolában ezzel szemben ott lesz a korábbi játékosok legnagyobb része és a kontinens legerősebb alakulata egyértelműen a győzelemre tör, amelynek elérésében Nigéria mellett biztos komoly kihívást fog jelenteni Egyiptom, amely múltja (itt most az 1980-as évekig bezárólag gondoljunk múltra) és jelene okán is esélyes – fiataljai az U16-os vagy éppen az U18-as kontinensbajnokságokon szinte ellenfél nélkül tarolnak az elmúlt években. A spanyol edzővel és Gorgui Dieng NBA-játékossal felfegyverkezett szenegáliak mindig a tűz közelében ólálkodtak az elmúlt években, de most talán a hazai közönség előtt jöhet el az ő idejük – Tunézia is hasonlóban bízik, bár Salah Mejri, a tunéziai NBA-játékos nem kapott engedélyt “főnökeitől” a pályára lépésre.
De a lényeg, hogy pattogjon a labda, hiszen az Afrobasket 2017-es megrendezése igen nagy fejtörés elé állította az afrikai kosárlabda-szövetséget, ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő Kongói Köztársaság április végén mondta vissza a rendezést, majd a szövetség által felkért Angola sem vállalta a lebonyolítást – így egyrészt elúszott az eredeti, augusztusi dátum, másrészt ismét Tunéziának, az előző rendezőnek kellett színrelépnie, Szenegál támogatásával. Sajnálatos módon a huzavona azt is eredményezte, hogy az afrikai NBA-játékosok jelentős része nem tudta vállalni a részvételt a tornán, többek között az időpont, a biztosítási problémák és a sérülések kockázata miatt. Az Afrobasket történetét tekintve amúgy Angola és Egyiptom a legeredményesebbek, messze a legtöbb győzelmet ez a két nemzet szerezte, de tud eredményt felmutatni a múltból Elefántcsontpart, a Közép-afrikai Köztársaság, Nigéria, Marokkó és Tunézia is. Sőt, ha nagyon mélyre ásunk, még találunk a Zöld-foki Köztársaságtól vagy éppen Szomáliától is egy-egy dobogós pozíciót. És hogy kik vannak még a listán idén a fentebb taglalt esélyesek mellett?
A teljesség igénye nélkül még érdemes figyelnük a győzelemmel kezdő Ruandára és Malira is, de veresége ellenére sem írható le (már csak múltja miatt sem) a Közép-afrikai Köztársaság vagy éppen Elefántcsontpart. Bár utóbbiak a cikk írásával nagyjából egyidőben befejeződött mérkőzésükön úgy kaptak ki a Kongói DK-tól, hogy esélyük se nagyon volt, előbbiek egy iszonyú pontszegény találkozón bedarálták Ugandát. Akárhogy is legyen, az Európa-bajnokság mellett érdemes szemeinket Afrikán is tartani – a kosárlabda szerelmeseinek mindenképp.
twitter.com/napiafrika
6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
A Lengyel Légierő Technológiai Intézete és a Thales szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy integrálni fogják a lengyel Mil Mi-24 Hind harci helikopterek fegyverzetébe a Thales leányvállalata, a TDA által gyártott TELSON 22 rakétarendszert. Az EC665 Tiger harci helikoptereken bemutatkozó 22, vagy 12 irányítás nélküli, 70 milliméteres rakétát magába foglaló konténerek közül a nagyobb kapacitással bíró a TELSON 22. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően a lézerirányítású rakéták is indíthatókká váltak a konténerek összes változatából (22, 12, 8 és 2 csővel ellátottak).
Hazai megrendelésben reménykedve a nehéziparban érdekelt lengyel Huta Stalowa Wola (HSW) is kifejlesztette a Borsuk (Borz) gyalogsági harcjárművet, mint a BWP-1/BMP-1-ek utódját. A 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított ZSSW-30 torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával ellátott páncélos mozgatásáról egy 885 lóerős MTU 199TE20 hathengeres motor gondoskodik, egy Perkins X300 sebességváltóval együttműködve. A gépágyúhoz 200, míg a géppuskához 400 darab lőszer került elhelyezésre a Borsuk belső terében. A parancsnok és a lövész számára célok felderítését a GOC-1 Nike és GOD-1 Iris rendszerek segítik, ezek megtalálhatók a PT-17-es harckocsin is.Háromfős személyzete mellett hatfőnyi lövész szállítására képes a Borsuk.
A 120 milliméteres aknavetővel ellátott mellett parancsnoki, egészségügyi és műszaki feladatokra átalakított járművek is megvalósíthatók az alváz felhasználásával. Továbbá a 24-25 tonnás úszóképes variáns mellett egy erősebb páncélzatú, így már 30 tonnás, igaz így már nem úszóképes változat is kidolgozásra került. Az első prototípus összeszerelése 2018 harmadik negyedévére fejeződhet be, így már a következő év vége előtt megkezdheti a próbákat, amelyek 2019-ig tarthatnak. Ezek kiértékelése és a szükségessé váló módosítások végrehajtása után a sorozatgyártás 2021-ben veheti kezdetét.
Továbbra is Lengyelország és páncélos technika szerepel a NETARZENÁL erről a hétről szóló összefoglalójában, mivel a finn Patria AMV Rozsomák néven rendszeresített lövészpáncélosának egy újabb variánsát mutatták be Lengyelországban. A Polska Grupa Zbrojeniowa (PGZ) által megalkotott, egyébként 6x6-os kerékképletű változatának fegyverzetét a 25 kilométeres hatótávolságú Spike NLOS rakéták alkotják. Ezek páncéltestbe behúzható indítóállványán 4 rakéta helyezhető el.
Befejezte a hazai területen végezett próbákat a finn Patria a 120 milliméteres Nemo automata aknavető konténerbe épített változatával. A szállításban használatos 6 méteres konténer méreteinek megfelelő konténerbe természetesen az automata aknavető mellé az önálló működéshez szükséges összes rendszer beépítésre került, így teherautóval könnyedén új helyre szállítható és ott rögtön alkalmazható. A konténer szerkezete ellenáll a lövések okozta hátrarúgások erejének és 3 fős kezelőszemélyzet mellett még 100 darab aknagránát számára is helyet biztosít. A majdani megrendelő igénye szerint a konténerre további acél, vagy kerámia páncélzat is felszerelhető lesz a védelem fokozására, de atom, biológiai és vegyi szűrővel is ellátható lesz a légkondicionáló rendszer. A Sisu ETP13 8x8-as kerékképletű katonai teherautó segítségével lefolytatott próbák igazolták a tervezők elképzelését a gyors telepíthetőségről, a nagyfokú autonómiáról és megbízhatóságról.
Szeptember 7-én szállt fel az első, francia megrendelésre épített Airbus A330-200 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállítógép. A franciaországi szolgálatban Phénix-nek nevezett gépből első körben 9 darabot rendelt meg Párizs, további 3 opcióként szerepelt a tárgyalások során. A törzs alatt merev (Air Refueling Boom System = ARBS), míg a szárnyak alatt hajlékony tömlős rendszerekkel is felszerelt gépek az eddig gyártottakhoz képest strukturális módosításokat, valamint aerodinamikai fejlesztéseket is tartalmaznak, ennek köszönhetően a Phénix-ek 1%-al kevesebb üzemanyaggal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik.
Meg kell jegyezni, hogy ezekkel a módosításokkal készülő gépek közül az első francia, már a második a sorban. A 3 órás 25 perces repülést végrehajtó példányt várhatólag 2018-ban adják majd át, míg a remélhetőleg 12 darabosra növekvő gépállomány utolsó tagjának átadási időpontja 2025-re lett kitűzve. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott Airbus A330-200 MRTT légi utántöltő/szállítógép 271 üléssel is ellátható, de lehetőség van 10 sérült személy ellátására képes, francia fejlesztésű MORPHEE rendszerrel való felszerelésére is, ennél még 88 ülés is elhelyezhető a gép belső terében. Az Airbus A330MRTT légi utántöltő/szállítógép változataiból eddig nyolc ország rendelt ötvenegy darabot, ezek közül huszonnyolcat már átadtak.
Várhatólag csak 2020-ra fejeződnek be az új orosz harckocsi, a T-14-es Armata tesztjei. Az utóbbi évek híranyagára visszaemlékezve ebben nincs is semmi rendkívüli, hiszen a páncélosból eddig csak pár 10 darabos mennyiséget készítettek el és még számos területek folyik a fejlesztés, vagy éppen nemrégiben indult meg a próbagyártás. Pár éve még drágának tartotta az Armata harckocsi árát az orosz Katonai Ipari Bizottság elnöke. A gyártást végző Uralvagonzavod vezetői szerint a beszerzési ár a sorozatgyártás elindulásakor mérséklődni fog, na meg persze a világpolitikában is változások történtek azóta, így biztos lesz pénz a páncélosra. Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben nem is olyan régen minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek.
A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra, ennek a lövegnek elődjeként tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al is megnövekedhet az üzem vezetői szerint. Az alacsonyabb ütemű gyártás már ebben az évben kezdetét vette, míg a teljes gyártási kapacitást az üzem három év alatt fogja elérni.
Ez további próbákat vetít előre, de a hideg időjárási körülményeknek jobban megfelelő T-14 Armata harckocsi megvalósítása, majd rendszeresítése is tovább tolhatja ki a hadrendbe állás időpontját. Az akár -50 fokos hőmérsékleten is probléma nélküli motorindítást és a fedélzeti rendszerek áramellátását szuperkondenzátorok segítségével valósítják meg. Az akkumulátoroknál kisebb helyigényű, de nagyobb teljesítmény leadására képes áramforrás a motor indítása mellett képes lesz több elektromos rendszer működtetésére is, így a torony forgatására és a lövegcső emelésére-süllyesztésére is a generátort hajtó belsőégésű motor beindulásáig. Így a személyautókból már ismer "start-stop" technológiához hasonló megoldás fog megjelenni a páncélos járművek világában.
Kenyában szeptember közepéig el kell dönteni, szeretnék ténylegesen megvásárolni az AT-802 Longsword repülőgépeiket, vagy sem. Washingtonban a 2015 decemberében tett kérelemre reagálva 12 példány megvásárlását hagyták jóvá a döntéshozók 418 millió dollár ellenében, a kért 6-al szemben. A júniusig érvényes amerikai ajánlatot meghosszabbították szeptember 16., így segítve a vásárlás melletti döntést. Az afrikai államban ugyanis a közelmúltban lezajlott választások okán nem erőltették a beszerzés véglegesítését.
Japánban ettől az évtől kezdték meg a Type 16 MCV páncélvadász járművek átadását a haderő részére. A 2008 óta fejlesztett és 2013-ban még csak prototípus képében bemutatott MCV -t a Japán Műszaki kutatás-fejlesztési Intézet és a Japán Honvédelmi Minisztérium közösen alkotta meg. Tömege 26 tonna, 8,45 méter hosszú, 2,98 méter széles, valamint 2,87 méter magas. Fegyverzetét egy 105 mm-es löveg, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a parancsnok búvónyílásához szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja.
Mozgatásáról a járműtest menetirány szerinti bal mellső részébe beépített vízhűtéses, négyhengeres, 570 lóerős dízelmotor gondoskodik, legnagyobb sebessége 100 km/h. Személyzete 4 fő, mivel a löveg töltését nem automatizálták. Számítógépes tűzvezető rendszerét éjjel-nappal alkalmazható kamerák, lézeres távolságmérő és a francia Thales által gyártott meteorológia egység egészíti ki. Védelmét az IED robbanásoknak ellenálló fenékpáncél mellett a modulárisan cserélhető páncélzat, valamint lézerdetektorok növelik.
Keresik az Egyesült Államokban az ellenséges erők parancsnoki láncolatának elektronikai zavarására képes EC-130H Compass Call repülőgépek utódját. Az EC-X program igen vontatottan halad, ugyanis a légierő nem volt képes egyértelműen állást foglalni a berendezéseket hordozó géptípus esetében. A választás lehetőségét a programban érdekelt, rendszerintegrátori feladatokat ellátó L3 Technologies számára tették lehetővé. Ők a Gulfstream G550-et találták a feladatra alkalmasnak, persze alapos átépítés után. Ez az elképzelés pár nappal megjelentét követően számos érvet és ellenérvet szült a sajtóban, így a típus jövője ebben a szerepkörben még távolról sem biztosított.
Brazília feltett szándéka, hogy tovább növelje a Leopard 1-es harckocsik alkotta páncélos erejét. Ennek érdekében most Olaszországban néztek körül az olasz hadsereg állományából már kivont páncélosok között. A 230 Leopard 1A5BR és 36 Gepard 1A2 önjáró légvédelmi gépágyú mellé újabb 120 Leopard 1A5 kerülhet beszerzésre, amennyiben a felek meg tudnak állapodni a feltételekben. További 13 Biber hídvető és Bergepanzer, valamint PionierLeopard műszaki variáns szintén a megbeszélések részét képezi. A brazilok szintén megvásárolható Leopard 1A5 harckocsik után érdeklődtek már Németországban és svájci RUAG Land Systems cégnél is, amelyik kivonásra került haditechnika értékesítésével (is) foglalkozik.
NETARZENÁL GALÉRIA
Alenia Aermacchi T-346A Master.
McDonnell Douglas F-4E Phantom II.
McDonnell Douglas CF-188A Hornet.
"Yeah, they stormed Normandy in the hopes that one day we could inject tranny children with hormone blockers."
"WW2 is the last socially acceptable outlet for American and Western pride."
(kommentek a My Posting Career fórumról)
Az előző adásban tett ígéretünkhöz híven a mai folytatásban is az amerikai társadalom kollektív történelmi emlékezete, pontosabban annak változása a téma. Ma azt a kérdést jártuk körül, milyen helyet kap ebben az emlékezetben a II. világháború, és hogyan befolyásolja ezt a politikai közbeszéd alakulása. Az adás letölhető innen. Jó szórakozást!
"Yeah, they stormed Normandy in the hopes that one day we could inject tranny children with hormone blockers."
"WW2 is the last socially acceptable outlet for American and Western pride."
(kommentek a My Posting Career fórumról)
Az előző adásban tett ígéretünkhöz híven a mai folytatásban is az amerikai társadalom kollektív történelmi emlékezete, pontosabban annak változása a téma. Ma azt a kérdést jártuk körül, milyen helyet kap ebben az emlékezetben a II. világháború, és hogyan befolyásolja ezt a politikai közbeszéd alakulása. Az adás letölhető innen. Jó szórakozást!
(B2) La présidence estonienne de l’UE a décidé d’interdire la présence des journalistes à la conférence interparlementaire sur la PESC et la PSDC. Un dispositif exceptionnel qui crée un précédent et constitue une violation des règles démocratiques en usage au niveau européen pour la couverture presse.
Une mesure contraire aux usages… et aux valeurs
D’ordinaire, les journalistes ont accès à la conférence, la salle, le lobby, les couloirs annexes, comme c’est le cas pour toutes les séances (commission, plénière) du Parlement européen. L’intérêt est triple. Cela permet de voir tout ce qui se passe dans la salle, et pas uniquement ce qui est retransmis sur l’écran principal, avec les interjections, les débats, l’ambiance dans la salle, le nombre de parlementaires, etc. (tout aspect qui ne peut être couvert par une caméra). Cela permet aussi de pouvoir rencontrer les parlementaires, les intervenants, de façon libre et facile, avec toutes les règles journalistiques en usage. Cela permet d’accéder aux documents de séance (du moins ceux qui sont publics). Enfin, c’est un principe même démocratique : la tenue publique des débats.
La présidence estonienne a décidé de s’affranchir de ces usages et de ces règles démocratiques, en toute impunité, prétextant que c’est « l’Estonie qui organise la conférence » et que « c’est le Parlement estonien » qui fixe les règles d’organisation. Une erreur organique : la conférence interparlementaire PESC – PSDC qui regroupe délégués des parlements nationaux et délégués du Parlement européen est issue de la dissolution de l’ancienne assemblée parlementaire de l’UEO et représente un compromis entre ceux qui désiraient un rôle exclusif du Parlement européen et ceux qui voulaient préserver l’espace de discussion pour les Parlements nationaux. Le principe de l’accès libre à la presse.
Un faux prétexte
Aucune explication officielle n’a vraiment été donnée. L’organisateur de la conférence a avancé d’abord le prétexte qu’il n’y a « pas de place » dans la salle de conférence (ce qui est faux!, j’ai pu vérifier par moi-même) et que la retransmission vidéo (streaming) dans un petit espace dévolu aux journalistes à l’autre bout de l’hôtel Hilton était suffisante (1).
Commentaire : cette attitude est pour le moins étonnante. Au moment où l’Estonie ne cesse de parler de menaces hybrides, de possibles tentatives de désinformation de la part de la Russie, jeter ainsi un voile d’opacité sur une conférence parlementaire consacrée à la défense européenne est plus que maladroit, il est dangereux. En fait, cela tient plutôt d’un vieux réflexe, digne de l’époque soviétique : le « journaliste » est considéré comme un « être suspect » dont il importe qu’il soit le plus éloigné possible des lieux de discussion politique et qu’il ne puisse, en aucun cas approché, les élus et représentants européens.
(Nicolas Gros-Verheyde)
(1) En fait, deux canapés (et trois cacahuètes), dans un coin du corridor de l’hôtel ( (au rez-de-chaussée), le plus éloigné possible de la salle de réunion (qui se situe au 1er) et même du circuit de déplacement des parlementaires (qui du 1er sortent directement sans passer par l’espace presse).