Feed aggregator

2015.03.26-án Kabai Anikó, a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályvezetője a Világgazdasági konferenciáján számos tudnivalót, és tanácsot osztott meg a nagyközönséggel az új pályázati rendszerrel kapcsolatban.
A 2014-ben kiírt GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) keretében kiírt pályázatok, és a fent említett nyilatkozat számos irányvonalat megmutattak azzal kapcsolatban, hogy mire lehet számítani az új pályázati rendszerben, melyeket az alábbiakban foglaltunk össze.
Mivel a közép-magyarországi régió elérte az európai uniós átlagnak megfelelő fejlettségi szintet, ezért várhatóan kevés forrás kerül majd ezen a területen kiosztásra, ezért ha valaki pályázni szeretne, érdemes lehet a tevékenységét a konvergencia régiókba, ezen belül is a hátrányos, illetve leghátrányosabb helyzetű besorolással rendelkező településekre fókuszálni.
Azokban a pályázatokban, ahol kapacitás bővítése a projekt cél, az előzetes információk alapján a feldolgozóipar vállalkozásait fogják támogatni, azonban a kereskedelmi, és szolgáltató szektorban tevékenykedő cégeket nem.
Nem csak a pályázatok feltételrendszerében, de az elbírálásban is komoly változások fognak bekövetkezni. Elsőként fontos, hogy a támogatás összegétől függően kétféle eljárásrendet fognak bevezetni. 300 millió forintos támogatási összegig egyszerűsített eljárás keretében bírálják a pályázatokat, melyben kevesebb adat és dokumentum benyújtása szükséges.  A fenti támogatási összeg felett kétlépcsős pályázati értékelés fog életbe lépni. Ez azt jelenti, hogy először a legfontosabb kritériumokat vizsgálják, mint például a takarékos költségvetést, a pályázati célhoz való kapcsolódást, és az időbeli megvalósíthatóságot, a további vizsgálatot pedig csak azokon a projekteken végzik el, amelyek a fentieknek megfeleltek. Az értékelés második szakaszában pontozásos szempontrendszer alapján fogják bírálni a pályázatokat, azonban az eddigiektől eltérően a pályázó már a projekt beadásakor tudni fogja, hogy hány pontja van (ez a pályázati felületen lesz látható).
Új szempont lesz az értékelés során a mérföldkő-rendszer is. Ez azt szolgálja, hogy a pályázati adatlapon megadott beruházási mérföldköveknél mindenképpen kelljen beadni kifizetési kérelmet, így ne essünk késedelembe a projekttel kapcsolatban. Fontos, hogy azok a pályázók, akik kifizetéseikkel késedelembe esnek, azaz vagy nem tartják be az általuk megadott fizetési ütemezést, vagy pedig a 2007-2013-as szakaszról elmaradásuk van, azok nem nyerhetnek el újabb pályázati támogatást.
Fontos változás lesz, hogy minden olyan pályázó, aki biztosítéknyújtásra kötelezett, a köztartozásmentes adózói bázisban való bekerülés esetén mentesül ez alól a kötelezettség alól.
Az eddigiektől szintén eltér, hogy nem egy, hanem három árajánlatot szükséges beadni minden költségtétel vonatkozásában, mely nagymértékben megnehezíti a pályázást, azonban ezzel némileg kiszűrhető a túlárazás a pályázati rendszerből. Folyamatosan dolgoznak azonban az ez alóli kivételeken, mint például, ha egy terméket csak egy cég forgalmaz, vagy ha nem azonos műszaki tartalmú gépekről lehet csak árajánlatot szerezni. Fontos, hogy a piaci ártól eltérő árazás is elfogadható lehet, de csak alapos indoklás esetén.
Az egyik legnagyobb eltérés, hogy amennyiben a pályázat keretében építési engedély köteles tevékenységet szeretnénk végezni, akkor a benyújtáskor már rendelkezni kell a jogerős építési engedéllyel, ami nagyban leszűkíti az ilyen beruházások megvalósításának a valószínűségét.
Pozitívumként jelenik meg azonban, hogy a kommunikációt egyszerűsítették, hiszen mindent az elektronikus rendszeren keresztül kell benyújtani (ez alól csupán néhány kivétel van, mint például a nyilatkozat annak alátámasztására, hogy a pályázatot valóban a pályázó cég adta be). Szintén az elektronikus rendszer előnye, hogy minden ponton van lehetőség kifogás benyújtására, melyet szintén elektronikusan tehetünk meg.

Provides an overview of Chad, including key events and facts about this African country

In Guatemala und El Salvador setzt sich die Hanns-Seidel-Stiftung zusammen mit ihren Projektpartnern vor Ort für ein aktiveres politisches Verhalten der Bürger und einen verantwortungsvollen Umgang mit der Macht bei den politischen Entscheidungsträgern ein. Alle Projektmaßnahmen in Zentralamerika sollen dazu beitragen, demokratische und rechtsstaatliche Strukturen zu stärken und gute Regierungsführung zu unterstützen.

Bonn, Kairo, 30.03.2015. Vom 13.-15. März 2015 organisierte die ägyptische Regierung eine internationale Großveranstaltung, die „Egypt Economic Development Conference“. Ziel war es, das Land auf der Agenda der Investoren neu zu positionieren und so die Wirtschaft zu stabilisieren. Die Ergebnisse dieser Konferenz sind ermutigend, zeigen aber auch, wie wichtig es für Ägypten ist, für eine Agenda des Wandels das notwendige Engagement unter Beweis zu stellen. Ägyptens Transformation zu einer nachhaltigen Entwicklungsökonomie könnte zu einer notwendigen Bedingung für seine wirtschaftliche und politische Stabilität werden. Die Bevölkerung hat sich in den vergangenen vier Jahrzehnten mehr als verdoppelt; sie lebt auf weniger als sieben Prozent des Staatsgebiets. Die Herausforderungen sind gewaltig: ein bescheidenes Pro-Kopf-Einkommen, 40 Prozent der Bevölkerung leben unter der Armutsgrenze und die Jugendarbeitslosigkeit ist höher als je zuvor. Die Probleme werden durch abnehmende Wettbewerbsfähigkeit, schwindende Energie-, Wasser- und Ernährungssicherheit, geringe Investitionen und einen geschwächten Industriesektor noch verschärft. Die Last historisch hoher und wenig zielgenauer Subventionen für fossile Brennstoffe hat die Energiekrise weiter zugespitzt. Ausgaben für soziale und wirtschaftliche Zwecke werden verhindert und Investitionen in saubere Energietechnologien gehemmt. Der Wandel muss mitten in einer politischen Übergangsphase und in einer prekären Wirtschaftslage stattfinden, die durch anhaltende politische Unruhen noch verstärkt wird.  Das Ziel der Konferenz, neues Licht auf Ägyptens großes Entwicklungspotenzial zu werfen und Investitionen in Großprojekte anzuziehen, scheint erreicht. Die ägyptische Regierung hat erste Schritte zur Stabilisierung der Wirtschaft vorgestellt, darunter Subventions- und Steuerreformen sowie Pläne für große Infrastrukturprojekte. Am Ende der dreitägigen Veranstaltung wurden Abkommen und Absichtserklärungen mit internationalen Unternehmen unterzeichnet, die auf 150-170 Mrd. USD geschätzt werden. Die meisten Projekte betreffen die Sektoren Energie, Immobilien, Nahrungsmittel und Infrastruktur. Die Veranstaltung zeigte das Interesse von Investoren am ägyptischen Markt und läutete eine neue Entwicklungsphase ein, die die Probleme der Vergangenheit angehen soll. Doch tut die ägyptische Regierung genug für nachhaltige Entwicklung? Beispiel Energiesektor: obwohl einige Investitionen in saubere Energien vereinbart wurden, gibt es mehr Projekte für konventionelle Energien – entsprechend der Energiemix-Strategie der Regierung, die auf geringe Kosten abzielt. Ein großes Projekt der Landgewinnung und die diskutierte Entwicklung der Suezkanal-Region scheinen sich des Problems der Bevölkerungsverteilung anzunehmen. Doch es ist fraglich, ob diese kapitalintensiven Investitionen auch die Arbeitslosigkeit verringern können. Die neuen Immobilienprojekte, welche die urbane Bevölkerungsdichte regulieren sollen, sind ebenso umstritten, z. B. die neue Verwaltungshauptstadt. Der ägyptischen Regierung scheint bewusst zu sein, dass die Konferenz nicht der einzige Anstoß sein kann. So wurde parallel ein Programm zur Unterstützung von kleineren und mittleren Unternehmen (KMU) aufgelegt. Allerdings müssen die Verbindungen zwischen den verschiedenen Aktionslinien und ihre gegenseitige Verstärkung deutlicher werden. Eine langfristige Strategie nachhaltiger Entwicklung muss noch erarbeitet werden. Einmal entwickelt, hängt ihr Erfolg entscheidend von der Umsetzung ab. Der beabsichtigte Wandel erfordert das Handeln eines starken und leistungsfähigen Staates, der in der Lage ist, unvermeidbare Ungleichgewichte und für Übergangsphasen typische Engpässe vorherzusehen und mit ihnen umzugehen. Der Staat muss fähig sein, frühere Fehler zu reflektieren, systematisches Lernen in seinen Entscheidungsfindungsprozess zu integrieren und eine langfristige Perspektive zu verfolgen. Um stark und leistungsfähig zu sein, sollte er auf inklusive Lösungen abzielen und auf den Widerstand von Gruppen eingestellt sein, die an der Aufrechterhaltung des Status quo interessiert sind. Sein Handeln sollte sich nicht an der derzeit vorherrschenden Denkschule orientieren, nach der die ungleiche Verteilung von Reichtum zu einer unvermeidbaren Phase gehört, die schließlich zu einem ‚Durchsickern‘ führt. Der Erfolg der Konferenz bei der Mobilisierung von Investitionen lässt daher einige wichtige Fragen offen: Wie kann der Wandel zu nachhaltiger Entwicklung sowohl die Probleme der Vergangenheit bewältigen als auch eine Zukunftsperspektive eröffnen? Wie können Investoren, die im Allgemeinen auf niedriges Risiko und hohen kurzfristigen Profit aus sind, in den Prozess eingebunden werden? Wie können solche Investitionen auf die Schaffung von Arbeitsplätzen und soziale Integration ausgerichtet werden? Wie kann die Regierung Fragen der Energiesicherheit angehen und dabei vermeiden, auf konventionelle Brennstoffe zu setzen? Allgemeiner gefragt, welche Schritte sollten Regierungen unternehmen, um staatliche Kapazität aufzubauen und sicherzustellen, dass künftiges Wachstum auf inklusiver Governance beruht?

Cent vingt-quatre kilos de drogue et sept présumés narcotrafiquants interceptés par la frégate de surveillance Germinal.

Le samedi 21 mars 2015, un avion de surveillance maritime C26 du Regional Security System (RSS) basé à la Barbade, détecte et piste un Go Fast au comportement suspect. À une cinquantaine de nautiques à l’ouest de la Barbade, la frégate de surveillance Germinal prend en chasse le Go Fast qui rejette à la mer des ballots de drogue avant d’être arrêté.

Pris en chasse par la frégate de surveillance Germinal à une cinquantaine de nautiques à l’ouest de la Barbade, le Go Fast rejette à la mer des ballots de drogue avant d’être arrêté. Environ 184 kilogrammes de cocaïne et 33 kilogrammes de  marijuana sont récupérés par le Germinal et remis aux enquêteurs de l’antenne Caraïbes de l’Office Central pour la Répression du Trafic Illicite de Stupéfiants (OCRTIS) pour destruction. Les sept présumés narcotrafiquants sont placés en garde à vue dans le cadre de l’enquête judiciaire sous l’autorité du procureur de la république.
Cette opération porte le bilan de ce début d’année 2015 à plus d’une 1,2 tonnes de drogue saisie en mer par l’action conjointe des services de l’État français dans la zone Antilles-Guyane.
Agissant dans le cadre de l’Action de l’État en mer, la marine française aux Antilles opère régulièrement avec ses partenaires étrangers de la Caraïbe, pour réprimer les trafics de drogue en haute mer, c’est-à-dire avec les forces maritimes des Antilles néerlandaises, la force navale déployée périodiquement par le Royaume Uni, l’US Navy et les Coast Guards américains. Ces opérations sont placées sous l’autorité du préfet de la Martinique, délégué du gouvernement pour l’action de l’État en mer aux Antilles et conduite depuis le centre opérationnel interarmées implanté à Fort de France par le contre-amiral Georges Bosselut, commandant supérieur des forces armées aux Antilles. Au titre de la coopération régionale, les États caribéens ont également mis sur pied une surveillance par avion de patrouille maritime C26, basé à La Barbade. Cette action a pris dans la Caraïbe une dimension géopolitique en raison de son impact sur l’économie mondiale et des liens entretenus par le grand trafic de drogue avec le financement du crime organisé et du terrorisme.

Rumours abound that one of Africa’s most infamous terror groups may be on the cusp of falling apart, owing to the disintegration of its leadership. The militant group known as the Lord’s Resistance Army (LRA) first sprang up in Uganda in the late 1980s and over the ensuing

Anthony Leather, Senior Consultant for Aerospace, Defense and Security at Frost & Sullivan, presents the top 10 cyber threats facing critical national infrastructure based on detailed analysis of the most recent incidents. According to Leather, the cyber threat will be the number one

Alongside the establishment of AFRICOM, the United States and other Western nations have placed greater focus on a “long war” against terrorism, which involves bolstering weak and failing states so that governments possess the security and public confidence to stave off

British Ranger Mine Resistant Ambush Protected Vehicle

The Wall Street Journal reports on how Iran may prevent verification of any nuclear deal with the West
Talks over Iran’s nuclear program have hit a stumbling block a week before a key deadline because Tehran has failed to cooperate with a United Nations probe into whether it tried to build atomic weapons in the past, say people close to the negotiations.The Israel Project has been following this and other developments very closely. In a series of emails it sent out, TIP explained the huge significance of Iran's refusal.

It's important to remember why "possible military dimensions" (PMDs) matter. The label is a bit misleading: it makes it sound like the IAEA is only investigating weaponization work. That's allowed some people to mischaracterize the issue as 'the West is trying to extract a 'mea culpa' from the Iranians to embarrass them' (the NYT had a typical example a few weeks ago, sourced to a former American negotiator who rhetorically asked "is it worth blowing up a potential agreement in the name of forcing a confession?") But that's not it.

PMD disclosure is about baselining all of Iran's nuclear activities - not just its known civilian parts - as a prerequisite for verifying that those activities have been halted under a nuclear deal. Iran has uranium mines; some are civilian and some are military. It has centrifuges; some are operated by civilians and some by IRGC personnel. It has uranium stockpiles; some are maintained by civilians and some by the military. There's no way for future inspectors to verify that Iran has shuttered its mines, stopped its centrifuges, and shipped off its stockpile - for instance - unless the IAEA knows where all the mines and stockpiles are.

No PMDs mean no verification.

Significantly, the Wall Street Journal reports that in response to Iran's refusal, the US is considering backing off on those demands.

Besides undercutting an effective verification of Iran's nuclear program, backtracking by the West at this point creates other dangers:

• Cripples the deal's monitoring regime by allowing Iran to hide facilities where it conducts nuclear work
• Cripples the deal's gamble on a 1 year breakout time by preventing analysts from knowing how far Iranians ever got to a bomb - and what's still on the shelf.
• Shreds the global nonproliferation regime by kneecapping the IAEA
• Undermines US credibility in the Middle East by abandoning the US's decades-old position that Iran has to come clean
• Boosts Iran's regional drive for hegemony by confirming its narrative that it had been persecuted by the West for no reason

Needless to say, backtracking on the requirement of Iranian disclosures represents a major backtrack in Obama's promise that negotiators would get significant concessions on PMD's and verification.

This year at AIPAC Rice assured those in attendance there would be verification at Iran's nuclear sites
"Any deal must ensure frequent and intrusive inspections at Iran’s nuclear sites, including the uranium mills that produce the material fed into Iran’s enrichment and conversion facilities, to create a multilayered transparency regime that provides the international community with the confidence it demands… Any deal must also address the possible military dimensions of Iran's nuclear program. And going forward, we will not accept a deal that fails to provide the access we need to ensure that Iran’s program is peaceful"In a 2013 interview, Obama promised to cooperate with Congress if Iran would not provide PMD assurances:
“If Iran comes back and says, we can’t give you assurances that we’re not going to weaponize, if they’re not willing to address some of their capabilities that we know could end up resulting in them having breakout capacity, it’s not going to be hard for us to turn the dials back, strengthen sanctions even further. I’ll work with members of Congress to put even more pressure on Iran”In 2009, Obama guaranteed Iranian transparency:
“Iran is on notice that when we meet with them on Oct. 1, they are going to have to come clean”March 31 is the deadline for reaching a framework for an agreement with Iran.

That is, assuming that deadlines mean anything anymore.

-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Technorati Tag: Israel and Iran and Obamna.

Press statement
Source : © European Union, 2015 - EP

Invité le vendredi 27 mars par Michel Field de LCI et par TV5 Monde pour présenter mon dernier livre Osons dire la vérité à l'Afrique, je viens d'être "déprogrammé" par les deux chaînes.L'actualité ne peut être invoquée car, à la fois le message laissé sur mon portable par LCI et le mail envoyé par TV5 Monde, précisent que ces deux entretiens ne sont pas reportés mais purement et simplement annulés. Il s'agit donc clairement d'une nouvelle censure.
Comment riposter à cette censure ?
1)    En visitant mon blog: www.bernard-lugan.com afin de prendre connaissance de mes analyses africaines.
2)    En vous abonnant à la revue mensuelle par PDF L’Afrique Réelle. Tous renseignements sur www.bernard-lugan.com.
3)    En achetant  en librairie le livre Osons dire la vérité à l'Afrique(Le Rocher, mars 2015). Ce livre peut également être commandé à l'Afrique Réelle  BP 45,  42360 Panissières contre un chèque de 28 euros port compris établi à l'ordre de Bernard Lugan. Par mesure de sécurité, tous les envois sont faits en colissimo. Veuillez préciser si vous souhaitez une dédicace.

Durée de la vidéo : 180'
Vous pouvez télécharger manuellement cette vidéo au format WMV (1.8Gb)

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2015 - PE

As part of its wide-ranging digital single market strategy, the European Commission is considering introducing regulations which would bring about major changes for on-demand video providers like Netflix or Amazon Instant Video.

The Commission Vice-President for the Digital Single Market Andrus Ansip has firmly set his sights on the practice of geo-blocking, claiming it’s unfair that citizens across Europe can’t access the same digital services on equal terms. With the European Commission committed to ambitious legal steps in its digital single market strategy, geo-blocking is close to public enemy number one in the eyes of the EU’s executive branch.

Far too often, consumers find themselves redirected to a national website, or blocked. I know this from my own experience. You probably do as well….In the offline world, this would be called discrimination. In the online world, it happens every day.

Andrus Ansip, European Commission Vice-President for the Digital Single Market

The Commission seems to think that distributors, like these on-demand services, are deliberately signing contracts to distribute content selectively across the EU, then using this as a defence for geo-blocking, by claiming they only have the rights to distribute certain content in certain territories or languages (for example, when Netflix launched in Belgium, you could only watch the massively popular House of Cards if you set your language to English, as they’d sold the French-language rights to another channel).

The Commission, considering this an unacceptable situation for consumers, is actively considering banning arrangements like these, which could leave online services with the simple choice of licensing content for all of Europe, or none of it.

Operators like Hulu and Crave TV, or even Singtel have the advantage of watching the situation play out from the outside, even if they won’t be able to ignore the EU market and its 500 million consumers forever.

And when they do enter, they along with those already present, will likely have to deal with a new European-level law governing the sale of digital content, as the Commission looks to update existing rules on e-commerce and introduce new ones. This could even include forcing content providers to strip back their contract terms, presenting consumers with only the most important ones in an easy-to-read format, instead of the 100+ page agreements we are used to seeing.

As the definitive form of the digital single market plan evolves, all eyes will be on the European Commission ahead of the planned release of the strategy on May 6th.

Tiernan Kenny

M. Mukwege, lauréat du prix Sakharov 2014, a décrit les problèmes politiques en République démocratique du Congo et les difficultés qu'il rencontre dans sa lutte contre les abus sexuels dont sont victimes les femmes et les petits enfants, lors d'un débat jeudi en sous-commission des droits de l'homme. Les députés ont abordé la manière dont l'UE pourrait mieux soutenir le travail de M. Mukwege et certains ont appelé à un système juridiquement contraignant sur le commerce des minéraux de conflit.
Sous-commission "droits de l'homme"

Source : © Union européenne, 2015 - PE

So, to re-cap the past week or so: the two-state solution is (almost) dead (again) after Bibi’s victory in the Israeli elections, the Americans came off the sidelines in Iraq with airstrikes in support of an offensive to re-take Tikrit from ISIS, Yemen’s President has reportedly fled the country and Saudi Arabia has now launched airstrikes against the Houthi rebels, Syria has dismantled 3 chemical weapons sites, Syria stands accused of continuing to use Chlorine weapons, Canada announced that it won’t bother to ask the Syrian government before attacking ISIS, oh and nine British citizens have reportedly entered Syria to work as medics in IS hospitals.

Spot the odd one out. That didn’t stop the nine medics making the front pages, though.

What is the British government to do about British citizens that are willing to travel to Syria and support ISIS? The Guardian called this “a test for British policy” and I agree, but it is a general policy problem that any state whose citizens get involved in irregular conflicts will have to face. I had a good debate on Twitter with Shashank Joshi regarding his argument that this constituted “material support” for terrorism, although the question he was asked was slightly different to its presentation. As I see it, the problem here is that two norms are in direct conflict with one another: the idea that the British citizens shouldn’t support ISIS, and the humanitarian impulse to save lives.

The key problem with any assessment is the same as most arguments about foreign fighters: we don’t really know what they’re up to except via scraps of information and rumours spread via twitter/instagram/the internet. As I see it, however, there are three ways that they could be involved (as medics): as a standard fighter with some medical expertise, as a dedicated medic working in a battlefield role, as a medic working in a hospital or similar facility. The first case is the easiest – even under international humanitarian law medical personnel can carry a light weapon for personal protection but lose the protection of their status if they act like standard personnel. The second is perhaps the trickiest issue. A battlefield medic would be providing material support, but at the same time, although medical personnel are integral to the conduct of military operations, they are commonly protected from attack precisely because international humanitarian law seeks to preserve the ability for medical personnel to tend to the sick and wounded while fighting rages. Even though debate rages about what constitutes “direct participation in hostilities” in non-international armed conflicts, this concept doesn’t include medical aid. Fundamentally, in international law there isn’t anything to prevent a person from pulling wounded people from a battlefield or tending to their wounds.

There is little doubt in my mind that the British government could figure out an argument for making it illegal to go to Syria and provide medical support for ISIS, even though this will be fundamentally a British law for British citizens. The question is, do we want to be seen to criminalise the humanitarian impulse? Will nine medical students really make much of a difference? In terms of narrative it seems a needless own-goal. If these students did go to Syria to heal people instead of kill them, the best thing the British government could do is ignore them and focus on something more important. Throw a dart at a map of the middle east, and it’ll probably land on something that should be a priority.