Feed aggregator

REUTERS/Sigtryggur Arie

L’Union européenne a osé l’impensable, résister aux États-Unis ! Et pas dans n’importe quel domaine, mais dans celui qui est au cœur de la souveraineté étatique, celui de la « sécurité nationale ». La Cour de justice européenne a, en effet, jugé, le 6 octobre dernier, dans une affaire opposant un citoyen autrichien à Facebook, que les entreprises américaines ne pouvaient pas transmettre les données personnelles des Européens vers les États-Unis, celles-ci n’y bénéficiant d’aucune protection réelle ce qui porte « atteinte au contenu essentiel du droit fondamental au respect de la vie privée » et à l’État de droit. Tous les accords trouvés avec les États-Unis depuis 15 ans s’effondrent donc d’un coup : non seulement Facebook, Google, Apple, Amazon et autres géants américains ne pourront plus transmettre de données vers le territoire américain, vers c’est aussi vrai pour les compagnies aériennes (PNR, passenger name recorder) ou encore les banques (SWIFT) européennes.

Ce qu’a fait la Cour, aucun État membre n’a osé le faire vu les implications diplomatiques et économiques. Bien au contraire : depuis 2000, ils ont toujours cédé face aux exigences de plus en plus grandes des Américains en matière de transfert de données personnelles, alors que, au nom de leur doctrine extensive de sécurité nationale, ils refusent de respecter la vie privée du reste du monde (mais aussi des Américains depuis le Patriot Act, mais cela, c’est leur affaire). Pis : l’affaire Snowden a montré que les États-Unis, en matière de collecte de données, ne s’embarrassaient pas des normes inhérentes à l’État de droit. La Commission et le Parlement européen, largement soumis à l’influence des gouvernements de l’Union, ne se sont pas montrés plus exigeants, se contentant des protestations de bonne foi des autorités américaines. Il faut dire que les États-Unis n’ont pas hésité à menacer les Européens de mesures de rétorsion s’ils se montraient un peu trop regardants, par exemple en interdisant aux compagnies aériennes européennes qui ne transmettraient pas les données personnelles de leurs passagers d’avoir accès à leur territoire… Certes, les Européens pourraient faire de même, mais l’Union n’est pas une fédération achevée et les États, qui gardent l’essentiel de leurs prérogatives souveraines contrairement à une légende tenace, ont eu trop peur d’être ciblés individuellement par les Américains pour entrer dans un tel bras de fer. La Commission et le Parlement n’ont fait que prendre acte de ce rapport de force.

Le «safe harbor», une coquille vide

Néanmoins, pour rassurer les citoyens inquiets, la Commission a créé un cadre juridique, en 2000, censé offrir une protection équivalente à celle qui existe dans l’Union pour les données transmises aux États-Unis. C’est le fameux « safe harbor » ou « sphère de sécurité », une sorte de code de bonne conduite reposant, comme le dit la Cour de Luxembourg, « sur l’autoévaluation et l’autocertification » des entreprises américaines, censé garantir, notamment, un droit d’accès et de rectification aux citoyens européens. C’est ce « safe harbor » que la Cour a démoli : pour elle, il s’agit d’une coquille vide, ce qui ne constitue pas vraiment une surprise. Elle souligne ainsi qu’il « est uniquement applicable aux entreprises américaines qui y souscrivent, sans que les autorités publiques des États-Unis y soient elles-mêmes soumises. En outre, les exigences relatives à la sécurité nationale, à l’intérêt public et au respect des lois des États-Unis l’emportent sur le régime de la sphère de sécurité, si bien que les entreprises américaines sont tenues d’écarter, sans limitation, les règles de protection prévues par ce régime, lorsqu’elles entrent en conflit avec de telles exigences ».

En clair, les autorités américaines peuvent se servir librement, sans aucun principe de proportionnalité, dans les serveurs des entreprises sans avoir à respecter les droits fondamentaux de la personne. En effet, les citoyens européens n’ont aucun droit d’accès, de rectification, de suppression des données les concernant et qui sont traitées par les autorités américaines. De même, ils ne disposent d’aucune voie de recours judiciaires, ce qui les prive « du droit fondamental à une protection juridictionnelle effective, une telle possibilité étant inhérente à l’existence d’un État de droit ». Pour la Cour, la « sphère de sécurité » n’offre donc absolument pas un « niveau de protection équivalent » à celui qui existe dans l’Union. Mieux : la Cour estime que le constat par la Commission de l’existence d’un niveau de protection des données équivalent ne prive nullement les autorités nationales de protection des données (comme la CNIL en France) de leur pouvoir de contrôler au cas par cas que tel est bien le cas. Autrement dit, la protection dont bénéficient les citoyens européens est triple : par la Commission, par la Cour de justice qui contrôle la Commission et par les autorités nationales qui s’assurent que dans chaque cas les droits des Européens sont protégés.

Les entreprises prises en étau

La Commission et les États membres ont donc reçu un véritable coup de massue de la part du juge européen. C’est toute la beauté du système communautaire : il peut se montrer plus grand que la somme des États et des intérêts nationaux. « La Cour de justice a pallié la défaillance du législateur », estime Nathalie Martial-Braz, professeure de droit privé à l’Université de Bourgogne-Franche Comté et spécialiste du droit numérique. « En l’absence de texte, elle assure elle-même la protection nécessaire ». La Cour a fait exactement la même chose, le 13 mai 2014, dans l’affaire Google Espagne, en consacrant le droit à l’oubli numérique et en mettant fin au régime d’irresponsabilité organisé par les géants américains (cela s’applique aussi à Wikipédia, organisme sans but lucratif).

Les conséquences de l’arrêt Facebook sont énormes, tant d’un point de vue diplomatique, d’où la gêne à peine dissimulée de la Commission qui se retrouve avec une grenade dégoupillée entre les mains en pleine négociation du traité transatlantique (TTIP), qu’économique : « tous les transferts de données personnelles vers les États-Unis sont désormais invalides », souligne Nathalie Martial-Braz. Certes, les entreprises peuvent encore utiliser des clauses contractuelles entre elles (les BCR), mais elles devront être validées par les autorités nationales de régulation, ou encore demander le consentement express de chaque personne… Ce qui s’annonce complexe, quand on sait que 95 % des données passent par le « safe harbor ».

Pour Nathalie Martial-Braz, « les entreprises sont prises dans un étau : soit elles arrêtent de transférer des données et elles s’exposent à des sanctions américaines, soit elles continuent et elles s’exposent à des sanctions européennes ». Et là, on touche du doigt les limites du droit européen et des différents droits nationaux : les sanctions pécuniaires restent, contrairement à ce qui se passe aux États-Unis, largement symboliques en Europe. En clair, cela devrait conduire les entreprises à… ignorer l’arrêt de la Cour de justice, car cela leur coûtera infiniment moins cher. Le seul moyen de résister au rouleau compresseur américain serait donc que le législateur européen instaure des sanctions à la hauteur de l’enjeu, sauf à rendre symbolique la protection offerte par le droit européen. Autrement dit, dans l’affaire Facebook, l’Union a fait la démonstration de sa raison d’être. Mais la Commission et les États peuvent parfaitement faire la démonstration inverse en privant de griffes et dents les juges européens. Avec le risque d’accroitre l’euroscepticisme, car c’est « l’Europe » qui sera rendue responsable de cette incapacité à agir. Et non les États membres.

N.B.: article paru dans l’Hémicycle de novembre 2015

Szeptember közepétől október 21-ig tartott az amerikai hadsereg Németországban állomásozó 2. lövész (lovassági) ezrede és a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár Brave Warrior 2015 elnevezésű gyakorlata. A U.S. Army vilsecki 2. ezredének alapvetően felderítésre fókuszáló 4. százada Csehország és Szlovákia érintésével közúton települt át Magyarországra, ahol a Magyar Honvédséggel közösen vízi átkelést hajtott végre a Mosoni-Duna győri szakaszán. A Brave Warrior 2015 október 21-én megtartott záró mozzanatán már részt vettek a U.S. Air Force október 16-án Magyarországra települt A-10-es repülőgépei is.

Két ponyvás standard Humvee és a 0 pontra érkező BTR-ek egyike.

Egy M1126 Stryker ICV (Infantry Carrier Vehicle) harcjármű is felbukkan a napsütésben. Az ICV a kétfős kezelőszemélyzet mellett kilenc lövészt szállíthat. A járműből távirányítással vezérelhető torony fő fegyvere egy 12,7 mm-es M2-es géppuska, de gránát- és ködvetőket is elhelyezhetnek rajta. A torony kamerájának segítségével a kezelő egy kisméretű monitoron kísérheti figyelemmel a kinti eseményeket.

A Stryker M1127 RV (Reconnaissance Vehicle) felderítő változata, tetején a géppuskával és a jármű lelkével, a LRAS3 nagy hatótávolságú felderítő rendszerrel. A LRAS3 infravörös és optikai kamerája az éjjel-nappali felderítő képességet, GPS-szel kombinált lézer távolságmérője a cél helyzetének meghatározását és folyamatos nyomon követését biztosítja, a „találd meg és azonosítsd az ellenséget, mielőtt ő teszi ezt veled” elgondolás szellemében.

Az amerikai hadseregben a nyolcvanas évek közepe óta használatos a Humvee, amely a HMMWV (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle) rövidítésnek köszönheti hétköznapi nevét.

Örökzöld a szó minden értelmében. Egy URAL 4320-as alvázra épített műhelykocsi is megérkezik a 0 pontra.

A Magyar Honvédség Mercedes G 270-esének mentő változata.

M1151-es Humvee-sor 360 fokban mozgatható toronnyal felszerelve. A toronylövészt körben páncél védi, fegyvere többféle lehet.

Az M1151-es sorozat már komolyabb páncélvédettséget és golyóálló üvegeket kapott.

A Humvee M997-es mentő változatában négy fekvő sebesültet lehet elhelyezni.

Alakmásítók kerülnek a G-280-as terepjárót álcázó háló alá. A kocsi tetején lévő fegyvertartó állvány hazai kialakítás, a 7,62 mm-es PKM géppuska számára készült.

A 4/2-esek zászlaja és katonái egy M1126-os Stryker előtt. Az amerikai hadtörténet két Stryker nevű katonát jegyez, Stuart S. Stryker tizedest és Robert F. Stryker szakaszvezetőt. Mindketten Becsületrendet kaptak helytállásukért. A tizedes a második világháborúban esett el, a szakaszvezető Vietnamban. A hadsereg nyolckerekűje az ő nevüket viseli.

A Stryker M1133 jelzésű egészségügyi (Medevac) feladatokra specializált járművének belső tere.

A kincstári kannáról lassan lekopik a Közel-Keleten használt homokszínű festék.

A Stetson kalap története az amerikai hadseregnél az 1800-as évekig vezethető vissza. Hagyományőrzésből ünnepi alkalmakkor vagy hivatalos eseményeken ma is viselik a terepszínű öltözék részeként.

Strykerek a 0 pont parkolójában. Valamennyi Stryker verziót 350 lóerős Caterpillar motor hajtja, mind a nyolc kerék hajtott és négy kormányzott. Az egyes változatok páncélvédettsége különböző.

Némi csevegés a copfos katonai rendész és a ponyvás Humvee személyzete között. A jármű motorháztetején gyorsan telepíthető pengés drótakadály van rögzítve, a kocsi elejét bozóttörő rács védi. A platón katonák vagy különböző mobil berendezések konténerei is szállíthatóak.

A fák között egy Humvee vezetésével indulásra várnak a műszaki mentők és a lőszerutánpótlást szállító logisztikusok teherautói.

A gyakorlótéren már elfoglalta a helyét az egyik Stryker.

*

A Kecskemétről érkezett Gripen géppár vezére az első, felderítő áthúzást végzi, miközben infracsapdát szór.

A Gripenek a második körben gépágyúval támadják a földi célt.

A földi erők is előretörnek; egy BTR-80/A dagasztja a sarat.

A dolomitos lőtéren Strykerek és BTR-ek nyomulnak előre.

A közvetlen légi támogatás (CAS) három A-10-es formájában valósul meg. Az első éppen a lőtér fölé ér.

Erdőbeli rejtekükből a fák között manőverezve indulnak meg a tatai 11. harckocsizászlóalj T-72-esei.

A harckocsi az erdőt a nyílt tereptől elválasztó földúton halad át.

A georgiai 74. vadászszázad A-10-ese ismét a lőtér fölé érkezik és a gépágyúval rövidesen tüzet nyit a pilóta. A gépen két, földi célpontok elleni Maverick rakéta és egy Litening célzókonténer van függesztve. Jól látszik, hogy a konténer szenzortornya nyitva van. 

A Flying Tigers második gépe egy kicsit magasabban követi a vezért. A vicsorgó fogsor alatt kilóg a szárazföldi katonák nagy barátja, a GAU-8-as gépágyú csőkötege. Maga a fegyver jókora részt elfoglal, nagyjából addig ér a törzsben, ahol a felségjel látható.  

A T-72-esek immár a nyílt terepen robognak előre.

Kő, sár és itt-ott némi bozót a felázott lőtéren. A Humvee ennél nehezebb tereppel is jól elboldogul.

Egy Közel-Keletre kamuflált M984 Wrecker műszaki mentő dönget át a pocsolyán.

A BTR gépágyúja ezúttal oldalra néz.

M6-os ködvető-köteg és a jármű parancsnoka egy sebesültszállító Strykeren. A járműnek fegyverzete nincs, de páncélvédettsége lehetővé teszi, hogy a harcoló katonák közelében maradjon és azonnali segítséget nyújtson, ha kell.

Hidraulika-rendszer nyitja a hátsó ajtót a mentő Strykeren vagyis az M1133-as MEV-en (Medical Evacuation Vehicle).

A MEV-ből hordágyon emelik ki az első sebesültet, akit majd helikopter szállít tovább. A MEV szűkös belsejében legfeljebb hat sebesült szállítható.

Az amerikaiak gyakorlóját – bár ott nem így hívják – mintha kifejezetten a sáros terephez találták volna ki. A hordágyon magyar katona fekszik.

Az egyik amerikai a sebesülttel marad, amíg társai visszatérnek a másik sebesültért.

Jól ismert, de régen látott mozzanat: magyar Mi-8-as érkezik a sebesültekért. A zöld füst nem csak azt a helyet jelzi a Medevac gépnek, hogy hol várnak rá, hanem a szélirányt is.

Egy pillanat és földet ér a sebesült számára létfontosságú légi mentést biztosító helikopter.

Újabb A-10-es áthúzás emlékeztet rá, hogy a légi támogatók nem mentek sehova, továbbra is segítik a harcolókat. Zárójelben: mivel a világon mindenhol van magyar, éppen az A-10-es közösségben ne lenne?

A Mi-8-as fedélzeti technikusa az ajtónál várja a sebesültszállítókat. A helikopter pillanatokon belül indulhat is tovább.

Utánpótlás nélkül a legjobban megtervezett művelet is elakad egyszer. A magyar és az amerikai logisztikusok teherautói a tervezett időben érkeznek.

A magyarok konténerszállító MAN teherautójáról gyorsan lekerül a rakomány, egy lőszeres konténer. (A MAN-t korábban tévesen Oskoshként jelöltem meg. Az olvasói észrevételt ezúton is köszönöm! Sz.T.)

MAN hozta, Oskosh viszi.

Ezt a típust se látjuk többé a környékünkön – gondoltuk 2012-ben, amikor az utolsó európai A-10-es század csehországi éleslövészetét nézhettük meg hazatelepítésük előtt pár hónappal. Tévedtünk.

Az A-10-es 11 függesztési pontjából mindössze három foglalt.

Ez közel volt! A háromgépes A-10-es kötelék vezére egy alacsony áthúzással villan el a megfigyelő pont előtt.

A Wrecker egy BTR-t vontatva igyekszik vissza.

Varacskos disznó hempereg a levegőben, miután ventillátorszerű hangjával sokadszorra is átsuhant a megfigyelőpont felett.

Nem sok látszik belőle, de egy TOW páncéltörő rakéta indul egy Strykerről. Pontosabban már úton van a cél felé.

A számos találat egyike.

*

A gyakorlat végén a résztvevők a megfigyelő pont előtt sorakoznak fel. Égre meredő gépágyúkkal érkeznek a BTR-80/A-k és beállnak egy géppuskás BTR-80-as mellé.

Egy kisebb ligetet cipel magával az egyik felderítő Stryker.

A tatai dandár katonái a harckocsikban és harcjárművekben használatos fejvédőben.

Visszatér az amerikaiak önjáró és a vontatott tüzérsége is. A háttérben a környék jellegzetes épülete, az egykori hajmáskéri tüzérségi iskola épülettömbjének szürke tornya magasodik.

Járművek, járművezetők és a gyalogság.

Strykerek és BTR-ek  avagy harcjárművek nyolc keréken.

Hat T-72-es és egy Stryker ICV.

Az európai környezetbe jobban illő zöld színben is láthattunk műszaki mentő Wreckert.

Könnyű, ha nem is úgy néz ki. A gyakorlaton a U.S. Army az M777-es, 155 mm-es vontatott tarackkal is lőtt.

A gyakorlat után - akárcsak a többi jármű - a tatai T-72-es is „nyakig” sáros. A kép láttán óhatatlanul is eszembe jutott egy 1998-as gyakorlat. 

Véget értek a beszédek, a zászlókat levonták és a járművek is elvonulnak. Vajon mire gondolhat a Humvee toronylövésze?

Harckocsiágyúk kerekes és lánctalpas alvázon. A T-72-esek mellől a Stryker 105 mm-es ágyúval ellátott MGS (Mobile Gun System) változata indul. Ennek az M68-as fegyvernek egy másik változata van az M1 Abrams harckocsikban. Egy MGS 18 darabot vihet magával négy különböző típusú lőszerből, attól függően, hogy a célpont élőerő, megerősített bunker vagy páncélozott jármű.

M1134 ATGMV (Anti-Tank Guided Missile Vehicle) a páncéltörő feladatú Stryker jelzése. A jármű tetején a TOW páncéltörő rakéta indítója van.

A 0 pont parkolójában elhelyezett Mi-8-as napfényben és dízelfüstben. A gyakorlatnak vége.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

À l'approche de l'élection présidentielle qui aura lieu dimanche, de nombreuses ONG dénoncent le harcèlement et les violences subies par les militants de l'opposition ivoirienne. Au delà du scrutin dont le scénario est trop bien ficelé, Survie dénonce la réinscription des relations franco-ivoiriennes dans le temps long de la Françafrique. La Fédération internationale des droits de l'Homme (FIDH), Human Rights Watch (HRW) et treize organisations ivoiriennes ont publié, ce 21 octobre, un communiqué de presse (...) - Côte d'Ivoire / Côte d'Ivoire, Communiqués de presse, Élections, Armée française, Une, Alassane Ouattara

A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala az év folyamán – kisebbségi szakértők bevonásával – dolgozik egy akcióterv létrehozásán, mely a következő időszak kisebbségvédelmi intézkedéseit foglalná keretbe. Az elmúlt hónapokban megfogalmazódott egy javaslatcsomag a nyelvhasználat, a kisebbségi kultúra és az oktatásügyi intézkedések területén, a Kormányhivatal pedig a szakértőkön túl civil szervezeteket és érdeklődőket is be szándékozik vonni a folyamatba. A hivatal három munkatalálkozót szervez: Besztercebányán november 5-én, Kassán november 6-án, Pozsonyban pedig november 9-én zajlik egy egyeztetés. Mivel a kijelölt helyszínek kapacitása véges, az érdeklődők az  ivana.sostakova@vlada.gov.sk címen jelezhetik részvételi szándékukat, legkésőbb keddig, azaz október 28-ig.

 

Among the three principal politicians who have struggled for power in Côte d’Ivoire since 1995, President Alassane Ouattara, 73, is the only one still in the game and is most likely to win the presidential election on 25 October.

Egy újabb változat fejlesztését végzik a Stryker gyalogsági harcjármű bázisán. A hídvető variáns megvalósítását az európai Krauss-Maffei Wegmann bevonásával szeretnék végrehajtani. A 12 méteres hosszúságú alumíniumból készült hídpályát a Stryker elejére szerelt hidraulikus rendszer helyezi le a jármű tetejéről közvetlenül elé. A két percen belül le-és felhelyezhető hídelem terhelhetősége 40 tonna lesz.

Alaposan továbbfejlesztett C-27J Spartan változat fog megjelenni 2017 végétől. A szárnyvégfülekkel és erősebb Rolls-Royce AE 2100-es hajtóművekkel, hatlapátos Dowty légcsavarokkal ellátott C-27-es terhelhetősége növekszik és persze a magasabb hőmérsékletű, hígabb levegővel is könnyebben megbirkózik majd a felszállás során. Ezeken felül új időjárásradart, repülésirányító rendszert, földfelszín közelségre figyelmeztető rendszert és barát-ellenség azonosítót is kap. Az Alenia Aermacchi elképzelése szerint az újdonságok a már eddig megépített példányok számára is elérhetőek lesznek, ha tulajdonosaik igényt tartanak rá.

Elkészült a 250. NH90-es helikopterre az NHIndustries. Az olasz hadsereg állományába került TTH modifikációt képviselő forgószárnyassal így már 30 darab szállítóváltozat alkotja a szárazföldi haderő parancsnoksága alá tartozó NH90-es flottát.

További a típushoz kapcsolódó hír, hogy az olasz hadsereg NH90-es helikopterein már megjelent a Selex ES által kifejlesztett LOAM lézeres akadály felderítő rendszer. A LOAM lézerradarja által kisugárzott lézernyalábok képesek a repülési útvonalon felbukkanó távvezetékek, oszlopok észlelésére és ezeket a berendezés egy képernyőn a pilóták számára megjeleníteni.

Svédországban elbúcsúztatták az utolsó HKP10 (Eurocopter AS332 Super Puma) szállítóhelikoptert is október 14-én. 27 évnyi szolgálat után a típus első állomáshelyeként szolgáló Luleåban került sor erre az eseményre is. A 12 beszerzett forgószárnyasból 3 került veszteséglistára a majd 3 évtizedes szolgálati idő alatt. A Svéd Fegyveres Erők 2013 óta fokozatosan vonták ki a HKP10-es szállítóhelikoptereket, pótlásukra NHIndustries NH90-es (HKP14) és a Sikorsky UH-60M Black Hawk (HKP16) helikopterek kerültek beszerzésre.

Oroszországból újabb hírek érkeztek az egyiptomi Kamov Ka-52K helikopterek, eddig hivatalosan még meg nem erősített jövőbeli megrendeléséről. Az 50, haditengerészeti üzemeltetésre módosított helikopterről várhatólag 2016 első negyedévben írják majd alá a szerződést a felek. Moszkva ajánlatában a Ka-52K-n felül Ka-27-es és Ka-29-es helikopterek is szerepelni fognak.

Washingtonban jóváhagyásra került négy LCS fregatt eladása Szaúd-Arábia számára. A 11,25 milliárd dolláros bevételt hozó szerződés megkötésére a Lockheed Martin készülhet fel, így Rijád fennhatósága alá a hagyományosabb építési módot képviselő USS FREEDOM (LCS 1) leszármazottjai kerülhetnek. Májusban a szaúdiak számára engedélyezték 10 Sikorsky MH-60R helikopter eladását is 1,9 milliárd dollár értékben.

A nem túl jó helyzetben lévő dél-afrikai légierő lassan megindulhat a gödörből kifelé. A lassan emelkedő repülési idők mellett egy újabb jelentős fegyvertényről érkeztek információk. Ugyanis a helyi Pretoria Metal Pressings (PMP) arra készül, hogy megvalósítsa a JAS-39 Gripen 27 milliméteres Mauser (most már a Rheinmetall része) gépágyújába való lőszerek gyártását. Jelen pillanatban a lőszereket csak Németországban gyártják, ezért a helyi előállítás (aminek indítására 4-5 évet is várni kell) jelentősen csökkentheti majd a svéd tervezésű vadászbombázók üzemeltetési költségeit.

Pakisztán számára további újépítésű F-16-ok vásárlása előtt nyílhat meg a lehetőség. Hírek szerint az Obama-kormányzat arra készül, hogy nyolc újabb Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon eladásához járuljon hozzá. 2006-ban 12 együléses Block 52+ C és hat kétüléses D változat eladását engedélyezték Pakisztán számára, most a kiszivárgott információk szerint korszerűbb modifikációk is beszerezhetők lesznek.

Egészen pontosan 4500 kilogrammal növelhetné a hasznos terhelhetőséget egy új rotorlapát, amit a Boeing CH-47 Chinook helikopterek számára fejlesztettek ki. A tervek szerint a 10,886 tonnás emelőképességet alaposan megnövelő új rotorlapátok által végzett első felszállásra már a következő évben sor kerülhet. Ezek egyik legfőbb jellegzetessége a nyilazott végük lesz. Az új rotorlapátok a régebbi példányokra is felszerelhetők lesznek a Boeing kijelentése szerint.

A jól ismert RPG-7-es rakétavető továbbfejlesztett változatát készítette el az amerikai AIRTRONIC USA. Az olcsó, tartós RPG-7-es amerikai változatából rögvest kettő is kifejlesztésre került. A 6,35 kilogrammos PSRL-1 valamivel könnyebb, mint az alap RPG-7-es, ugyanakkor a GS-777 modell súlya mindössze 3,5 kilogramm. A fegyverekre a Picatinny sínek segítségével többfajta irányzék is felszerelhető, ezek között természetesen szerepelnek az éjszakaiak is. Az indításra a nagy precizitással megmunkált acélcső szolgál, ami 1000 rakéta indítása által keltett erőhatásnak képes ellenállni. A jelenleg még tervezés alatt álló PSRL-2-nél ez az érték jelentősen növekedni fog a tervezők szerint. A lőtávolság jelenleg 800 méter körül alakul, ez duplája az eredeti szovjet fegyver hasonló adatának, és még itt is 90%-os a találati valószínűség. A jövőben a lőtávot újabb rakéták kifejlesztésével szeretnék kitolni 2000 méterre. A páncéltörő és repesz fejrészek mellett kifejlesztésre került egy termóbárikus is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Szu-30LL.

Agusta Westland AW101.

Airbus Voyager KC.2.

McDonnell Douglas EF-18B Hornet.

Breguet 1050 Alize.

Mil Mi-2.

Douglas NRB-66B Destroyer.

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.

MiG-23BN.

Embraer EMB-312F Tucano.

Dassault Rafale M.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Eurocopter TH98 Cougar.

Sud SO-4050 Vautour IIN.

McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk.

MiG-29: 1., 2., 3., 4.

Saab TF-35 Draken.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

English Electric Canberra PR.9.

Mitsubishi F-2B.

Denel AH-2A Rooivalk.

MiG-21Bisz: 1., 2.

jQuery(document).ready(function(){jQuery("#isloaderfor-axjqvx").fadeOut(2000, function () { jQuery(".pagwrap-axjqvx").fadeIn(1000);});});

United Nations Secretary-General Ban Ki-moon told an IPI audience that a series of reviews undertaken to mark the UN’s 70th anniversary had revealed that efforts to bring better governance to the world were falling behind evolving threats to political and social stability.

The reviews “all share a sense that global governance is not keeping pace with the challenges of a more complex and interconnected world,” the Secretary-General said. “We need to tune all of our institutions to the times – times in which even the most local problems have a global dimension.”

Referring to three of the reviews—on peacebuilding, peace operations, and women, peace and security— he said, “A common narrative is emerging – one that recognizes that failure to more effectively prevent and address interconnected problems such as conflict or inequality or climate stress will have severe and costly consequences across all dimensions of our work.”

The Secretary-General cited the widely hailed Sustainable Development Agenda adopted in September, as outlining a crucial framework to work towards resolving these interconnected problems over the next 15 years. He expressed his hope that a universal climate accord will join the SDGs as part of that framework, following the UN’s climate conference, COP21, in Paris, this December.

The Secretary-General’s remarks kicked off a high-level panel discussion on “The Future of Global Governance: A Commitment to Action,” appropriately held at IPI on October 23rd 2015, to mark United Nations Day.

Taken together, the three peace & security reviews and the Sustainable Development Goals (SDGs) make clear four priorities for the international community to “take a people-centered, planet-friendly approach,” to the challenges of the global era, the Secretary-General said.

First, under “resilience,” he emphasized the SDGs’ promise to “leave no one behind.” He called for a greater focus on prevention to make possible the future that the SDGs envision. “This will not happen by solely fighting fires, when evidence shows that they could have been prevented had we acted and invested early,” he said.

The second theme he identified was “strengthening partnerships.”

“The various reviews uniformly recognize that implementing ambitious goals cannot be done by the UN system alone—or by member states alone,” he said. “Achieving a peaceful, sustainable future is a collective effort, starting now.”

On the third theme, “getting the financing right,” he called for more resources, more flexibility in the use of funds, and a greater share of public and private funding to meet shortfalls. “For the UN, the need is for better interconnection and sequencing of financing requests,” he said.

The final theme he identified was the critical need for greater participation of women and girls. “Excluding women from employment opportunities hinders sustainable development and economic growth,” he said. “Excluding women from peace processes hinders peace.  Excluding girls from schools holds societies back.”

Gender equality, he said, is a universal goal, and will have a range of benefits. “We need an all-of-society-approach that fully and equally incorporates the contributions of women in every aspect of our work,” he said. “The reviews rightly prioritize gender mainstreaming and the role of women as central to success.”

Mogens Lykketoft, President of the UN General Assembly, called for reflection on what the reviews tell us about the UN for the future. He listed questions for the members to consider, like how the UN might address intractable conflicts like the Syrian crisis, asymmetric warfare, and the very divides within the UN and among its members that paralyze action. “This is the type of conversation I want to advance during my Presidency,” he declared.

Yannick Glemarec, Deputy Executive Director of UN Women, elaborated on the shared conclusion of the three peace and security reviews that women’s engagement is critically important to sustaining peace. “We have now a huge body of evidence that shows that women’s engagement in peace and security will increase the efficiency and effectiveness of humanitarian assistance, will increase the success of negotiation efforts, will accelerate the economic revitalization, and will dramatically reduce the likelihood of relapse into violence.”

Mr. Glemarec, an Assistant Secretary-General, also quantified the impact women have on peace processes with statistics from the Global Study on the Implementation of UN Security Council Resolution 1325. “Women’s engagement in peace and security increases the likelihood that peace will be sustained by 20% over a period of two years, and 35% over a period of 15 years,” he said.

Sarah Cliffe, Director of New York University’s Center on International Cooperation, talked about Sustainable Development Goal 16, which says that peaceful and inclusive societies, with accountable justice institutions, are central to achieving sustainable peace.

Leaving a less violent world for future generations is a desire shared worldwide, she said. “Goal 16 shows that the preoccupation with preventing violence and achieving peace is really a common preoccupation across all societies, not only the most vulnerable.”

To prevent the lapse and relapse into conflict, the UN will need better cooperation between its peace and security organs, and those focused on development, she said.

A priority of Goal 16 is institution-building, and she provided an illustrative example of the myriad of actors involved in giving a person legal identity.

To register just one person, cooperation in the development system means “engaging with new government partners, like ministries of justice and interior, with national planning and civil registration and statistical systems, with hospitals, with birth registration systems, with schools, with immigration, policing, efforts to recognize different forms of documentation.”

In conclusion, IPI Senior Adviser Youssef Mahmoud recalled the title of the High-Level Independent Panel on Peace Operation’s report, “Uniting our Strengths for Peace: Politics, Partnerships and People.”

He outlined three practical ways we can move closer to a more peaceful future. “The first is communication, that enhancing the participation of people is not challenging the credibility or legitimacy of governments, on the contrary, people are partners,” he said.

“Secondly, we need to create fora that are safe and protected for people to voice without fear their view,” he said. “Three, we need to involve people in analyzing the problem and determining the solution. If we don’t understand the views of those we are supposed to serve how can we aspire to do anything sustainable?”

Ambassador Terje Rod-Larsen, President of the International Peace Institute, moderated the conversation.

Watch event:

BALKAN et CUMBIA
★ Sept 2015 @ Bellevilloise (Paris) ★
12/09/2015 > FIESTA DE CUMBIA (Forum)
12/09/2015 > SOIRÉE TZIGANE (Club)
à venir le mois prochain ...
03/10/2015 > SOIRÉE TZIGANE (Forum & Club)
23/10/2015 > BIG FIESTA DE CUMBIA (Forum & Club)
Réservez vos place à cette adresse :
https://taxibrousseprod.wordpress.com/
SO PROD & TAXI-BROUSSE PROD c'est la réunion de 2 des plus actifs producteurs de soirées à Paris, spécialisés dans les Balkan Beats, la Cumbia, (...)

Az egekbe emelkedhet jövőre a kávé és a csokoládé ára: klímakutatók a következő években rég nem látott erősségű El Nino jelenségre számítanak, ami tönkreteheti a kávé- és kakaótermést Dél-Kelet-Ázsiában. A szárazság miatt pusztuló afrikai teatermés viszont megmenekülhet az El Nino okozta esőzések miatt.

La Fondation pour l’innovation politique souhaite relayer le prochain Petit-déjeuner de la science et de l’innovation, coorganisé par l’Association française pour l’avancement des sciences, l’Association des anciens et amis du CNRS et la Société d’encouragement pour l’industrie nationale. Il aura lieu le jeudi 26 novembre 2015 de 8h30 à 10h à l’Hôtel de l’Industrie, 4 place Saint-Germain-des-Prés, Paris 6e.

Cet article 26/11/15 : Petit-déjeuner de la science et de l’innovation sur le thème : « Le changement climatique : quels remèdes ? » est apparu en premier sur Fondapol.

 

Palestinian protesters hurl rocks at Israeli soldiers during clashes in Betunia, near the West Bank city of Ramallah October 11, 2013. REUTERS/Mohamad Torokman

The growing insecurity in Jerusalem and other parts of Israel proper and the occupied territories are simply the symptoms of a more complex political issue that has been neglected and exploited.

The real historical context of the Israel-Palestine conflict is routinely muffled; only that all too familiar distorted narrative gets a pass, especially in the U.S. commercial media. Throughout history, countering the dominant narrative has never proven easy.

Make no mistake—with this latest violent uprising and draconian policies imposed to crush it—at stake is not only peace in Israel and Palestine or Middle East, but peace around the world.

Lost Opportunity

As soon as Barack Obama was elected  president of the United States, a bipartisan group of ten former senior government officials that included the likes of Chuck Hagel, Zbigniew Brzezinski, and chaired by Brent Scowcroft, approached him with a document entitled The Last Chance for a Two-State Israel-Palestine Agreement. Their main concern was that “unless the president tackles this problem early it is unlikely to be done at all.  Political capital will erode; domestic obstacles will grow; other issues will dominate; and the warring parties will play for time and run the clock.” The old “peace process” model has resulted in  nothing more than a 22 years of spiraling apartheid-like repression, brutal violence, and systematic oppression.  Among other things, the group recommended the city of “Jerusalem as home to both capitals.”  That, needless to say fell onto deaf ears.

Today, the Palestinians demand the cancellation of the Oslo Accords that proved nothing more than “an endless process which has delivered neither an end to hostilities nor a coherent framework for peace.” The latter was impossible to achieve since Israel has been and continues to swallow the 1967 occupied territory—where the Palestinian state was to be founded—one settlement expansion at a time.

Anatomy of a Violent Intifada

Before readers delve into the argument made in this article, he or she must ask oneself:

Would 67 years of systematic oppression that includes mass expulsion, arbitrary arrests, brutal military incursions, checkpoint involving psychological subjugation, denial of basic human rights, and economic strangulation be long enough to motivate anyone to defend him or herself by any means or snap and transgress beyond self-defense?

How long would it take the average person under similar circumstances to consider the violent option for self-preservation, and when he or she cannot find a suicide belt, a hand grenade, or an automatic weapon, take up on a slingshot or a kitchen knife to randomly stab those whom he or she considers the sustainers of his misery? Especially when settler extremists protected by the Israeli Special Forces periodically invade one’s holy site chanting this provocative chant “the mosque will burn and the temple rebuilt.”

 Demonization Run Amok

In an attempt to sustain the old anti-Palestinian narrative and deflect the role of his policies in inciting this latest outburst of violence, the Israeli Prime Minister Benjamin Netanyahu has resorted to dumbing down history by making an outlandish public claim that is on par with Colonel Gaddafi’s “al-Qaida drugged up the Libyan people’s coffee”.

Speaking to the World Zionist Congress before his trip to Germany, Netanyahu makes this bizarre assertion that in 1941: “Hitler didn’t want to exterminate the Jews at the time, he wanted to expel the Jews…And mufti of Jerusalem Haj Amin al-Husseini went to Hitler and said, ‘If you expel them, they’ll all come here.’” It gets eerily comical when he quotes Hitler meekly consulting the mufti “So what should I do with them?” and the mufti promptly responding with this holocaust epiphany “Burn them.”

There was a worldwide diplomatic censure, ridicule, and condemnation. “All Germans know the history of the murderous race mania of the Nazis that led to the break with civilization that was the Holocaust… We know that responsibility for this crime against humanity is German and very much our own,” said Chancellor Angela Merkel’s spokesman.

The harshest criticism of Netanyahu’s remarks came from the Jewish scholars, historians and politicians in Israel. Dina Porat, chief historian of Yad Vashem, called his wild remarks “completely erroneous, on all counts.”

Could This Turn Into a Religious War?

The simple answer is absolutely, yes; if it hasn’t already. That said, it is time to reassess the Palestine-Israel issue through the faith prism. Jerusalem and the entire Holy Land is a sacred geographical area for all the Abrahamic faiths—Judaism, Christianity and Islam. Yet, there has never been a single interfaith conference lead by high profile clerics from all these three religious groups to deescalate religious tensions and have serious dialogue on how to share these sites.

Traditionally, the round tables of peace were always crowded by secularist politicians from both sides who often use religion for political expedience.

Now that the two-state solution is out of the question; that leaves only two plausible scenarios: The one-state solution or self-annihilation. Contrary to the naysayers, the one-state solution is a viable alternative for coexistence and sustainable peace.

If such option could work between blacks and Afrikaners of Apartheid South Africa, why could it not between two Semitic ethnic peoples of Abrahamic roots? All that is needed is objective political will and broad-minded religious vision. We have no choice but to give it our collective best shot. It is our only hope.