Feed aggregator

La chaîne russe d'information internationale en langues étrangères, «Russia Today», a annoncé la prochaine fermeture de ses comptes bancaires au Royaume-Uni. C’est sa banque britannique, une filiale de la Royal Bank of Scotland qui a pris cette décision. Le ministère russe des Affaires étrangères a vivement réagi.

En Somalie, au Mali, au Soudan ou encore en Centrafrique, les troupes africaines sont engagées dans des opérations de maintien de la paix. Cette situation est encouragée par les partenaires extérieurs. En effet, depuis le début des années 2000, l’africanisation de la sécurité sur le continent africain est devenue une priorité. Elle passe par un soutien à la construction de l’Architecture Africaine de Paix et de Sécurité (APSA).Les chercheurs se sont aussi intéressés à ce phénomène. Néanmoins, la littérature qui porte sur les problématiques de maintien de la paix en Afrique, se penche principalement sur les pratiques internationales de soutien à l’APSA. Les recherches s’attardent essentiellement sur l’analyse des intérêts que les partenaires extérieurs (USA, UE, France, Chine, etc) ont de soutenir l’APSA et les moyens qu’ils mettent en œuvre. Or il est essentiel de se pencher également sur les raisons qui poussent les États africains à s’engager dans des missions de paix qui se distinguent de moins en moins de la guerre par leurs objectifs et leur mise en œuvre.
« L’épicentre du maintien de la paix » À l’été 2016, 22 missions de paix internationales ou régionales sont déployées en Afrique. 99 395 personnels civils et en uniforme de l’ONU sont ainsi engagées dans des pays africains et 42,8 % de ces Casques bleus étaient envoyés par les pays africains. L’Union africaine mène également des opérations qui engagent près de 36 550 personnels du continent. Ces données font bien du continent africain un « épicentre du maintien de la paix ».Premier constat qui s’impose, les principaux contributeurs de troupes se situent en Afrique de l’Est : Éthiopie, Ouganda, Burundi et Rwanda. Participation des troupes africaines aux missions de l’ONU et de l’UA. DR, Author provided Deuxième constat, la participation des troupes africaines aux opérations de paix est en augmentation. Un petit pays comme le Rwanda a une participation croissante depuis 2008, avec une forte implication au Soudan. En août 2016, l’Éthiopie se trouve être le premier contributeur de l’ONU, avec 8 326 personnels engagés, auxquels il convient d’ajouter les 4 400 personnels intégrés à la mission de l’Union africaine en Somalie (soit plus de 12 000 personnels déployés).Le Burkina Faso, le Sénégal et le Tchad connaissent également de fortes hausses avec leur participation à la Mission de l’ONU au Mali (Minusma). En revanche, les puissances continentales comme le Nigéria ou l’Afrique du Sud ont diminué leur contribution, souvent pour des raisons d’instabilité interne.Une quête d’autoritéLes opérations de paix sont un moyen de cultiver une image de « fournisseur de sécurité » et d’être reconnu comme tel par les puissances internationales et le système des Nations unies. En fournissant des troupes au sein des opérations de paix les États africains accèdent aux organes de commandement et de décision de ces organisations et accroissent, ainsi, leur influence en leur sein.Ainsi, lors d’une réunion de l’Assemblée générale des Nations unies, le 28 juin 2016, les États membres ont élu l’Éthiopie pour siéger au Conseil de sécurité de l’ONU pour une période de deux ans, à partir du 1er juin 2017. De même, le Rwanda ou encore le Tchad sont reconnus pour leur maîtrise des rouages des systèmes onusiens ou africains grâce à leur engagement militaire.La participation croissance aux opérations de paix s’inscrit également dans des contextes politiques particuliers de renforcement de l’autoritarisme. On constate ainsi que les quatre premiers contributeurs de troupes sont des régimes autoritaires dont les armées sont qualifiées d’« armées post-libération ». En Éthiopie, au Rwanda et en Ouganda, les armées sont en effet issues de mouvements de libération nationale. Leurs structures militaires restent dominées par des vétérans de la guerre de libération issus du Front patriotique pour le Rwanda, du Mouvement de résistance nationale en Ouganda ou par des vétérans tigréens en Éthiopie.Jonathan Fisher qualifie ces officiers issus de mouvements de libération nationale et ayant trouvé une nouvelle fonction dans leurs armées nationales respective, de « sécurocrates post-libération ». Ce chercheur britannique mène des études pour comprendre comment et pourquoi les OMP (Opérations de maintien de la paix) sont un bon moyen de les maintenir éloignés des politiques de sécurité nationale.Une quête de légitimitéDans le même temps, la participation à ces missions permet à ces pays de faire diminuer la pression de démocratisation de la part des États occidentaux et des institutions internationales. Ces opérations offrent aux États un moyen de recouvrer leur souveraineté et de poursuivre leur propre agenda. Elles sont également un moyen de légitimer leur pouvoir politique et de se rendre indispensable aux regards des acteurs extra-africains. Atelier de formation pour les troupes de l’Amisom, la force déployée en Somalie. Amisom/Flickr Cette forte implication militaire, à travers la participation aux opérations de maintien de la paix permet aux dirigeants d’accroître leur emprise sur la vie politique et économique de leur pays sans craindre de contestations de leurs partenaires internationaux. Le discours sur la sécurité, dans un contexte de lutte contre le terrorisme, a supplanté celui sur la démocratie des années 1990, et devient une rente économique supplémentaire.Au Tchad, le « métier des armes » a acquis, au gré d’une série de conflits internes, un poids historique, social et économique qui ne favorise pas la stabilité du pays. Son intervention au Mali a façonné son image de puissance militaire régionale et ses atouts tactiques en milieu sahélien, elle a contribué à valoriser l’identité militaire du pays et à « occuper les troupes » en dehors du territoire.La professionnalisation des forces arméesSi la littérature s’est longtemps concentrée sur le rôle négatif joué par les armées africaines dans les crises sécuritaires, en soulignant les clivages, le népotisme, la corruption, son rôle politique notamment dans les coups d’État, les répressions étatiques et les guerres civiles, rares sont les travaux qui cherchent à comprendre la manière dont les États organisent leurs moyens militaires pour faire la guerre. La professionnalisation des armées est le défi principal que doivent relever les États contributeurs de troupes dans les opérations de paix.Le déploiement de contingents dans le cadre d’opérations de paix permet d’acquérir un savoir-faire délivré par les partenaires extérieurs comme les États-Unis au travers de l’Africa Contingency Operations Training & Assistance (ACOTA). Ce programme offre des entraînements opérationnels avant projection. Il en va de même pour les détachements d’instruction opérationnelle (DIO) et technique (DIT) des Éléments français au Sénégal (EFS).Les déploiements dans les opérations de paix nécessitent également un appui logistique et des équipements répondant aux normes onusiennes. Le coût de ces matériels, par exemple, est pris en charge par les Nations unies via un mécanisme de compensation qui permet ainsi aux armées de renouveler leur matériel. Une partie de l’équipement peut aussi être cédée par des partenaires. Ainsi, l’équipement burundais en Somalie a été donné par les États-Unis avec charge de l’entretien aux Burundais. Les OMP peuvent donc permettre de renouveler le parc terrestre et acquérir ainsi des matériels neufs.La participation aux opérations de paix participe donc de la professionnalisation des armées et, dans certains cas, soutient la résolution des conflits civils dans le pays contributeur de troupes. Elle peut induire un effet d’entraînement pour la réforme du secteur de la sécurité offert par une perspective d’engagement opérationnel d’unité.Acheter la paix sociale dans les arméesTant au Rwanda qu’au Burundi des enseignements peuvent être tirés sur la façon dont une armée « mono-ethnique » est parvenue, ou essaie, de transformer sa base sociale. La participation aux opérations extérieures a favorisé ces transformations internes. un soldat de la force multinationale à Kismayo (Somalie) en 2012. Amisom/Flickr Ainsi, le déploiement de contingents à l’extérieur du territoire a permis à l’armée burundaise d’intégrer dans la nouvelle armée les miliciens des groupes armés majoritairement Hutu et les soldats de l’ancien régime, les ex-Forces Armées Burundaises (FAB) majoritairement tutsi. Cette intégration a longtemps été considérée comme une réussite de l’accord de paix d’Arusha (Tanzanie), signé en 2000, alors qu’elle était entre 1966 et 1993 le principal centre de pouvoir. La crise électorale a mis en lumière ces divisions et l’armée burundaise est au cœur de la crise politique.La participation aux opérations de paix permet également aux régimes politiques d’acheter la paix sociale au sein des armées. Néanmoins, la sociabilisation des troupes avec celles des autres contingents trouve aussi ses limites. En effet, pour Maggie Dwyer il existerait, depuis le début des années 1990, en Afrique de l’Ouest, une douzaine de cas de mutineries liés à la participation de troupes africaines à des opérations de maintien de la paix.Ces mutineries trouvent leurs racines dans des mécontentements liés au manque d’équipements et de formation, aux procédures régissant les déploiements et au sentiment d’injustice dans la répartition des paies en comparaison avec le traitement de soldats d’autres nationalités. Elles apparaissent alors que de plus en plus d’États africains envoient des troupes dans les opérations de l’ONU ou de l’UA.Un nombre croissant d’armées africaines deviennent des contributeurs significatifs aux missions de paix des Nations Unies ou d’autres organisations. De fait, elles sont devenues des acteurs internationaux essentiels dans la résolution des conflits. Un nouveau champ de recherche s’ouvre pour comprendre comment les politiques publiques nationales sont affectées par cette évolution sécuritaire. Il s’agit de mettre à jour les processus singuliers de réappropriation ou de contournement et comprendre comment les doctrines et les politiques de défense s’adaptent aux conflits qu’entendent réguler les opérations de paix. En somme, nous devons comprendre la manière dont les États organisent leurs moyens militaires pour faire la paix et la guerre.
Cette article a été publié sur le site The Conversation et LeMonde

1979 tavaszán a kilenc hónapos bevetésre készülő USS Nimitz repülőgép-hordozó egy extra feladatot kapott. Az akkor még az atlanti-óceáni flottához tartozó hajó repülőezrede részt vett annak a filmnek a forgatásán, amely azután Végső visszaszámlálás címmel került a mozikba. A felvételek többsége a Nimitz fedélzetén készült, kisebb részük pedig szárazföldi bázisokon, Norfolkban és Key Westen. Norfolkban, a Nimitz honi kikötőjében a film zárójelenetét forgatták, a Key West tengerészeti légibázisra (NAS Key West) pedig néhány F-14-es, A-6-os és SH-3-as helikopter települt a forgatás idejére.  

Az áttelepült gépekkel természetesen repülőműszaki tengerészek is érkeztek a floridai bázisra. Egyikük, a VF-84 Jolly Rogers század műszakija, a fiatal Jim Force fényképezőgépet is vitt magával és megörökítette a szárazföldön töltött napok egyes pillanatait. A fotókat Jim Force engedélyével adom közre. A nyitókép a USS Nimitz 1979-80-as bevetését megörökítő Cruise Book-ban jelent meg.

 Jim Force a Tomcat előtt vár az indításra, a háttérben a japán Zeróvá alakított Texanok készülődnek.

A kéthetes floridai forgatás alatt több gépre azonos oldalszámot festettek. Természetesen csak a forgatás kedvéért, hiszen egy században csak egy-egy 202/203 oldalszámú gép volt.

Florida szubtrópusi klímáján Jim Force izzadságtól foltos ingben figyeli az indítás előkészületeit. A Tomcat oldalára felkerült a két japán gép lelövését igazoló jelzés, a Japán Birodalmi Haditengerészet lobogója.

A film nyitó képsoraihoz összesen hat, maximális teljesítménnyel végrehajtott felszállást vettek fel. A Tomcat pilótája a VF-84-esek századparancsnoka, Emory Brown volt. A vadászgép ezen az üzemmódon úgy falta a kerozint, hogy a harmadik és a negyedik felszállás között utántöltésre volt szükség.

A szinte mindennapos floridai felhőszakadásban elázott Key West-i zóna, F-14-esekkel, Intruderekkel és az egyik T-6 Texannal.

Légi felvételekhez gurul ki a két Texan. A gépeket eredetileg a Pearl Harbor elleni támadásról szóló 1970-es Tora! Tora! Tora! című filmhez alakították át a japánok legismertebb vadászgépévé.

Jim Force az egyik Texan fülkéjében. A gépet Archie Donahue repülte, aki a tengerészgyalogságnál F4U Corsairt repült a második világháborúban és 14 légigyőzelmet ért el a japánok ellen.

A Frank Tallman és Paul Mantz által alapított Tallmantz Aviation filmforgatásra átalakított B-25-öse. A gép oldalára a korábbi forgatási helyszíneket festették és azokat a filmeket sorolták fel, amelyek elkészítéséhez a gépet is használták.

Mivel a Key West-i légibázison nem volt a B-25-ös dugattyús motorjaihoz való benzin, a tankoláshoz át kellett repülni egy másik reptérre. Ezt használták ki a tengerész-műszakiak, hogy egy jót repüljenek a B-25-ös fedélzetén.

Chapman szenátor, a titkárnője Laurel és Harvey, a pincér, a Zerók által megtámadott és felrobbant jacht roncsai között. Ami a filmben Hawaii közelében volt, azt a valóságban egy floridai öbölben forgatták. 

A szenátor titkárnőjét alakító Katharine Ross a vízi forgatás helyszínén. A háttérben a stáb tagjai állnak valamint Charles Durning (Chapman szenátor) és Neil Ronco (Harvey). 

*

A Key West-i forgatáson mások is fotóztak, de nem csak a légibázison készültek képek, hanem a külső helyszínen is, ahol az egyik helikopteres jelenetet forgatták a filmesek.

Fotó: Dale M. McDonald / a State Archives of Florida engedélyével

Sidewinder-Sparrow-Phoenix kombinációval függesztett F-14-esek Key Westen.

Ami manapság számítógéppel készül, ahhoz 20-30 éve még valós légi felvételeket kellett készíteni. A Tallmantz Aviation "Lively Lady" nevű B-25-ösének orrát az ilyen légi felvételek elkészítéséhez alakították át. A gép végét a forgatásokon nyitva hagyták és az ott kuporgó operatőrt hevederrel rögzítették.

A japán felségjeles Texan mögött a VA-35-ösök A-6-osa látható, a háttérben egy Tomcat és a helyi agresszor század A-4-ese áll. A fiatal hajózók körében kedvelt volt a NAS Key West, ahova az F-14-es személyzetek gyakran települtek légiharc gyakorlás céljából.

Hidraulikus állványon az egyik Texan.

Az állványt mozgató tömlőrengeteg.

Készülődés a közeli felvételekhez.

A japán pilótát alakító Son-Tek Oh a forgatás szünetében.

A hidraulikus állványt a NAS Key West tűzoltó szolgálatának kocsija működtette. A háttérben egy P-3 Orion látszik.

A forgatást biztosító Oshkosh tűzoltó kocsi. A kisebb járművek megjelenéséig ilyenek is voltak a hordozók fedélzetén.

Mr. Lasky (Martin Sheen) a történet szerint helikopteren jut ki a USS Nimitz fedélzetére. A stáb ennek a jelenetnek a forgatására készül.

A Sea King kabinszemélyzete az Arizona emlékművet mutatja Mr. Lasky-nek. Legalábbis a filmben, mert itt csak a stáb van a helikopter mellett.

- Ez nem Pearl Harbor! - mondta Chapman szenátor a filmben. Valóban nem az volt, a külső helikopteres helyszín Smathers Beach volt, a Floridai-szorosba nyúló szigetlánc legdélebbi szigetén.

Sea King érkezik.

A stáb a pilótafülkében zajló párbeszédek forgatására készül.

Tenger, napfény, pálmafák - és egy kis szünet a forgatáson.

*

A tavaszi és nyári felkészülési időszakot követően a Nimitz szeptember elején indult útnak. Négy hónapig volt a Földközi-tengeren és több ízben is megállt a spanyol, olasz, tunéziai, egyiptomi és görög kikötőkben. 1980 januárjában indult tovább az Indiai-óceán felé, de nem a Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren keresztül. Gibraltárnál visszatért az Atlanti-óceánra, majd Afrikát megkerülve jutott az Indiai-óceánra. Április 24-én a Nimitz fedélzetéről indultak az Iránban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítására indított, de balul sikerült Eagle Claw / Evening Light műveletben résztvevő RH-53-as helikopterek. 1980 januárja és a májusi hazaérkezés között a Nimitz 144 napot folyamatosan úton volt, kikötőt nem keresett fel. 

* * *

Az Orosz Birodalom felbomlása és a szovjet korszak között rövid ideig létezett azeri állam.

Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháborúban, Azerbajdzsán  Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a szovjet 11. hadsereg felszámolta 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án.

1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, majd október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott.

Das Ringen um das Freihandelsabkommen CETA geht weiter. In Luxemburg konnten sich die EU-Handelsminister noch nicht einigen – Belgien verweigert die Zustimmung.

EXKLUSIV / Der EU-Abgeordnete David Campbell Bannerman hat den Europäischen Rechnungshof gebeten, Kristalina Georgievas Reisekostenabrechnungen zu überprüfen. Sie soll ihmzufolge in den letzten zwei Jahren Wahlkampf für die UN-Nachfolge betrieben haben. EurActiv Brüssel berichtet.

 

A Magyar Afrika Társaság 2016. október 24-én indítja immár XIV. orvosi misszióját a fekete kontinensre.
Egyesületünk történetében először indítunk olyan speciális műtős missziót, amelyben önkéntes orvosi csapatunk elsősorban fülműtéteket, illetve egyéb fej- és nyaksebészeti beavatkozásokat végez a misszió ideje alatt.

A misszió tagjai:

Prof. Dr. Gerlinger Imre, Ph.D. med. habil. egyetemi tanár, MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika klinikaigazgatója.
Prof. Dr. Katona Gábor Ph.D. az orvostudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, a Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium tagja, a Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesületének Gyermek Fül-orr-gégészeti szekció elnöke, a Heim Pál Gyermekkórház Fül-orr-gégészeti Osztályának osztályvezető főorvosa.
Dr. Bodnár Judit, aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos.
Dr. Balogh Illés, Fül-orr-gégész rezidens.
Dr. Pálinkás Edina, Fül-orr-gégész szakorvos jelölt.
Az orvos csoport munkáját partnerszervezetünk, a malawi HTCC vezetője Szeremley Csaba koordinálja a helyszínen.

Köszönjük az Amplifon Magyarország Kft-nek, hogy támogatásukkal hozzájárulnak orvosi missziónk sikerességéhez!

A misszió időtartama: 2016. október 24. - november 9.

Im August dieses Jahres wurde ein weiterer Bericht über die aktuelle Situation von Patienten mit kardiovaskulären Erkrankungen in Europa publiziert (Cardiovascular disease in Europe: epidemiological update 2016, European Heart Journal).

Angesichts eines Skandals in der italienischen Pharmaindustrie fordert die Europäische Verbraucherorganisation (BEUC) die Kommission dazu auf, „unethische“ Preissetzung im Wirtschaftszweig zu untersuchen. EurActiv Brüssel berichtet.

Az észak-bánáti körzetben jövő héten kezdik meg az influenza elleni védőoltások beadását.

1. Az Európai Uniót mély aggodalommal tölti el a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) uralkodó politikai helyzet. Határozottan elítéli a 2016. szeptember 19–20-án, különösen Kinshasában elkövetett szélsőségesen erőszakos cselekményeket, amelyek tovább súlyosbították a KDK kilátástalan helyzetét, amely amiatt alakult ki, hogy az alkotmányban rögzített határidőre nem írták ki az elnökválasztást. Ezzel összefüggésben az EU emlékeztet a 2016. május 23-i következtetéseire, és újólag megerősíti, hogy a választások megrendezése elsődlegesen a KDK hatóságainak a felelőssége.
2. A KDK politikai válsága csak egy érdemi, inkluzív, elfogulatlan és átlátható politikai párbeszéd révén, és oly módon oldható meg, ha minden szereplő nyilvánosan és egyértelműen kötelezettséget vállal a jelenlegi alkotmány tiszteletben tartása mellett, különösen ami az elnöki mandátumok számának korlátozását illeti. A politikai párbeszéd nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2277. sz. határozata szellemében elnökválasztást és törvényhozási választásokat kell tartani 2017 folyamán a lehető legrövidebb határidőn belül. Ha a jelenlegi elnök hivatali idejének lejártáig sem sikerül előzetes megállapodásra jutni a választási menetrendről, az EU kénytelen lesz mérlegelni, hogy a kialakult helyzet milyen hatást gyakorol a KDK kormányával fenntartott kapcsolataira.
3. Az Afrikai Unió közvetítésével Kinshasában zajló párbeszéd – amelyet a támogatói csoport tagjaként az EU is támogat – a következő hetekben várhatóan utat nyit az inkluzívabb politikai folyamat új szakasza felé. December 19-ig tisztázni kell, hogy hogyan zajlik majd a választásokig tartó átmeneti időszak. Az EU hangsúlyozza a helyzet sürgősségét és annak fontosságát, hogy minden nagy politikai család és a civil társadalom, többek között a kongói püspöki konferencia is részt vegyen a folyamatban. Felszólítja a kormánytöbbséget alkotó és az ellenzéki pártokat, hogy törekedjenek olyan kompromisszumok kialakítására, amelyeket a közvélemény igen széles körben támogat.
4. Ahhoz, hogy kedvező körülményeket alakítson ki a párbeszéd és a választások megrendezéséhez, a kormánynak egyértelműen kötelezettséget kell vállalnia az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett, és fel kell hagynia azzal, hogy az igazságszolgáltatást a saját céljaira használja. Az EU a politikai foglyok szabadon bocsátására, az ellenzékkel és a civil társadalommal szembeni, politikailag motivált igazságügyi eljárások beszüntetésére, valamint a politikai indíttatású ítéletek áldozatainak rehabilitálására szólít fel. A békés tüntetések betiltása, továbbá az ellenzék, a civil társadalom és a média megfélemlítése és zaklatása ellehetetleníti a békés és demokratikus átmenet előkészítését. Ilyen körülmények között nem biztosítható az EU szerepvállalása a rendőrség és az igazságszolgáltatás reformjára irányuló új programokban. Az EU felkéri a MONUSCO-t, hogy a polgári lakosság védelmére vonatkozó megbízatása keretében, illetve a lehetőségei és a rendelkezésére álló eszközök szabta kereteken belül visszatartó módon hajtsa végre feladatait, továbbá arra kéri a hatóságokat, hogy maradéktalanul működjenek együtt az Emberi Jogi Tanács 33. ülésszakán elfogadott határozat végrehajtásában.
5. A szeptember 19–20-i eseményeket követő letartóztatások nagy száma komoly aggályokat vet fel a jogi eljárások tiszteletben tartását és az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolására vonatkozó szándékot illetően. Az EU a hatóságok és az ellenzék oldalán álló valamennyi felet felszólítja, hogy hagyjanak fel az erőszak alkalmazásával. Emlékeztet arra, hogy a biztonsági erők elsődleges feladata az, hogy az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának szavatolása mellett fenntartsák a közrendet. Egy független vizsgálat keretében mielőbb fel kell tárni minden érintett egyéni felelősségét. A MONUSCO és az ENSZ KDK-beli Közös Emberi Jogi Hivatala (UNJHRO) számára lehetővé kell tenni, hogy akadálytalanul végezzék dokumentációs munkájukat. Az EU nyugtázta a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének 2016. szeptember 23-i közleményét, amelyben kijelentette, hogy kiemelt figyelmet szentel a helyszíni fejleményeknek.
6. Az EU ismételten mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén és különösen Beniben uralkodó helyzet miatt. Ezzel összefüggésben emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2293. sz. határozatára, amely meghatározza annak keretét, hogy az ENSZ milyen korlátozó intézkedéseket hozhat az emberi jogokat súlyosan megsértő személyekkel és szervezetekkel szemben.
7. Tekintettel arra, hogy az országban fennáll az instabilitás kockázata, és ez fenyegetést jelent az egész térségre nézve, az EU továbbra is minden eshetőségre felkészülve figyeli az eseményeket. A tagállamok már most is egyetértenek abban, hogy a diplomata- vagy szolgálati útlevéllel rendelkező személyeknek történő vízumkiadás területén össze kell hangolniuk megközelítésüket. Az EU az összes rendelkezésére álló eszközt – így a célzott korlátozó intézkedések eszközét is – alkalmazni fogja azokkal szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, erőszakra buzdítanak, vagy megakadályozzák, hogy a válságra egy olyan, konszenzuson alapuló és békés megoldás szülessen, amelynek keretében tiszteletben tartják a kongói nép azon törekvését, hogy megválaszthassa képviselőit. A Tanács felkéri a főképviselőt, hogy ennek szellemében tegyen lépéseket.
8. Az EU emlékeztet arra, hogy az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett az ország támogatása érdekében, és megerősíti, hogy készen áll tovább növelni azokat, ugyanakkor megismétli a kormányhoz 2016. június 2-án intézett azon kérését, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének megfelelően mielőbb kezdeményezzen politikai párbeszédet a legmagasabb szinten. Az EU kész támogatást – egyebek mellett pénzügyi támogatást – nyújtani egy inkluzív politikai megállapodáson és a résztvevők által jóváhagyott világos menetrenden nyugvó, átlátható választási folyamathoz, amennyiben teljesülnek az alkotmány és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2277. sz. határozata szerinti feltételek. Mindezek alapján az EU a támogatói csoport tagjaként továbbra is elkötelezett marad a közvetítés mellett, és szorosan együtt fog működni partnereivel, azon belül is különösen az afrikai partnereivel. Üdvözli a régióban annak érdekében kifejtett jelentős erőfeszítéseket, hogy közelebb hozzák egymáshoz az álláspontokat, mindenekelőtt a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete, az ENSZ és az Afrikai Unió által Luandában megrendezendő, a KDK-ról szóló közelgő csúcstalálkozó, illetve a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) miniszteri ülése alkalmával.

1. Die Europäische Union ist zutiefst besorgt über die politische Lage in der Demokratischen Republik Kongo (DRK). Sie verurteilt aufs Schärfste die äußerst brutalen Gewalttaten, die am 19. und 20. September 2016 vor allem in Kinshasa stattgefunden haben. Diese haben die ausweglose Lage noch verschlimmert, in die die DRK dadurch geraten ist, dass die Wahlberechtigten nicht innerhalb der verfassungsmäßigen Fristen zu den Präsidentschaftswahlen aufgerufen wurden. In dieser Hinsicht verweist die EU auf ihre Schlussfolgerungen vom 23. Mai 2016 und betont erneut, dass die Hauptverantwortung für Durchführung der Wahlen bei den Behörden der DRK liegt.
2. Die politische Krise in der DRK kann nur durch ein öffentliches, ausdrückliches Bekenntnis aller Akteure zur Achtung der geltenden Verfassung, insbesondere hinsichtlich der Beschränkung der Amtszeit des Präsidenten, sowie durch einen substanziellen, integrativen, unparteilichen und transparenten politischen Dialog gelöst werden. Dieser muss im Sinne der Resolution 2277 des Sicherheitsrates der Vereinten Nationen dazu führen, dass möglichst früh im Jahr 2017 Präsidentschafts- und Parlamentswahlen stattfinden. Wenn die derzeitige Amtszeit des Präsidenten abläuft, ohne dass zuvor eine Vereinbarung über den Zeitplan für die Wahlen getroffen wurde, muss die EU prüfen, wie sich dies auf ihre Beziehungen zur Regierung der DRK auswirkt.
3. Der von der Afrikanischen Union geförderte Dialog in Kinshasa, der von der EU als Mitglied der Unterstützungsgruppe mitgetragen wird, muss in den nächsten Wochen den Weg für eine neue Phase eines integrativeren politischen Prozesses ebnen. Bis zum 19. Dezember muss geklärt worden sein, was in der Übergangszeit bis zu den Wahlen geschehen wird. Die EU betont, dass die Lage drängt und alle großen Gruppierungen der Politik und der Zivilgesellschaft, u. a. auch die Bischofskonferenz des Kongo, sich an diesem Prozess beteiligen müssen. Sie ruft die Regierungsmehrheit und die Opposition auf, die erforderlichen Kompromisse zu schließen, die von einem sehr breiten Konsens in der Bevölkerung getragen werden.
4. Um ein für den Dialog und die Wahlen günstiges Klima zu schaffen, muss die Regierung sich eindeutig dazu verpflichten, für die Achtung der Menschenrechte und der Rechtsstaatlichkeit Sorge zu tragen und jeglicher Instrumentalisierung der Justiz ein Ende zu setzen. Die EU fordert die Freilassung aller politischen Gefangenen und die Einstellung politisch motivierter Gerichtsverfahren gegen die Opposition und die Zivilgesellschaft sowie die Rehabilitierung der Opfer politischer Urteile. Das Verbot friedlicher Demonstrationen und die Einschüchterung und Schikanierung der Opposition, der Zivilgesellschaft und der Medien sind nicht geeignet, einen friedlichen demokratischen Übergang vorzubereiten. Vor diesem Hintergrund kann die Beteiligung der EU an neuen Programmen für die Polizei- und Justizreform nicht gewährleistet werden. Die EU fordert die MONUSCO auf, im Rahmen ihres Mandats zum Schutz der Zivilbevölkerung und nach Maßgabe ihrer Mittel und Einsatzkräfte abschreckend aufzutreten, und fordert die Behörden zur uneingeschränkten Zusammenarbeit bei der Umsetzung der Resolution auf, die auf der 33. Tagung des Menschenrechtsrats angenommen wurde.
5. Die Vielzahl von Verhaftungen nach den Ereignissen vom 19. und 20. September geben Anlass zu großer Sorge hinsichtlich der Einhaltung der rechtlichen Verfahren und der Bereitschaft, eine unabhängige Justiz zu gewährleisten. Die EU appelliert an alle Akteure sowohl auf Seiten der Regierung als auch der Opposition, keine Gewalt anzuwenden. Sie weist darauf hin, dass an erster Stelle die Sicherheitskräfte für die Aufrechterhaltung der öffentlichen Ordnung zuständig sind, wobei sie jedoch die Grundfreiheiten achten müssen. Es muss möglich sein, durch eine unabhängige Untersuchung die persönliche Verantwortung jedes Einzelnen rasch festzustellen. Die MONUSCO und das Gemeinsame Menschenrechtsbüro der Vereinten Nationen in der DRK (BCNUDH) müssen ihrer Dokumentierungstätigkeit ungehindert nachgehen können. Außerdem hat die EU das Kommuniqué des Staatsanwalts des Internationalen Strafgerichtshofs vom 23. September 2016 zur Kenntnis genommen, der erklärt hat, die Lage vor Ort mit größter Wachsamkeit zu verfolgen.
6. Die EU bekräftigt ihre große Besorgnis über die Lage im Osten des Landes, insbesondere in Beni. In diesem Zusammenhang verweist die EU auf die Resolution 2293 des VN-Sicherheitsrates, in der der VN-Rahmen für restriktive Maßnahmen gegen Personen und Einrichtungen festgelegt wird, die für schwere Menschenrechtsverletzungen verantwortlich sind.
7. Angesichts der drohenden Instabilität im Land und der daraus erwachsenden Gefahr für die Region wird die EU ihr Engagement vollständig aufrechterhalten. Die Mitgliedstaaten stimmen sich schon jetzt darüber ab, dass sie ihr Vorgehen bei der Ausstellung von Visa für Inhaber eines Diplomaten- oder Dienstpasses koordinieren müssen. Die EU wird alle ihr zur Verfügung stehenden Mittel einsetzen, einschließlich restriktiver Maßnahmen gegen diejenigen, die für schwere Menschenrechtsverletzungen verantwortlich sind, zur Gewalt aufrufen oder einen einvernehmlichen, friedlichen Ausweg aus der Krise sabotieren, der dem Bestreben des kongolesischen Volkes, seine Vertreter zu wählen, gerecht wird. Der Rat ruft die Hohe Vertreterin auf, entsprechende Schritte einzuleiten.
8. Die EU weist darauf hin, dass sie in den letzten Jahren erhebliche Anstrengungen zur Unterstützung des Landes unternommen hat, und bestätigt ihre Bereitschaft, diese zu intensivieren, fordert jedoch wie bereits am 2. Juni 2016 die Regierung auf, baldmöglichst gemäß Artikel 8 des Abkommens von Cotonou einen politischen Dialog auf höchster Ebene aufzunehmen. Sie ist bereit, einen transparenten Wahlprozess, der sich auf eine umfassende politische Einigung und einen von allen Akteuren gebilligten klaren Zeitplan stützt, – auch finanziell – zu unterstützen, wenn alle Bedingungen gemäß der Verfassung und der Resolution 2277 des VN-Sicherheitsrates erfüllt sind. Unter diesen Bedingungen wird die EU sich weiterhin als Mitglied der Unterstützungsgruppe für dessen Förderung einsetzen und eng mit ihren Partnern, insbesondere ihren afrikanischen Partnern, zusammenarbeiten. Sie würdigt die erheblichen Bemühungen der Region um eine Annäherung der Standpunkte, die insbesondere bei einem bevorstehenden Gipfeltreffen über die DRK, das von der Internationalen Konferenz über die Region der Großen Seen, den Vereinten Nationen und der Afrikanischen Union in Luanda abgehalten wird, sowie bei einer Ministertagung der SADC zum Tragen kommen werden.

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/991e6e28-604c-11e5-a261-bc764e084e2e_39.11_thumb_169_1474554497_1474554497_129_97shar_c1.jpg

EU Ministers of Foreign and European Affairs meet in Luxembourg on 18 October 2016 to take note of the state of play on the mid-term review of the EU's multiannual budgetary framework for 2014-2020. The Council is also preparing the European Council of 20-21 October 2016.

Download this video here.

Réunis lundi à Luxembourg, les ministres des Affaires étrangères de l'Union européenne ont condamné les derniers bombardements, notamment russes, à Alep en Syrie. Les accusations sont graves : la Russie pourrait avoir commis des crimes de guerre, par conséquent passibles de la Cour pénale internationale. Néanmoins, alors que le ton monte entre Occidentaux et Russes, aucune sanction n'a été suggérée contre Moscou. Pour l'heure, l'Europe cherche à éviter l'affrontement et préfère privilégier la négociation.

L'armée russe a annoncé, ce mardi 18 octobre, un arrêt immédiat des raids aériens des aviations russe et syrienne à Alep pour préparer la mise en oeuvre d'une pause « humanitaire », ce jeudi dans la deuxième ville de Syrie. Cette annonce surprise intervient après des semaines de critiques des Occidentaux contre la brutalité des bombardements de l'armée de Bachar al-Assad, soutenue par les bombardiers et les avions d'attaque russes. Pour Moscou, cette trêve ne durera que quelques heures. Les Nations unies s'en félicitent, mais regrettent qu'elle ne concerne que les bombardements et qu'elle soit trop courte.

Elhunyt Mehmet Can Öztürk, a női kosárlabda Európa-kupa csoportkörébe bejutó török Samsun Belediye Canik 43 éves vezetőedzője. A trénert kedden temetik el. A korábban kórházba kerülő szakember állapota váratlanul fordult rosszra és már nem tudták megmenteni az életét, írja a Nemzetisport.

A finais do pasado mes de setembro finou Shimon Peres (Premio Nobel da Paz, Ex Presidente de Israel e Ex Primeiro Ministro por tres ocasións). Dito motivo provocou, entre outros feitos, un gran número de artigos xornalísticos falando da súa relevancia histórica[1].

Mais analizando ditos artigos ponse o acento especialmente nalgúns elementos da súa vida, resaltado a “súa contribución á Paz”[2]. Pola contra, moito menos era mencionado o seu pasado en Haganá[3].

É interesante observar como ao longo do tempo aqueles grupos, como Haganá, que eran considerados terroristas maioritariamente, na actualidade son considerados “organización defensiva hebrea, que operaba bajo las órdenes de la Agencia Judía para Israel, entre 1920 y 1948, predecesora, junto con otras organizaciones paramilitares, del actual ejército israelí conocido como las IDF o Tzahal” (Fuentes y Pellicer, 2016)[4] [5].

¿Cal pode ser a razón deste cambio? Benjamin Walter (2007) dinos “con quién se compenetra el historiador universal nacionalista. La respuesta suena inevitable: con el vencedor. Pero los amos eventuales son los herederos de todos aquellos que han vencido […] Quien quiera que haya conducido la victoria hasta el día de hoy, participa en el cortejo triunfal en el cual los dominadores de hoy pasan sobre aquellos que hoy yacen en la tierra”.

En definitiva, algúns grupos ou Estados que en determinada época foran considerados terroristas, co paso do tempo deixan de selo por diversas razóns e son aceptados como membros efectivos do escenario internacional en pé de igualdade cos demais Estados[6] [7].

No caso español as cousas sucederon doutro xeito. Primeiramente, cómpre destacar que a inclusión de diferentes nacións dentro dun Estado normalmente da lugar ó predominio dunha nación sobre as demais. O conflito é que o que podería ser unha alternativa teórica admisible (o Estado plurinacional), na práctica normalmente conduce a situacións no que o Estado beneficia a unha das súas parte e discrimina a outras. Mentres que todos os individuos son considerados cidadáns, existe unha discriminación á vez derivada do feito de que o Estado intenta inculcar unha cultura e valores comúns co obxectivo de acabar creando unha soa nación[8].

Ante esta falta de coexistencia entre nación e Estado, hai dúas saídas posibles. O Estado pode ter éxito e acabar absorbendo as diferentes nacións, o que supón a eliminación das culturas minoritarias e rematar sendo un perfecto Estado-nación (véxase Francia). Ou ben, non acabar conseguindo acadar o seu obxectivo e activándose un sentimento de ataque por parte das minorías ante un Estado alleo, o que provocaría que “no son las naciones las que crearon los Estados modernos, sino los Estados modernos los que crearon las naciones, tal como las conocemos” (Palti, 2002). Neste contexto, as minorías nacionais elaboran estratexias de rexeitamento, que pasan pola resistencia cultural e/ou a loita armada.

España é un bo exemplo de dificultade de homoxeneización nacional e que conta cunha resistencia tanto cultural como armada. No caso de Euskadi a resistencia foi dobre debido as accións de ETA. Nos casos de Galicia e Cataluña a resistencia foi e é principalmente cultural. Mais durante os anos 70 e comezo dos 90 foran activas en Cataluña as organizacións Terra Lliure, o Exèrcit Popular Català, o Front d’Alliberament de Catalunya  e o Arxiu. En Galicia, o Exercito Guerrilheiro do Pobo Galego a pesar de pequenas accións esporádicas ou de pouco alcance, demostra como en Cataluña que existía espazo para accións violentas. Recentemente, cabe aínda mencionar que a Audiencia Nacional acusou a outro pequeno grupo galego de terrorista, Resistencia Galega.

¿Que pasa entón para que estas organizacións non se consoliden e entren en decadencia? A resposta é complexa, pero poderiamos afirmar que as novas iniciativas destes grupos para prolongar as súas dinámicas de protesta conducen a unha espiral de violencia-represión-desalento. O pesimismo abre unha fase de apatía tanto sobre o contido das acción como sobre a súa lexitimidade. Deste xeito, os menos que van quedando vanse radicalizando e illando, e a súa utopía decae. Así, comezan a primar formas de protesta máis convencionais integradas no novo contexto político-social (Tarrow, 1991). Prodúcese pois o esgotamento dos movementos polo fracaso da súa estratexia, pola presión do Estado, ou porque obteñen un éxito parcial ou total das súas reclamacións que se institucionalizaron, ou poden converterse nun movemento diferente (Raschke, 1994).

Xente como Shimon Peres non cometeu ditos erros e por iso non son terroristas, senón liberadores nacionais…

 

 

 

“La nación como problema. Los historiadores y la cuestión nacional”, Elías Palti, Bos Aires: FCE, 2002, p.15

“Sobre el Concepto de la Historia. Conceptos de la Filosofía de la Historia”, Walter Benjamín,  La Plata: Derramar Ediciones, 2007, pp. 68-69

“Sobre el concepto de movimiento social”, J Raschke, Zona Abierta, 69, 1994, pp. 121-134

“Struggle, Politics and Reform: Collective Action, Social Movements, and Cycles of Protest”, Cornell Studies in International Affairs/Western Societies Program, Occasional Paper, S Tarrow, Cornell University, Ithaca: Center for International Studies, 21, 1991, pp. 41-56

 

[1] Ó día 01/10/2016 ascendían en Google News a 2.580.000 (procura “Shimon Peres”)

[2] Ascendía (“Shimon Peres + Peace”) a 351.000

[3] (“Shimon Peres + Haganah”) 2.620

[4] A modo de indicador, pódese observar que na biblioteca da Universidade de Georgetown as publicacións de “Haganah + terrorist” aumentan no período 1921-1960 de 625 a 2924 no que vai de 1990 á actualidade, isto é un multiplicador de 4,67. Contra isto “Haganah liberation movement” ascende de 27 a 783, ou sexa, un multiplicador de 29,00.

[5]http://www.seguridadinternacional.es/?q=es/content/setenta-a%C3%B1os-del-atentado-del-hotel-rey-david-de-jerusal%C3%A9n#_ftn6

[6] “En 1993, la mayoría de estos artículos [periodísticos] asocian [el terrorismo] con los musulmanes […] (especialmente Libia[non posteriormente á morte de Gadafi], Irak [non trala execución de Hussein] […] Virtualmente ningún artículo en el NYT o en el WP asocia tal acto con otros actores o lugares de la violencia política en el mundo (por ejemplo, El Salvador), como una forma de exclusividad tópica y léxica que en sí misma expresa una posición ideológica” http://segundaslenguaseinmigracion.com/L2ycomptext/Anlisisideolgico.pdf

[7] Fatah, anteriormente considerado terrorista, é agora visto como un actor relevante nos procesos de negociación.

[8] “Nationalisms”, M Guibernau, Cambridge: Polity Press, 1996

The post ¿Shimon Peres, terrorista ou liberador?: leccións para Galeusca appeared first on Ideas on Europe.

On aurait presque tendance à l'oublier, mais cet automne les écologistes organisent eux-aussi leur primaire pour choisir leur champion-ne en vue de l'élection présidentielle. En lice, Cécile Duflot, poids lourd des Verts depuis 2006 et trois eurodéputés : Karima Delli, Yannick Jadot et Michèle Rivasi, tous en poste depuis 2009, année du raz-de-marée d’Europe Ecologie aux européennes. Les 17 000 électeurs annoncés avaient jusqu'à hier pour faire leur choix, alors que les résultats du 1er tour seront annoncés demain. Plus que les programmes, très semblables, il s'agira davantage d'élire une personnalité à même de redonner du souffle à l'écologie politique.

En dépit de sa conversion au libre-échange, le complexe de la forteresse assiégée se renforce en Russie à la faveur de poussées concentriques qui lui échappent. L'OTAN et l'Union européenne avancent vers l'est, intègrent progressivement les anciens « pays frères » et les anciennes républiques soviétiques baltes. Avec l'intervention militaire de 2008 en Géorgie et, surtout, le rattachement-éclair de la Crimée à la Russie en mars 2014, le Kremlin a voulu marquer un coup d'arrêt à cette expansion. Si Moscou a aujourd'hui fait la preuve de sa capacité à manier le bâton, son potentiel d'attraction est moins évident. Les projets de coopération économique tardent à séduire les pays les plus proches, comme en Asie centrale, et le développement reste à la merci du cours mondial des hydrocarbures. D'où la tentation de développer de nouveaux horizons vers le sud.