Európai Tanács hírei

2016. június 14., kedd
11.00 Találkozó Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral (hivatalos sajtófotó-alkalom)
13.00 Találkozó Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével (Berlaymont épület)
17.00 Találkozó Faustin Touaderával, a Közép-afrikai Köztársaság elnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)

2016. június 16., szerda
9.15 Találkozó Uhuru Kenyatta kenyai elnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom)
10.30 Találkozó Rui Maria de Araújóval, Kelet-Timor miniszterelnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)
13.30 Találkozó Roch Marc Kaboréval, Burkina Faso elnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)
14.15 Találkozó Hailemariam Desalegn etiópiai miniszterelnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom)
16.45 Találkozó a Világbank-csoport elnökével, Jim Yong Kimmel

2016. június 16., csütörtök
Helsinki
12.00 Találkozó Juha Sipilä miniszterelnökkel
13.00 Sajtókonferencia
13.30 Munkaebéd
15.00 Találkozó Sauli Niinistö elnökkel

Az uniós igazságügyi miniszterek június 9-én a kibertérben gyakorolt büntető igazságszolgáltatás további javításáról folytattak megbeszéléseket. Két tanácsi következtetést is elfogadtak, amelyek praktikus intézkedéseket határoznak meg az együttműködés javítása céljából, valamint felvázolják a további lépések menetrendjét.

Ard van der Steur miniszter a holland elnökség nevében a következőket nyilatkozta: „Az, hogy ezeken a területeken sikerül előrelépnünk, segíti a digitális bizonyítékok hatékony beszerzését és biztosítását, ami kiemelten fontos a terrorizmus és a kibertérben elkövetett egyéb bűncselekmények elleni küzdelem fokozása szempontjából.”

A Tanács következtetései a kibertérben gyakorolt büntető igazságszolgáltatás javításáról

A kibertérben gyakorolt büntető igazságszolgáltatás javításáról szóló következtetések konkrét intézkedéseket, illetve nyomon követést irányoznak elő a következő három kiemelt területen:

• a tagállamok kölcsönös jogsegélyének keretében alkalmazott, illetve adott esetben a kibertérrel összefüggő kölcsönös elismerési eljárások egyszerűsítése szabványosított elektronikus űrlapok és eszközök használata révén

• a szolgáltatókkal való együttműködés javítása egy olyan közös keret kidolgozása (pl. harmonizált formanyomtatványok és eszközök használata) révén, melynek segítségével kikérhetők meghatározott kategóriákba tartozó adatok és

• egy elemzési folyamat elindítása, amelynek célja annak feltérképezése, hogy a kibertér esetében milyen kapcsoló elvek alapján állapítható meg végrehajtási joghatóság

Míg a következtetésekben előirányzott intézkedések némelyike azonnal végrehajtható, a többihez további mérlegelésre és politikai iránymutatásra van szükség. Ezért a miniszterek irányadó vitát tartottak a következő két konkrét kérdésről:

• a végrehajtási joghatóságot megalapozó lehetséges tényezők, azaz azok a tényezők, melyek alapján az illetékes hatóságok nyomozást kezdhetnek a kibertérben olyan esetekben, ahol a meglévő keretek nem megfelelőek, például amikor a vonatkozó elektronikus bizonyíték rejtve van, vagy rövid idő alatt az egyik állam joghatóságából egy másik állam joghatósága alá kerül át; és

• az adatok különböző kategóriáinak differenciált kezelése a büntetőeljárások során, azaz annak a kérdése, hogy a nem tartalom-jellegű (előfizetői vagy forgalmi) és a tartalom-jellegű, illetve a valós idejű és a tárolt adatok közötti megkülönböztetés alkalmazása milyen hatással volna a nemzeti jogi keretekre, mely elemek volnának relevánsak egy közös uniós megközelítés kialakításához és milyen intézkedéseket érdemes ezzel összefüggésben fontolóra venni.

A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy 2017 júniusáig mind a három kérdéssel kapcsolatban mutassa be az elért eredményeket.

A Tanács következtetései a számítástechnikai bűnözés elleni európai igazságügyi hálózatról

A következtetésekben a miniszterek hivatalossá teszik és továbbfejlesztik az igazságügyi hatóságok és a számítástechnikai bűnözés területén tevékeny szakértők hálózatát, melyet az Eurojust támogat.

A hálózat célja megkönnyíteni a számítástechnikai bűncselekmények kivizsgálásával és a kapcsolódó büntetőeljárásokkal kapcsolatos szakismeretek, bevált gyakorlatok, valamint egyéb ismeretek és tapasztalatok megosztását.

 Háttérinformációk

A miniszterek 2015 decemberében, majd a 2016. január 26-i amszterdami nem hivatalos miniszteri találkozón is politikai támogatásukat fejezték ki olyan megoldások kidolgozása iránt, melyek lehetővé teszik, hogy hatékony nyomozásokat lehessen folytatni a kibertérben. A 2016. március 22-i brüsszeli terrortámadásokat követően a bel- és igazságügy-miniszterek együttesen hangsúlyozták, hogy e kérdést kiemelten kell kezelni.

Az EU 18 tagállama 2016. június 9-én általános megközelítést fogadott el két olyan rendeletről, melyek célja az olyan házaspárok, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatban élők vagyonjogi rendszereire vonatkozó szabályok meghatározása, ahol a pár két tagja két különböző uniós tagállam állampolgára, és/vagy akik valamely másik uniós tagállamban rendelkeznek tulajdonnal.

A rendeletek célja megállapítani egyrészt azt, hogy a házassági vagyonjogi rendszerek mely bíróság joghatósága és mely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, másrészt azt, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok milyen vagyonjogi hatásokkal bírnak. Ezenfelül megkönnyítik majd az ilyen ügyekben hozott határozatok határokon átnyúló elismerését és végrehajtását is. Világos szabályokat határoznak meg a tekintetben, hogy elhalálozás vagy válás esetén mely jogszabályok alkalmazandók, ezáltal növelik a jogbiztonságot és véget vetnek a több tagállamban párhuzamosan folyó, adott esetben egymásnak ellentmondó eljárásoknak.

A megerősített együttműködésben a következő tizennyolc tagállam vesz részt: Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország. A többi tagállam a rendeletek elfogadása után bármikor csatlakozhat. Észtország már jelezte szándékát, hogy a javaslatok elfogadása után részt kíván venni a megerősített együttműködésben.

Ard van der Steur holland igazságügy-miniszter a holland elnökség nevében a következőket nyilatkozta: „A holland elnökség örömmel veszi tudomásul, hogy a Tanácsban jelentős és gyors előrelépés történt afelé, hogy a megerősített együttműködés révén megoldást találjunk a rendeletekkel kapcsolatban kialakult patthelyzetre. Már 18 tagállam részt vesz az együttműködésben. A Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács az elmúlt félévben intenzíven dolgozott a javaslatokon, és reméljük, hogy elfogadásuk után további tagállamok is csatlakoznak majd a megerősített együttműködéshez.”

A rendeletek nem érintik a házasság, illetve az élettársi kapcsolat meglévő jogintézményét: ezeket továbbra is a tagállamok nemzeti joga határozza meg. A javaslatok szövege több garanciát is tartalmaz a nemzeti jogi rendszerek tiszteletben tartására. Nem kötelezik például azon együttműködő tagállamokat, amelyek nemzeti joga nem ismeri el a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, hogy elismerjék azt, sem pedig arra, hogy vállalják a joghatóságot az ilyen kapcsolatokkal összefüggő ügyekben.

A Tanács a mai napon vita nélkül elfogadta magát a megerősített együttműködést engedélyező határozatot is. A megerősített együttműködésre vonatkozó szabályoknak megfelelően a szavazásban minden tagállam részt vett.

A Tanács a megerősített együttműködésre vonatkozó javaslatot azt követően kapta, hogy 2015. december 3-i ülésén megállapította: nem lehetséges észszerű időn belül uniós szintű egyhangú megállapodást elérni a 2011-ben benyújtott eredeti bizottsági javaslatokról.

Következő lépések

Az általános megközelítés elfogadása után az Európai Parlament egy hónapon belül véleményt nyilvánít a szövegekről. Ezután a 18 részt vevő tagállam hivatalosan is elfogadja a rendeleteket. Erre várhatóan 2016. június végén kerül majd sor.

Háttérinformációk

Az Európai Bizottság 2011-es becslése szerint mintegy 16 millió európai pár életének vannak határokon átnyúló vonatkozásai.

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2016. június 8-án megállapodott az értékpapír-kibocsátási tájékoztatókra vonatkozó új szabályokkal kapcsolatosan a Tanács által képviselendő tárgyalási álláspontról.

A rendelettervezet célja, hogy csökkentse a tulajdon- és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátását nehezítő egyik legfontosabb szabályozási akadályt. A tájékoztatók közzétételével kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek egyszerűsítésére, illetve lazítására törekszik, mégpedig oly módon, hogy továbbra is biztosított legyen a befektetők megfelelő tájékoztatása.

„Ez olyan fontos reform, amely segíteni fog a finanszírozást igénylő vállalkozásoknak, hogy ki tudjanak lépni az európai tőkepiacokra” – nyilatkozta Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, a Tanács elnöke. „A tájékoztató alapvetően fontos eszközt jelent a befektetők számára, ugyanakkor a jogszabályi követelmények nem jelenthetnek szükségtelen akadályokat a tőkebevonás előtt.”

A Tanács a 2016. június 17-i ülésén fogja megerősíteni a Coreper keretében elért megállapodást, és felkéri majd az elnökséget, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel. A cél az, hogy a rendeletet első olvasatban el lehessen fogadni.

A tájékoztatókra vonatkozó szabályok reformja egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a Bizottság az üzleti környezet javítását célzó 2014-es európai beruházási tervének részeként jelentett be.

Emellett a tőkepiaci unió létrehozására irányuló 2015-ös uniós terv második jelentős építőköve is. A Tanács 2015 decemberében hasonló megállapodást ért el egy olyan javaslatcsomagra vonatkozóan is, amely az európai értékpapírosítási piac fejlesztésének elősegítésére irányul. A tőkepiaci unió teljes körű működése a tervek szerint 2019 végéig megvalósul. A cél a banki finanszírozás mellett a piaci alapú finanszírozás szerepének megerősítése az európai gazdaságban.

A tájékoztatók az adott vállalkozásokról nyújtanak olyan információkat, amelyek alapján a befektetők eldönthetik, hogy vásárolnak-e az általuk kibocsátott vagy forgalmazott értékpapírokból. Jogszabály rendelkezik az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról. A kapcsolódó papírmunka és költségek azonban elriaszthatják az értékpapír-kibocsátástól különösen a kis- és középvállalkozásokat. Ezért a rendelettervezet valamennyi típusú kibocsátóra vonatkozóan a saját konkrét igényeikre szabott közzétételi szabályokat állapít meg, ugyanakkor elősegíti, hogy a tájékoztató a potenciális befektetők számára hasznosabb eszközzé válhasson.

A szöveg egy hatályos irányelvet alakít át rendeletté, és csökkenteni fogja a tagállami végrehajtás során felmerült különbségeket. A tőkepiaci unió céljainak megfelelően az egységes uniós piac egészében megerősíti majd a tájékoztatókra vonatkozó szabályok összhangját.

A javaslat sajátos szabályokat állapít meg egyrészt a kkv-kre, másrészt pedig azokra a szabályozott piacon jegyzett vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek másodlagos kibocsátás révén kívánnak további tőkét bevonni.

Emellett célul tűzi ki a tájékoztatókra vonatkozó szabályok és más közzétételi szabályok közötti konvergencia fokozását.

A rendeletet a Tanácsnak minősített többséggel, az Európai Parlamenttel létrejött megállapodás alapján kell elfogadnia. (Jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke.)

A Tanács 2016. június 7-én általános megközelítést fogadott el a belvízi hajózásban szükséges szakképesítések elismeréséről szóló irányelvtervezetre vonatkozóan. A Bizottság célja a javaslattal, hogy új szakmai előmeneteli lehetőségeket biztosítson, és hogy ösztönözze az ágazatban dolgozók mobilitását. Az irányelvtervezet közös tanúsítási rendszert hoz létre a személyzet minden tagjára vonatkozóan, a gyakornokoktól a hajóvezetőkig. Az ilyen tanúsítványok tulajdonosai a belvízi hajóutakon Európa-szerte gyakorolhatják hivatásukat.

Melanie Schultz van Haegen-Maas Geesteranus, Hollandia infrastrukturális és környezetvédelmi minisztere, a Tanács ülésének levezető elnöke így nyilatkozott: „Ezzel az új uniós tanúsítvánnyal a belvízi hajók személyzetének tagjai Európa-szerte korlátozás nélkül dolgozhatnak. A személyzet új tagjai úgy kaphatnak ilyen tanúsítványt, ha igazolják, hogy rendelkeznek az európai szinten jóváhagyott széleskörű ismeretekkel és készségekkel. Ez javítja az ágazat munkavállalóinak mobilitási lehetőségeit és hozzájárul a szakképzett személyzet hiányának csökkentéséhez.”

Egységes kompetenciaalapú rendszer a személyzet minden tagja tekintetében

Az ágazatban a szakképesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok hatálya csak a hajóvezetőkre terjed ki, és az ő esetükben is csak akkor, ha – a Rajna kivételével – a folyókon és a csatornákon teljesítenek szolgálatot. A fedélzeti személyzet többi tagjára a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló horizontális irányelv vonatkozik.

Az irányelvtervezettel egy olyan egységes rendszer jön létre, amely kiterjed a fedélzeti személyzet összes olyan tagjára, aki – a Rajnát is belevéve – az irányelv hatálya alá tartozó uniós belvízi utakon teljesít szolgálatot.

Az ágazat és a tagállamok kérései nyomán az új rendszer az egyéb közlekedési módok esetében alkalmazott kompetenciaalapú keretet hoz létre.

Jobb szakmai előmeneteli lehetőségek a belvízi hajózásban

Az új rendszernek köszönhetően a hivatásgyakorlás várhatóan kevesebb akadályba fog ütközni. Javulni fognak a szakmai előmeneteli lehetőségek, ami vonzóbbá fogja tenni a hivatás egészét. Az automatikus kölcsönös elismerés pedig megkönnyíti az elhelyezkedést, bárhol legyen is erre lehetőség. Így a vállalkozások is könnyebben tudnak majd személyzetet toborozni Európa minden részéből. Mivel az ágazatban tevékenykedő vállalkozások jó része inkább kis méretű, a belvízi hajózás iránti érdeklődés növekedése elősegítheti üzleti tevékenységeik kiszélesítését, ami kedvező hatást fejtene ki az ágazat egészére. A kompetenciaalapú képesítések következtében várhatóan javulni fog a biztonság és csökkenni fognak a balesetekből fakadó költségek is.

A CESNI szerepének megerősítése

A belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló irányelvhez hasonlóan ez az irányelvtervezet is szorosan kapcsolódik a belvízi hajózási szabványok kidolgozásáért felelős európai bizottsághoz (CESNI), amely a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR) égisze alatt létrehozott nemzetközi szervezet. A CESNI különféle szabványokat fog kidolgozni az EU és a CCNR számára a szakképesítések vonatkozásában. Mihelyst egy szabvány elfogadásra kerül, az irányelv szövege kiegészül a rá vonatkozó utalással.

A tagállamok eltérő helyzetének figyelembevétele

Az általános megközelítés egy arányossági tényezővel egészíti ki az irányelvet, amely lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyék azon tagállamok helyzetét, ahol kevés a belvízi hajózási tevékenység vagy egyáltalán nincs. Az objektív kritériumok teljesülése esetén az ilyen tagállamoknak nem kell átültetniük az irányelvet vagy annak bizonyos részeit nemzeti jogszabályaikba.

Hogyan válik jogszabállyá?

A ma elfogadott általános megközelítés képezi majd a Tanács álláspontját az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások során. A Parlament még nem fogadta el az álláspontját. A két intézmény között megállapodásnak kell születnie a jogszabály szövegéről ahhoz, hogy az hatályba léphessen.

A belföldi hajózási útvonalak fokozottabb használata

A belföldi hajózás különösen költséghatékony és környezetbarát közlekedési mód. Ez az irányelvtervezet az egyik arra irányuló intézkedés, hogy javuljon a belföldi hajózás minősége, és hogy ösztönözzék a használatát, különösen az áruszállításhoz (NAIADES II csomag).

Az EU mali kiképzési missziójának (EUTM Mali) parancsnokává 2016. július 3-i hatállyal a belga állampolgárságú Eric Harvent dandártábornokot nevezték ki. Az új parancsnok Werner Albl dandártábornokot váltja, aki 2015. decemberétől töltötte be ezt a pozíciót.

Az EUTM Mali misszió segítséget nyújt a mali fegyveres erők újjászervezéséhez, amelyek így hatékony és elszámoltatható módon működnek majd, és képesek lesznek hosszú távon garantálni Mali biztonságát, valamint polgári irányítás alatt helyreállítani az ország területi integritását. Az EUTM Mali e célból kiképzést nyújt a mali fegyveres erők egységeinek, és megalapozza a későbbi saját kiképzés lehetőségeit. A misszió emellett tanácsokkal segíti a mali hatóságokat a hadsereg reformjában. A misszió 2013. február 18-án indult, megbízatását pedig nemrégiben 2018. május 18-ig meghosszabbították. Főparancsnoksága a mali Bamakóban található.

A misszió része annak az átfogó uniós megközelítésnek, ami a Száhel-övezet biztonságát és fejlesztését célozza. A régióban két további KBVP-misszió működik: az EUCAP Száhel Mali az alkotmányos és demokratikus rend szavatolásában, a tartós béke feltételeinek megteremtésében és az államhatalomnak az egész ország területén való fenntartásában segíti a mali államot, az EUCAP Száhel Niger pedig a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez nyújt támogatást Nigerben.

A Tanács 2016. június 7-én elfogadta azokat a megbízásokat, amelyek alapján a Bizottság átfogó uniós légiközlekedési megállapodásokról szóló tárgyalásokat kezdhet négy fontos partnerrel: a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), Katarral, az Egyesült Arab Emírségekkel és Törökországgal.

Az ASEAN-nal kötendő megállapodás lehet az EU első olyan légiközlekedési megállapodása, amely egy másik országcsoportosulással jön létre. Az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Törökország légiközlekedési piacai a világ legdinamikusabb és leggyorsabban növekvő légiközlekedési piacai közé tartoznak. A megállapodások mindegyikének az a célja, hogy közös szabályok alapján, az átláthatóság biztosítása mellett lehetővé tegye a piacfejlesztést és a növekedést.

Melanie Schultz van Haegen, Hollandia infrastrukturális és környezetvédelmi minisztere, a Tanács ülésének levezető elnöke így nyilatkozott: „Európa haladó szellemű légiközlekedési politikát folytat egy olyan kiegyensúlyozott megközelítés alapján, amelynek központi eleme a tisztességes és átlátható piaci feltételeken alapuló piacnyitás.”

Az átfogó uniós légiközlekedési megállapodások célja, hogy új üzleti lehetőségek jöjjenek létre, könnyebbé váljon a piacra jutás, valamint biztosítva legyen az átlátható piaci feltételek melletti tisztességes verseny. Céljuk továbbá az is, hogy bővüljenek Európa nemzetközi összeköttetései, az utasok pedig magas színvonalú szolgáltatásban részesüljenek. A légitársaságok, a repülőterek és az utasok számára egyaránt előnyökkel jár majd az, hogy fokozódni fog a szabályozási együttműködés és konvergencia olyan területeken, mint a légi közlekedés biztonsága és védelme, valamint a gazdasági szabályozás.

Az EU és tagállamai nevében a Bizottság folytatja le a tárgyalásokat.

A Tanács 2016. június 6-án 4 925 000 euróval növelte az Európai Unió mali KBVP-missziójának költségvetését, amelynek 2016. évi teljes költségvetése ezzel 19 millió euróra emelkedett. Az uniós polgári misszió célja, hogy támogassa Maliban a három belbiztonsági erőt, azaz a rendőrséget, a csendőrséget és a nemzeti gárdát.

A Tanács azt követően határozott az EUCAP Száhil Mali költségvetésének növeléséről, hogy Bamakóban több biztonsági incidens is történt: 2015 novemberében túszdráma zajlott a Radisson Hotelben, 2016 márciusában pedig támadás érte az uniós kiképzési misszió katonai bázisát. A nagyobb költségvetési keret elősegíti, hogy a misszió eredményesebben tudja támogatni a mali biztonsági ágazat reformját, emellett pedig megfelelő biztonsági intézkedéseket tesz lehetővé a misszió személyzetének védelmére.

Az EUCAP Száhil Mali támogatást nyújt a mali államnak ahhoz, hogy biztosítani tudja az alkotmányos és demokratikus rendet, kialakítsa a tartós béke feltételeit, valamint gyakorolhassa fennhatóságát az ország teljes területén. A misszió a mali rendőrségnek, csendőrségnek és nemzeti gárdának, valamint az érintett minisztériumoknak nyújtott képzéssel és stratégiai tanácsadással járul hozzá a biztonsági ágazat reformjának támogatásához. A misszió része annak az átfogó uniós megközelítésnek, ami a Száhel-övezet biztonságát és fejlesztését célozza. A térségben két másik KBVP-misszió is működik: az EUTM Mali ugyancsak kiképzéssel és tanácsadással járul hozzá a mali fegyveres erők szerkezetátalakításához és átszervezéséhez, az EUCAP Száhil Niger pedig a szervezett bűnözés és a terrorimus elleni küzdelem előmozdítására hivatott.

Az EUCAP Száhil Mali misszió 2014. április 15-én vette kezdetetét. A misszió vezetője a német Albrecht Conze, akinek megbízatását nemrégiben újították meg 2017. január 14-ig. A misszió parancsnokságának székhelye Bamakóban (Mali) található.

2016. június 8., szerda
11.30 Találkozó Giorgi Margvelashvili grúz elnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom – sajtónyilatkozatok 12.00 körül) – A Justus Lipsius épület VIP-bejáratán át történő belépéshez különleges akkreditáció vagy féléves belépő szükséges.

19.00 Munkavacsora Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral és Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével

2016. június 10., péntek
15.30 Találkozó Lars Løkke Rasmussennel, Dánia miniszterelnökével és a dán Liberális Párt vezetőtestületével

A Tanács 2016. május 25-én szabályokat fogadott el a multinacionális vállalatok adózásával kapcsolatos adatok szolgáltatásáról és ezen adatoknak a tagállamok közötti megosztásáról.

Ez az irányelv annak a 2016. januári bizottsági javaslatcsomagnak az első eleme, melynek célja a vállalati adókikerülés megakadályozását célzó uniós szabályok szigorítása. Az irányelv alapját az OECD által 2015-ben jóváhagyott azon ajánlások képezik, amelyek az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni fellépés jegyében születtek.

Az irányelv a multinacionális vállalatok általi országonkénti adatszolgáltatás vonatkozásában jogilag kötelező erejű uniós eszközbe ülteti át az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni 13. intézkedését. Az irányelv hatálya alá azok a vállalatcsoportok tartoznak, amelyek összevont, csoportszintű bevétele legalább 750 millió EUR.

Az irányelv főként annak megelőzését célozza, hogy az adókötelezettségek csökkentése vagy elkerülése érdekében a multinacionális vállalatok kihasználják valamely adórendszer technikai részletszabályait, illetve a különböző adórendszerek közötti eltéréseket.

A multinacionális vállalatok által szolgáltatandó adatok

Az átláthatóság fokozása érdekében az irányelv előírja, hogy a multinacionális vállalatok szolgáltassanak részletes országonkénti bontásban adatokat a következőkről: bevétel, nyereség, megfizetett adók, tőke, eredménytartalék, tárgyi eszközök és az alkalmazottak létszáma.

Ezeket az adatokat már a 2016-os pénzügyi évre vonatkozóan szolgáltatni kell azon tagállam adóhatóságának, ahol a csoport anyavállalata adóügyi illetőséggel rendelkezik.

Amennyiben a vállalatcsoport anyavállalata nem rendelkezik az EU-ban adóügyi illetőséggel és nem szolgáltat adatokat, ezt az uniós leányvállalatain keresztül kell megtennie. Ez a „másodlagos adatszolgáltatás” 2016-ban még önkéntes alapon működik majd, de a 2017-es pénzügyi évtől kötelező lesz.

Információcsere

Az irányelv értelmében az adóhatóságoknak automatikusan meg kell osztaniuk egymással ezeket a szolgáltatott adatokat annak érdekében, hogy felmérhetők legyenek a transzferárazáshoz[1] kapcsolódó adókikerülési kockázatok. E célból az irányelv előirányozza az adóhatóságok közötti automatikus információcsere hatályos, a 2011/16/EU irányelvben meghatározott uniós keretének alkalmazását. Az adóhatóságok egy, már létező közös kommunikációs hálózatot fognak használni, így mérsékelhetők a végrehajtás költségei.

Az irányelv az alábbi határidőket állapítja meg:

• a vállalatoknak a pénzügyi év végét követő 12 hónapon belül kell benyújtaniuk az információkat;
• az adóhatóságoknak további 3 hónap áll rendelkezésükre az automatikus információcseréhez.

Az irányelv előírja, hogy a tagállamok határozzanak meg szabályokat, amelyek a rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkoznak.

Közös uniós megközelítés

Az irányelv biztosítja az OECD országonkénti adatszolgáltatásra vonatkozó ajánlásának harmonizált végrehajtását az Unióban.

A 2016. március 8-án született megállapodás nyomán a Gazdasági és Pénzügyi Tanács ülésén vita nélkül elfogadták az irányelvet.

Egyéb kezdeményezések

A 2016. januári, adókikerülés elleni csomag néhány 2015-ös uniós kezdeményezére épül. E kezdeményezések közé tartozik a határokon átnyúló adószabályokról szóló, 2015 decemberében elfogadott irányelv.

Az Európai Tanács 2014 decemberében jelezte, hogy „sürgősen elő kell mozdítani az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket mind globális, mind uniós szinten”.

 

[1] Transzferárazás: a vállalatcsoporton belüli, azaz a részvállalatok közötti áruértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás árazása.

 

A Tanács 2016. június 1-jén felhatalmazást adott az Európai Unió és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) GPM-csoportja közötti gazdasági partnerségi megállapodásnak az Unió nevében történő aláírására és ideiglenes alkalmazására. A SADC-GPM csoport tagjai Botswana, Lesotho, Mozambik, Namíbia, Dél-Afrika és Szváziföld.

A SADC–EU gazdasági partnerségi megállapodás ünnepélyes aláírására 2016. június 10-én kerül sor a botswanai Kasane-ban.

A gazdasági partnerségi megállapodások célja, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokban elősegítsék a regionális integrációt és a gazdasági fejlődést. Alapjuk a piacok aszimmetrikus megnyitásának elve, ami azt jelenti, hogy az AKCS-partnerországok számára megkönnyítik az uniós piacokhoz való hozzáférést. Egyedülálló piaci lehetőségeket kínálnak többek között a mezőgazdasági és halászati termékek esetében. A gazdasági partnerségi megállapodások az AKCS-országok tekintetében korábban alkalmazott piacra jutási rendszer, az egyoldalú kedvezmények helyébe léptek.

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2016. június 1-jén a Tanács nevében jóváhagyta azt a határozatot, amely alapján Tunézia legfeljebb 500 millió eurós makrogazdasági pénzügyi támogatásban részesülhet.

A támogatás célja az ország gazdasági stabilizációjának és a nagyszabású reformprogramnak az elősegítése, hozzájárulva ezáltal a külső finanszírozási hiány csökkentéséhez. A támogatásban az IMF is közreműködik, amely 2016. május 20-án a kibővített megállapodás keretében 2,9 milliárd dollárt hagyott jóvá Tunézia számára.

Az Európai Parlament várhatóan a 2016. június 6–9-i plenáris ülésén első olvasatban jóváhagyja a fenti határozatot. A Tanácsnak ezután el kell fogadnia a Parlamenttel egyeztetett szöveget, amely nem tartalmaz módosításokat a bizottsági javaslathoz képest.

Hitelek

A támogatás két és fél éves időtartamon belül, három részletben folyósítandó hitel formájában vehető igénybe. A hitel maximális átlagos futamideje 15 év.

Feltételrendszer

A támogatás feltétele, hogy a Bizottság és Tunézia között egyetértési megállapodás jöjjön létre, amelyben egyértelműen rögzítik a gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a strukturális reformok és a rendezett államháztartás kérdéseire.

A makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltétele, hogy Tunézia tiszteletben tartsa a hatékony demokratikus mechanizmusokat és a jogállamiságot, valamint garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását.

A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat a makroszintű pénzügyi támogatás teljes életciklusa alatt nyomon követi ezen előfeltétel teljesülését.

A Tanács a főbb sportesemények tisztaságának, átláthatóságának, illetve azok során a jó kormányzás elve alkalmazásának a javításáról szóló következtetéseiben több tagállami és európai szintű intézkedést is javasol arra vonatkozóan, hogy ezeket az elveket hogyan lehetne érvényre juttatni az említett sportesemények valamennyi szakaszában (megvalósíthatóság vizsgálata, pályáztatás, előkészítés, szervezés, értékelés, további tevékenységek), valamint azok lezárulását követően is.

A következtetések hangsúlyozzák, hogy rendszeres párbeszédre van szükség a tagállamok, a Bizottság és a sportmozgalom között, valamint kiemelik a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságoknak a finanszírozás, az infrastruktúra, a környezetvédelem, a biztonság és a védelem, illetve az ilyen sportesemények fenntarthatóságának megtervezése és biztosítása terén betöltött szerepét.

Az Europeanának az európai kulturális örökség digitális hozzáférhetőségében, ismertségében és felhasználásában játszott szerepéről elfogadott tanácsi következtetések az Europeana finanszírozásáról, kormányzásáról, a portálon keresztül hozzáférhető adatok minőségéről és a portál felhasználóbarát kialakításáról szólnak. A Tanács következtetései emellett azt a célt is kitűzték, hogy a tagállamok részvételének és szerepvállalásának fokozása, valamint az Europeana tartós finanszírozásának biztosítása révén növekedjen az Europeana mint kulturális és digitális innovációs projekt értéke.

A Tanács a médiaműveltségnek és a kritikus gondolkodásnak az oktatás és képzés segítségével történő fejlesztéséről elfogadott következtetéseiben elismeri, hogy az internet és a közösségi média számos előnyt és lehetőséget nyújthat, ugyanakkor az általuk jelentett potenciális fenyegetésekre és veszélyekre is rámutat. A Tanács hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatásnak és a képzésnek alapvető szerepe van abban, hogy a fiatalok szert tegyenek a médiaműveltségre és később felelős polgárrá váljanak.

A Tanács e következtetésekben kiemeli azt a felbecsülhetetlen szerepet, amelyet az ifjúsági munka, az önkéntes és a kulturális tevékenységek, valamint a sport tölthetnek be az olyan fiatalokkal való kapcsolatteremtés érdekében, akik egyébként könnyebben a radikális eszmék célpontjaivá válhatnának.

A humanitárius csúcstalálkozóra május 23–24-én Isztambulban kerül sor: a következtetések tartalmazzák az Unió és a tagállamok álláspontját.

1. Világszerte több mint 60 millióra tehető azoknak az embereknek (menekülteknek és belső menekülteknek) a száma, akik a konfliktusok, az erőszak és az emberi jogok megsértése miatt lakóhelyük elhagyására kényszerülnek. Az Európát is érintő globális menekültügyi- és migrációs válság fényében a Tanács úgy véli, hogy ezek az adatok komoly aggodalomra adnak okot. Mindezt tovább súlyosbítják az olyan tényezők, mint az éghajlatváltozás, a természeti és az ember által okozott katasztrófák, valamint a fejlődési lehetőségek és a humánbiztonság hiánya. A Tanács emlékeztet arra, hogy világszerte a menekültek 86%-a fejlődő régiókban él, valamint arra, hogy a világ menekültjeinek 25%-át a legkevésbé fejlett országok fogadták be. A Tanács újólag hangsúlyozza, hogy elkötelezetten törekszik a konfliktusok békés megoldásának elősegítésére, valamint arra, hogy tartós és az emberi méltóságot nem sértő megoldások szülessenek a menekültek és a belső menekültek helyzetére – beleértve a biztonságos és önkéntes visszatérés lehetőségét is –, továbbá hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a megelőzés és a kapacitásépítés fontos szerepet játszik a reziliencia szempontjából.

2. A Tanács emlékeztet a migrációról és a fejlesztésről folytatott 2013. évi magas szintű párbeszédről, valamint a fejlesztés és a migráció kapcsolatának bővítéséről szóló, 2013. július 19-i következtetéseire[1], továbbá „A migráció az uniós fejlesztési együttműködés összefüggésében” című 2014. decemberi következtetéseire[2], amelyben arra szólított fel, hogy kerüljön sor „koherens és koordinált fejlesztési megközelítés kidolgozására [...] a menekültekkel és a belső menekültekkel kapcsolatos kérdések tekintetében”, valamint arra, hogy e célra „megfelelő finanszírozási lehetőségeket” kell biztosítani. Ezt a kérését a Tanács a 2015. május 26-i ülésén megismételte.

3. A Tanács hangsúlyozza, hogy sürgősen hathatós szakpolitikai intézkedéseket kell tenni a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó személyek helyzetének kezelése érdekében, és ennek megfelelően üdvözli a „Méltóságban élni: a segélyfüggőségtől az önállóságig – Kényszerű lakóhelyelhagyás és fejlesztés” című bizottsági közleményt.

4. A Tanács tudatában van annak, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás nemcsak az érintett egyénekre és családtagjaikra gyakorol drámai hatást, hanem az őket befogadó országokra és közösségekre is. A humanitárius rendszer önmagában nem képes kielégíteni a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó országok és közösségek növekvő és változó igényeit, különösen azért, mert egyre több elhúzódó válsággal vagyunk kénytelenek szembenézni. A kényszerű lakóhelyelhagyás politikai, emberi jogi, biztonsági, fejlesztési és gazdasági szempontból egyaránt kihívást jelent, amit tovább súlyosbít az embercsempészet, az emberkereskedelem és a kizsákmányolás. A kényszerű lakóhelyelhagyás következtében felmerülő problémák kezelésére szükségletalapú szemléletet kell alkalmazni, amelyet az emberi jogok összességének figyelembevételével kialakított jogalapú megközelítésnek kell kiegészítenie, és olyan hosszú távú fejlesztési támogatással kell megvalósítani, amelybe amikor csak lehet és rendszerint már a korai szakaszban, ezt követően pedig a válság ideje alatt végig be kell vonni a fejlesztési szereplőket – többek között a helyi fejlesztési szereplőket is –, ezzel koordinált és koherens módon egészítve ki a politikai párbeszéddel is támogatott humanitárius megközelítést. Azt kell célként meghatározni, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők helyzetére olyan fenntartható globális és helyi megoldások szülessenek, amelyek a kiváltó okokat kezelik és hozzájárulnak ahhoz, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás ne húzódjon el hosszabb időre, emellett pedig javítják ezen személyek életkörülményeit és elősegítik az elmozdulást a segélyfüggőségtől az önállóság felé. Ezenkívül a befogadó országok és közösségek részére is megfelelő és tartós támogatást kell nyújtani, ugyanakkor a lehető legjobban ki kell használni a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyekben rejlő lehetőségeket. A fejlesztési szempontú megközelítés és a humanitárius megközelítés közötti stratégiai és műveleti kapcsolat szorosabbra fűzésével egy olyan keret kialakítására kell törekedni, amely a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó közösségek számára fokozottabb védelmet, valamint tartós társadalmi és gazdasági lehetőségeket biztosító átfogó partnerségeket hív életre, beleértve az oktatás valamennyi szintjét, figyelembe véve az őket befogadó országok és közösségek prioritásait, pénzügyi körülményeit és szükségleteit.

A kényszerű lakóhelyelhagyásra vonatkozó koherens és fejlesztésvezérelt megközelítés

5. A Tanács üdvözli az annak elismerésére épülő megközelítést és irányelveket, hogy a menekültek és a belső menekültek képesek aktív részvételükkel hozzájárulni az őket befogadó országok és közösségek gazdaságához és társadalmához mindaddig, amíg lehetőségük nem nyílik a biztonságos hazatérésre. A Tanács úgy véli, hogy a befogadó államok kormányait segíteni kell abban, hogy a saját országukban olyan, a nemzetközi standardoknak megfelelő jogrendszereket és szakpolitikákat alakítsanak ki és hajtsanak végre, amelyek elősegítik a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek önállóságát, és ezzel gondoskodnak jogaik védelméről és lehetővé teszik emberi méltóságuk megőrzését. Az EU a befogadó államok kormányaival és a helyi hatóságokkal együtt olyan tervek és szakpolitikák fokozatos megvalósítására fog törekedni a helyi és nemzeti fejlesztési tervek keretében, amelyek lehetővé teszik a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek társadalmi-gazdasági beilleszkedését. Ebből a szempontból rendkívül fontos biztosítani a lehetőséget a munkaerőpiacra lépésre, az oktatásban való részvételre és a szolgáltatások igénybevételére. A munkát az összes fejlesztési szereplővel, többek között a diaszpórákkal kialakított partnerségekre kell alapozni. Központi a jelentősége annak, hogy a helyi civil társadalom és a magánszektor bevonására is sor kerüljön, például a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül, mert ennek révén lehet olyan szolgáltatásokat nyújtani, illetve olyan foglalkoztatási, üzleti és beruházási lehetőségeket teremteni, amelyek a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó közösségek számára egyaránt égetően szükségesek. Ezeket az erőfeszítéseket szolidaritással, a helyi közösségek felelősségvállalásával, a fenntarthatóság biztosításával és az emberi jogok tiszteletben tartásával kell támogatni és azoknak a menekültek és belső menekültek befogadásával járó valamennyi hatás és következmény figyelembevételével összeállított konkrét gazdasági és társadalmi tényadatokra kell épülniük.

6. A Tanács elkötelezett aziránt, hogy szisztematikus és átfogó módon bevonja a lakóhelyüket kényszerből elhagyó embereket és az őket befogadó közösségeket a nemzetközi együttműködési és segítségnyújtási kezdeményezések kialakításába, programozásába és megvalósításába, és erre szólítja fel az EU-t, a tagállamokat és a nemzetközi szereplőket is. A fenntartható megoldásokat célzó kezdeményezéseknek az adott körülményekhez kell igazodniuk, és meg kell felelniük – nem csupán a jogállást figyelembe véve – a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek konkrét igényeinek és kiszolgáltatottságuk sajátosságainak. Lehetőség szerint minden esetben már az adott válság kezdetén biztosítani kell – a humanitárius szereplők sürgősségi és a korai helyreállítás terén végzett közreműködésének kiegészítéseként, valamint arra építve – a politikai és fejlesztési szereplők bevonását és a velük való szoros koordinációt, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi humanitárius jogot, a menekültjogot és az emberi jogi normákat. Ez összhangban van azzal a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben rögzített vállalással, hogy senki sem maradhat ki a fejlődés folyamatából, és ehhez a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket, köztük a menekülteket és a belső menekülteket kell előtérbe helyezni. Különös figyelemben kell részesíteni a nőket, a fiatalokat és a gyermekeket, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, többek között a fogyatékossággal élő személyeket. E tekintetben hosszú távon az oktatás rendkívüli jelentőségű.

7. A Tanács elismeri, hogy a tényeken alapuló, eredményorientált szakpolitikák kidolgozásához elengedhetetlenek a szilárd bizonyítékok, a közös fejlesztésre és a humanitárius helyzetre vonatkozó felmérések, a megbízható adatok, valamint a menekült- és migránsáramlatoknak és az általuk a befogadó közösségre gyakorolt hatásoknak az átfogó elemzése. Mindezek javítása érdekében a Bizottság szolgálatai és a tagállamok együtt fognak működni valamennyi érintett szereplővel.

8. E koherensebb szemlélet alkalmazásának célja megfelelőbbé, eredményesebbé és költséghatékonyabbá tenni a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó emberek esetében nyújtott uniós segítségnyújtást, és ezzel koordinált módon kiegészíteni a humanitárius segítségnyújtást a sürgős és a középtávú szükségletek kielégítése érdekében, olyan fejlesztési megközelítést alkalmazva, amely a hosszú távú szemléletet is érvényesíti és megőrzi a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek méltóságát, előmozdítja önállóságukat, továbbá a befogadó közösségek és országok rezilienciáját, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a humanitárius segítségnyújtás alapját képező humanitárius elveket.

A következő lépések rövid és hosszú távon

9. A Tanács elismeri, hogy az európai migrációs stratégia részeként jelenleg kidolgozás alatt állnak olyan jelentős új programozási és finanszírozási eszközök, amelyek az azonnali segítséget a közép- és hosszú távú támogatással párosítják, mind a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek, mind a befogadó közösségek esetében. Ezek közé tartoznak többek között a célzott uniós vagyonkezelői alapok, a törökországi menekülteket támogató eszköz, a befogadó országokkal, például Jordániával és Libanonnal kötendő paktumok, valamint a regionális fejlesztési és védelmi programok a Közel-Keleten, Afrika szarván és Észak-Afrikában. Ezzel összefüggésben a Tanács érdeklődéssel várja a – többek között a finanszírozási eszközökre vonatkozó – soron következő felülvizsgálatokat, amelyek támpontot nyújtanak majd az uniós programozáshoz; a cél az, hogy az eszközök alkalmasabbak legyenek a kiváltó okok megfelelő kezelésére, hogy ezáltal javuljanak a befogadó közösségek, a menekültek, a belső menekültek, valamint az önkéntes visszatelepülők hosszú távú kilátásai. A Tanács ennek érdekében felhívja a bizottsági szolgálatokat és az EKSZ-t, hogy a nemzetközi megállapodásokat betartva erősítsék meg az együttműködést a partnerországokkal a releváns programok megvalósítása terén.

10. Az EU eltökélt aziránt, hogy megteremtse azt a szakpolitikai keretet, amelyben hatékonyabban, a konkrét körülményekhez igazodva és méltóságteljes módon lehet kezelni a kényszerű lakóhelyelhagyást világszerte, és amelyben a menekülteknek és belső menekülteknek nyújtott uniós támogatás a lehető legnagyobb hatást fejti ki, mindezt az európai migrációs stratégiával összhangban, különös hangsúlyt fektetve a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó emberek ügyére, amely hosszú távú fejlesztési kihívást jelent. Kiemelt feladatként kell küzdeni a nők elleni erőszak visszaszorításáért. Az erőfeszítéseknek a befogadó országok, valamint a nemzetközi, illetve civil szervezetek jelenlegi munkájára kell épülniük, hogy az intézkedések teljes egészet alkossanak, kiterjedve az alábbiakra: oktatás, alapvető szolgáltatások, megélhetés, tisztességes munkalehetőségek, a magánszektor bevonása és a kereskedelem, különös figyelmet szánva a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek, legfőképpen a legkiszolgáltatottabbak, köztük a gyermekek védelmére és teljes körű részvételére. Ehhez az EU-nak jelentős erőfeszítéseket kell tennie, és a szóban forgó országoknak teljes mértékben együtt kell működniük, de ezek olyan feltételek, amelyek megteremtésért az EU és a tagállamok – a nemzetközi pénzügyi intézmények, például az Európai Beruházási Bank támogatása mellett – sokat tehetnek innovatív és hatékony fejlesztési együttműködéssel, gazdasági segítségnyújtással, infrastrukturális és vállalkozásokba irányuló beruházásokkal, valamint politikai párbeszéddel és intézkedésekkel.

11. A Tanács üdvözli a 2016 májusában tartandó, az ENSZ által szervezett humanitárius csúcstalálkozót, ezen belül is az ENSZ főtitkárának jelentése keretében előterjesztett „Program az emberiségért” kezdeményezést, valamint az ENSZ-közgyűlés 2016 szeptemberében tartandó, a menekültekkel és a migránsokkal foglalkozó magas szintű ülését, amely alkalmat ad majd a politikai, fejlesztési és humanitárius szereplőknek arra, hogy elkötelezzék magukat – az általánosabb migrációs stratégia részeként – a kényszerű lakóhelyelhagyás ügyére irányuló, az eddiginél koherensebb és holisztikusabb globális megközelítés mellett.

12. A Tanács felhívja a bizottsági szolgálatokat, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy valósítsák meg a kényszerű lakóhelyelhagyás ügyére irányuló új szakpolitikai keretet: hozzák meg a szükséges politikai, szakpolitikai, jogi és pénzügyi intézkedéseket és biztosítsák a megvalósítás konkrét, intézkedés- és eredményorientált utókövetését. A Tanács felhívja továbbá a bizottsági szolgálatokat és az EKSZ-t, hogy 2016-tól kezdve rendszeresen számoljanak be a Tanácsnak a meghozott intézkedésekről és a megvalósítás állásáról, és mozdítsák elő az érdekelt felek további bevonását.

[1] 12415/13.

[2] 16901/14.

A Tanács következtetéseket fogadott el a Kongói Demokratikus Köztársaságról. Ezekben felszólította a kormányt és mindent érintett felet arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2277. számú határozatának megfelelően teremtsék meg a szabad, átlátható és békés választások megtartásának feltételeit.

2016. május 25-én lesz harmadik éve, hogy Libanonban nincs hivatalban lévő államelnök. Libanon szuverenitása, stabilitása, területi integritása és függetlensége fontos az Európai Unió számára. Libanon a régióban követendő példa a szabadság, a sokszínűség és a tolerancia terén, de az elhúzódó politikai válság miatt az ország és intézményei egyre nehezebben tudnak megbirkózni az előttük álló számos nehézséggel. Libanon nem várhat az elnökválasztással arra, hogy a régióban megoldódjanak a problémák.

Az EU ismételten arra sürgeti a libanoni politikai erőket és az összes érdekelt felet, hogy tegyék félre egyéni és pártérdekeiket, és találjanak megvalósítható kompromisszumos megoldást, hogy mielőbb sor kerülhessen az elnökválasztásra. Az EU támogatja azokat az intézkedéseket, amelyeket a libanoni kormány ebben a nehéz helyzetben annak érdekében hozott, hogy a véleménykülönbségek ne lehetetlenítsék el teljes mértékben a libanoni intézmények működését és ne hátráltassák a nemzetközi segítség célba juttatását. Ezzel összefüggésben az EU elismerését fejezi ki a libanoni fegyveres erőknek az ország biztonsága érdekében tett erőfeszítéseikért. Üdvözlendő, hogy a felek több kezdeményezést is indítottak a különböző politikai erők közötti kommunikáció biztosítása, valamint a politikai környezet további romlásának megelőzése érdekében, többek között nemzeti párbeszéd és más közvetítési törekvések keretében. Az EU üdvözli, hogy helyhatósági választásokra, valamint egy felszabadult parlamenti képviselői hely betöltéséhez időközi parlamenti választásokra került sor, és felszólítja valamennyi felet, hogy teremtsék meg a feltételeket a parlamenti választások megtartásához.

Az EU teljes mértékben tudatában van annak, hogy a menekültválság további kihívásokat rejt magában Libanon stabilitását illetően. Az EU elismeréssel adózik a libanoni népnek a szíriai konfliktus elől menekülők befogadásával kapcsolatban tett erőfeszítéseiért, és hangsúlyozza, hogy valamennyi félnek tiszteletben kell tartania a Szíriából elmenekült személyek biztonságos és önkéntes visszatéréshez való jogát. Amint azt a londoni konferencián tett uniós kötelezettségvállalás és végrehajtásának megkezdése is alátámasztja, az EU és tagállamai elkötelezetten támogatják Libanont, az ország fogadó intézményeit és közszolgáltatóit az arra irányuló tevékenységeikben, hogy ki tudják elégíteni valamennyi kiszolgáltatott helyzetben lévő befogadó közösség és menekült egyre növekvő szükségleteit. Az EU üdvözli azt a szándéknyilatkozatot, amelyet Libanon a londoni konferencián tett, és teljes mértékben támogatja annak végrehajtását.

Az EU újólag hangsúlyozza, hogy elkötelezett a Libanonnal folytatott partnerség mellett, továbbá ismételten megerősíti, hogy együtt kell működni annak érdekében, hogy a közös problémákra a közös értékeinken – köztük az emberi jogok, a demokrácia és a sokszínűség tiszteletben tartásán – alapuló választ tudjunk adni.