Ezt Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár mondta Bonyhádon, a bukovinai székelyek letelepítésének 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Ennek mintegy 30 százalékát a Bethlen Gábor Alap idén a határon túli magyarságnak folyósítja, tájékoztat az MTI. Az államtitkár előadásában értékelte a nemzetpolitikai intézményeket, kiemelte a státustörvény elfogadását, de a kettős állampolgárságról tartott 2004-es sikertelen népszavazást is, majd 2010-et emelte ki a nemzetpolitika fellendülésének éveként. Hozzátette, hogy eddig közel 700 ezren tettek állampolgársági esküt egyszerűsített honosítási eljárással. Az államtitkár kijelentette, el kell érni azt, hogy minél több magyar gyermek szülessen Magyarországon és a Kárpát-medencében, ezek a gyerekek magyar oktatásban részesüljenek, a vegyes házasságban születettek pedig magyar identitást szerezhessenek. Gazdaságpolitikai eszközöket is be kell vetni, ilyen lenne például a szakképzés fejlesztése, mondta Potápi Árpád.
Két ukrán katona életét vesztette, egy megsebesült, kettő pedig túszul esett, amikor összecsaptak a szakadárok egy behatoló felderítő csoportjával Donyeck közelében, a frontvonal kormányerők által ellenőrzött oldalán – közölték hivatalos ukrán források.
Andrij Liszenko ukrán katonai szóvivő a szokásos napi sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy az elmúlt egy nap alatt összesen három katona esett el, és négy sebesült meg a kelet-ukrajnai harcok övezetében.
Ilja Kiva, a Donyeck megyei rendőrfőnök helyettese az ukrán Ötös tévécsatornának nyilatkozva arról számolt be, hogy vasárnap egy 15 fős szakadár csoport támadt rá ukrán katonákra Marjinka településnél. Miután megérkezett egy ukrán felderítőcsapat, a szakadárok visszavonultak. A tisztségviselő szavai szerint a támadók közül ketten megsebesültek, őket a társaik magukkal vitték.
A Kelet-Ukrajnában szembenálló felek kölcsönösen egymást vádolják a tűzszünet megsértésével és a minszki egyezség által tiltott nehézfegyverek bevetésével.
A donyecki szakadárok egy név nélkül nyilatkozó “védelmi illetékese” orosz híradások szerint azt mondta, hogy az elmúlt egy nap alatt az ukrán fegyveres erők 28-szor nyitottak tüzet rájuk, harckocsikkal, egyéb páncélozott járművekkel, akna- és gránátvetőkkel, valamint kézi lőfegyverekkel. Állítólag főként a donyecki repülőtér, valamint Horlivka település környékét támadták. A donyecki szakadárok megszállása alatti Horlivkában a település szeparatista vezetése szerint egy civil meghalt négy megsebesült. Arról nem számoltak be, hány fegyverest veszítettek a harcokban.
A kijevi hadműveleti parancsnokság hétfői közleményében azt írta, hogy előző éjjel nagy kaliberű, a minszki egyezmény által az elválasztó övezetből kivonni rendelt aknavetőkkel lőtték a szakadárok a Donyeck környékén lévő, ukrán ellenőrzésű településeket.
A Luhanszk és Donyeck közötti térségben, Artemivszk környékén harckocsikkal, gránátvetőkkel és nagy kaliberű gépágyúkkal támadták a környező falvakat. Tüzet nyitottak az Artemivszk és Horlivka között, Zajceve településnél lévő útellenőrző posztra – áll a közleményben, amely szerint a támadásra épp azt az időpontot választották a szakadárok, amikor általában a legtöbben gyűlnek fel az útellenőrzésnél.
Az “orosz-terrorista” erők ismét lőtték az Azovi-tenger partján, Mariupoltól keletre fekvő Sirokine települést. Egyedül a frontvonal északi részén, Luhanszk környékén volt viszonylag nyugodt az éjszaka – jegyezte meg a kijevi parancsnokság.
„A legjobb szövetségesünk a saját öklünk” – Jókai Mór gondolatát Énekes István is magáénak érezhette, hiszen az 1911. február 20-án Budapesten született sportoló ökölvívásban 1932-ben a magyar ökölvívás második olimpiai aranyérmét szerezte, amely az újkori olimpiák történetében a magyar csapat huszonnegyedik első helye volt.
Egy olimpiai aranyérem, három Európa-bajnoki első hely, négy magyar bajnoki cím – mindez öt év alatt. Ez volt a mérlege Énekes Istvánnak, becenevén Csicsának, aki 1929 és 1934 között légsúlyban háromszor (1929, 1930, 1932), harmatsúlyban (csapatban) pedig 1934-ben lett magyar országos bajnok. 1930-ban és 1932-ben légsúlyban, 1934-ben pedig harmatsúlyban volt Európa-bajnok.
Énekes esetében az ökölvívás előszobája két részből állt: az egyik az utcai bunyózások voltak, a másik pedig a Városligetben levő Nemzeti Sport Stadion nevű létesítmény volt, amelyet a különc Salm gróf és néhány bokszmecénás tartott fenn. Ide jártak azok a környékbeli „szegénylegények”, akik közül a bátrabbak ötven koronát kaptak, ha kiálltak bunyózni a félprofi artisták ellen. Így kezdték az Énekes fivérek is. Igen, fivérek, ugyanis István öccse, Vilmos is ökölvívó lett, aki 1937-ben Milánóban nyerte meg a kontinensbajnokságot. Öt Énekes testvér volt: az említett Istvánnak és Vilmosnak volt még egy fiútestvére, Zoltán, valamint két lány, Ilona és Rózsi.
István 1927-től 1940-ig volt tagja a Budapesti Vasutas SC ökölvívó-szakosztályának. 18 évesen már magyar bajnok volt, majd egy évre rá Eb-t is nyert.
A nagy versenyekre Adler Zsigmond készítette fel. Az angyalföldi csapat, a BTK edzője így emlékezett Énekes Istvánra: „Rögtön láttam, van benne fantázia. Nem volt nehéz munkám vele, neki minden egyes adottsága megvolt az ökölvíváshoz. Gyors volt, sorozása olyan, mint a géppisztolyropogás, és támadását igen hatásosan fejezte be. Belharcban, külharcban egyaránt otthon volt. Szívós, kemény és határozott, különlegesen tehetséges.”
Az 1932-es olimpián, amelynek Los Angeles adott otthont, Magyarországot három ökölvívó képviselte. Az ökölvívó-delegációt Kankovszky Artúr vezette, aki – jelentős nemzetközi tapasztalatok birtokában – megneszelte, hogy a Hollywood AC nagyszabású sportbemutatót rendez az olimpia előtt, és beverekedte a két legjobb magyart – Énekest és Kubinyit – a programba. A két angyalföldi fiú olyan parádés öklözést mutatott be, hogy a sportágért rajongó amerikai közönség végigtapsolta a meneteiket. Az olimpián azonban Kubinyinak már elmaradt a taps, mivel Frigyes külső füljáratában kelés keletkezett, s a ring helyett a műtőasztalra került. A középsúlyú Szigeti Lajos is gyorsan búcsúzni kényszerült, s ekkor már igen nagy bajban volt a magyar ökölvívó-delegáció, hiszen úgy tűnt, az ökölvívók nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A tengerentúli utazásra, a szállásra és egyéb költségekre összegyűjtött pénzek az ő esetükben nem térülnek meg, nem hoznak majd dicsőséget Magyarországnak. Volt azonban kis szerencse is a balszerencsétlenségben: Szigeti pontozásos veresége után vállalta, hogy ő lesz Énekes szorítósegédje. A másik, bizakodásra okot adó történés pedig az volt, hogy mivel az úszók kiestek, a vízilabdázók pedig már korábban megszerezték az elsőséghez szükséges pontokat, a vízi tábor mindenese, Kiss Ernő masszőr szabaddá vált, így kezelésbe, egészen pontosan kezei közé vehette Énekest.
A magyar ökölvívó első ellenfele a francia Gaston Fayaud volt, aki a szakértők szerint esélyesebb volt Énekesnél. A Pitikiss becenevű masszőr azonban teledumálta Csicsa fejét, hogy nincs arra semmilyen esély, hogy ő ezt a mérkőzést elveszítse. Aztán az is kiderült, hogy Fayaud nemrég veszített egy csehszlovák ökölvívó ellen, akit a közelmúltban Énekes és Kubinyi is legyőzött. Énekes remekül bokszolt, esélye sem volt a franciának, s a magyar fiú óriási pontfölénnyel győzött. A francia után Rodriguez következett, akit az olasz–magyar találkozón már legyőzött. Los Angelesben sem történt ez másként, s ez a siker már Európa-bajnoki aranyérmet ért Énekesnek, mivel Rodriguez volt az utolsó európai ellenfele, és a magyar ökölvívó másodszor is a kontinens legjobbja lett (akkor az olimpiai versenyek Európa-bajnokságnak is számítottak). Az elődöntő előrehozott döntő volt: tudták ezt a magyarok, de így vélekedtek az amerikaiak is, akik nagyon bíztak abban, hogy Louis Salica megállítja Énekest. Salicáról elég csak annyit elmondani, hogy az amerikai válogatón 24 ellenfelét győzte le, hogy ő képviselje az országot az olimpián. A közönség természetesen Salica mellé állt, Énekes minden ütése után azt üvöltötték, hogy szabálytalan, így próbálták befolyásolni a német, olasz, finn bírói hármast. Az első menetet Énekesé volt, a másodikban azonban Salica észrevette, hogy a magyar sportoló sokszor szabadon hagyja a fejét. Nemcsak hogy észrevette, hanem ki is használta, s egy jól irányzott és erős ütéssel padlóra küldte Énekest. Habár csak két másodpercig volt lent, Énekes a menetet elveszítette. Ekkor nem sokan fogadtak volna a magyar döntőbe jutására, ugyanis a mérkőzések végére Énekes teljesítménye legtöbbször visszaesett. Szerencsére most nem ez történt, Szigeti és Pitikiss tanácsai meghozták az eredményt, mivel a friss Európa-bajnok olyan rohamot indított, hogy a magát már biztos győztesnek gondoló Salica is elbizonytalanodott, és ebbéli tevékenységének a folytatásához Énekes még jó pár komoly pofonnal hozzájárult. A finn bíró Salicát hozta ki győztesnek, a német és az olasz azonban más véleményen volt: szerintük nem fért kétség Énekes győzelméhez. A finálé már levezetés volt az elődöntőhöz képest: a mexikói Cabanas bokszolt, csak éppen erő nem volt az ütéseiben. Lehet, látta a Salica–Énekes mérkőzést, s tudta, neki a magyar fiú ellen esélye sincs. Jól gondolta, Énekes magabiztosan nyert. A döntő után a mexikói azt nyilatkozta: „Gyorsaságával nyert ellenem, lomha voltam hihetetlen fürgesége mellett.”
Két évvel később harmatsúlyban indult az Európa-bajnokságon, és harmadik Eb-aranyérmét gyűjtötte be. Az 1936-os berlini olimpiára nem sikerült kvalifikálnia magát, nem volt tagja a magyar csapatnak. Magánéleti problémái kihatással voltak a teljesítményére, így elmaradtak a sikerek is. Felesége megcsalta, ami után Énekes István idegösszeomlást kapott, és kórházba került. Nem volt még 29 éves sem, amikor 1940. január 2-án kiugrott az ablakon, önként vetve véget életének. Az ellenfelektől a szorítóban kapott pofonokat hősiesen tűrte, az élettől kapottakat azonban nem tudta feldolgozni.
Véget ért a Veres Péterről elnevezett alkotótábor május 31-én. A 22 jelentkező háromnapos műhelymunkán vett részt, amelyen különböző képzőművészeti technikákkal ismerkedhettek meg ifj. Hidi Endre, Kalitics Erika és Kulin Ágnes segítségével. A tábor végén kiállították az itt készült műveket – szobrokat, festményeket, grafikákat –, melyeket a tanárok és diákok közösen értékeltek.
Kulin Ágnes, az alkotótábor szakmai vezetője portálunknak elmondta, hogy tevékenységük során igyekeztek olyan inspirációs közeget létrehozni, amelyben minden résztvevő kipróbálhatta a különböző technikákat és megtalálhatta a hozzá leginkább közel álló művészeti ágat. „Reméljük, a Veres Péter alkotótábor hétvégi műhelymunka keretében folytatódni fog. Igyekszünk majd a palettát szélesíteni, vagy ugyanebben a három főbb témakörben újabb technikákkal megismertetni a gyermekeket” – mondta Kulin Ágnes, aki szerint sok lehetőség van még ebben a kezdeményezésben.
A rendezvény a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében valósult meg.
PTB
Kárpátalja.ma
Szombaton került sor a IV. Nemzetközi Módszertani Konferenciára, mely a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szervezésében valósult meg. A tanítók és óvodapedagógusok részére szervezett tanácskozás, egyben akkreditált pedagógusképzés témája a különféle tantárgyak módszertana köré épült fel, a résztvevők pedig az előadások mellett két kiállítást is megtekinthettek, mégpedig egy hallgatói kiállítást, valamint a Kedvenc tantárgyam elnevezésű képzőművészeti pályázatra beérkezett rajzokból rendezett kiállítást. A nyertes alkotások felkerültek az Absztrakt nevet viselő kötet borítójára, melyben a konferencián elhangzó munkák, előadások összefoglalójáról olvashattak a résztvevők, az előadások megkezdése előtt pedig ünnepélyes keretek között átadták a díjakat a hat nyertes alkotást készítő tanulónak.
Major Lenke, a szervezőbizottság titkára elmondta, a konferenciára a hazai tanítók, pedagógusok mellett Szlovéniából, Horvátországból, Bosznia–Hercegovinából, Szlovákiából, Romániából és Magyarországról is érkeztek résztvevők, előadók.
– A szekciókat próbáltuk különböző területekre felosztani, különválasztva a természettudományokat, társadalomtudományokat, irodalmat, művészeteket, és a szekciókon belül pedig vannak különféle témakörök, melyek megjelenítik az adott ország módszertanát. A konferencia célja a tapasztalatcsere, a jó gyakorlat bemutatása és természetesen a kapcsolatok ápolása – mondta Major Lenke.
A konferencia megnyitóján elsőként Lepes Josip, a kar megbízott dékánja köszöntötte a vendégeket, aki úgy fogalmazott, a tanácskozás célja, hogy további ismereteket szerezzenek arról, hogyan is adják át a tudást a gyerekeknek.
Aleksandra Filipović, a Tartományi Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Titkárság felsőoktatással megbízott titkárhelyettese reményét fejezte ki, hogy a konferencia végére levonják a megfelelő következtetéseket és kialakulnak azok az irányelvek, melyek segítik a közösség fejlesztését, és mint hozzátette, a tartományi kormány lehetőségeihez mérten a jövőben is hozzájárul a tudomány és oktatás fejlesztéséhez.
Perpauer Attila, az MNT Oktatási Bizottságának elnöke köszöntő beszédében kiemelte, a módszertani oktatás hatékonysága és a korszerű pedagógiai gyakorlat a mai oktatási rendszerben rendkívül fontos az óvodapedagógusok és az osztálytanítók számára, és a konferencia lehetőséget ad, hogy a más országok tudományosan bizonyított, tényeken alapuló és a gyakorlatban működő modelljeit megismerjék.
– A pedagógusokról azt mondják, a gyakorlat emberei, de csak akkor tudnak jól működni, ha megfelelő az elméleti tudásuk és széles rálátásuk van a világra és a körülöttük zajló eseményekre. A Magyar Nemzeti Tanács egyik kiemelt jelentőségű célja, hogy a vajdasági magyar pedagógusokat támogassa, segítse a korszerű oktatás elméletében és gyakorlatában. Fontosnak tartom a pedagógusok szakmai munkájának megbecsülését és a minőségi oktatás színvonalának emelését, mert ez fogja a társadalom fejlődését segíteni. Ez a konferencia hozzájárul az MNT egyik célkitűzésének megvalósításához, mégpedig hogy a pedagógusok szakmai hálózatát erősítse, ugyanis elengedhetetlen a humán erőforrásban rejlő tudásunk összesítése és a birtokolt tudás megosztása – szólt Perpauer Attila a konferencia résztvevőihez.
Erdély Lenke, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója elmondta, elsősorban a szakmai továbbképzések területén működnek együtt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karral, és akkreditálják azokat a szakmai továbbképzéseket, amelyeken a pedagógusok részt vehetnek. Rámutatott, nagyon fontos, hogy a tanítóképző nemcsak a hallgatóknak tart előadásokat a fontos innovatív módszerekről, a testnevelés oktatásáról, a hátrányos helyzetben lévő tanulók felkarolásáról, hanem a gyakorló pedagógusoknak is.
A konferenciát dr. Czékus Géza, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy immár negyedik alkalommal került sor a tanácskozásra, és hogy évről évre egyre többen vesznek rajta részt.
Aleksandar Vučić kormányfő kijelentette, hogy a májusi költségvetési hiány mindössze 5,2 milliárd dinár, a tervezett 19 milliárd helyett. A kormányelnök úgy fogalmazott, hogy „ez az összeg szinte egynegyede annak az összegnek, amellyel a Nemzetközi Valutaalap számolt”.
Vučić a fentieket a verseci Hemofarmban tett látogatása után nyilatkozta. A bánáti városban működő gyógyszergyárban megnyílt egy új, ampullagyártó részleg, 4,37 millió eurós beruházással. Az új részleg 50 dolgozó számára teremt munkahelyet.
Vučić a költségvetéshiánnyal kapcsolatban elmondta még azt is, hogy az év első öt hónapjában összesen 24,5 milliárd dinár, noha a szakemberek 91 milliárd dináros deficitet terveztek. – Azt hiszem, hogy a számok a jó eredményekről tanúskodnak. Egyre szélesebb pénzügyi lehetőséget kaptunk a nagyberuházásokra, akárcsak a járandóságok növelésére is, de minderről beszélgetnünk kell még a nemzetközi pénzügyi szervezetekben tevékenykedő barátainkkal – nyilatkozta a kormányelnök.
A kárpátaljai görögkatolikus egyház illegalitásban eltöltött évtizedeinek, majd a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye újjáéledésének meghatározó alakja dr. Ortutay Elemér pap, teológiai tanár. Holnap lenne 99 éves.
1916. június 2-án született a Huszti járásban, Kövesligeten (Drahovo). Édesapja, Ortutay Jenő görögkatolikus kanonok, szentszéki tanácsos, magyar országgyűlési képviselő volt. 1928-tól 1938-ig Beregszász városbírójaként tevékenykedett, így a család is a Vérke-parti városba költözött. Ortutay Elemér itt végezte el az állami főgimnáziumot 1936-ban. Addigra eldőlt, hogy édesapja hivatását követi. Teológiai tanulmányait Olmützben és Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte el, s 1941-ben védte meg doktori címét.
Házasságot kötött Vitéz Gabriellával, öt gyermekük született. Ortutay Elemért Ungváron szentelték pappá. Először káplánként szolgált, illetve hitoktatott és vezette a helyi cserkészcsapatot. 1945-től az ungvári papnevelő intézet teológiai tanára lett.
Csak néhány évig taníthatott, ugyanis a szovjet csapatok 1944-es bevonulásával megkezdődött a görögkatolikus egyház elnyomása.
Édesapját, Ortutay Jenőt tízévi javító munkatáborra, ötévi polgári jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. Sohasem térhetett haza, 1950. december 24-én az oroszországi Abezben halt meg, sírját csak egy „L-36” feliratú fatábla jelzi.
Ortutay Elemér sem tagadta meg a hitét, ezért 1949-ben 25 évi börtönre ítélték, melyet Vorkután, a Gulag egyik legkegyetlenebb táborában kellett letöltenie, ahol egy szénbányában dolgozott. Később egészségügyi állapota miatt megengedték, hogy a felszíni építkezéseken vegyen részt.
1956-ban engedték szabadon, de továbbra sem működhetett papként. Egy ungvári kályhagyárban dolgozott 17 évig, majd további két év át raktáros volt. Eközben a titkosrendőrség folyamatosan szemmel tartotta. Ám őt ez sem tartotta vissza attól, hogy otthon elvégezze a görögkatolikus szertartásokat, illetve kiszolgáltassa a szentségeket és temessen. Emellett arra törekedett, hogy kinevelje az új papi generációt: 18 fiatalt készített fel lelkészi pályára, akiket Chira Sándor titkos püspök szentelt pappá.
1989-ben legalizálták a görögkatolikus egyházat Kárpátalján. Ortutay Elemér számos egyházközségben végzett szent liturgiát, valamint részt vett a templomok visszavételénél. Emellett írt, számos cikke jelent meg a kárpátaljai és az anyaországi sajtóban, illetve „…Holnap is felkel a Nap” címmel életrajzi témájú könyvet adott ki.
1997. január 25-én hunyt el Ungváron.
2007-ben a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (az egykori Vérke-parti főgimnázium jogutódja – szerk.) épületének falán emléktáblát avattak a tiszteletére.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
A Ne vágj ki minden fát civil csoport és a Rhododendron Egyesület már kérvényezte az esemény jóváhagyását a polgármesteri hivatalnál. A leadott dokumentum szerint a környezetvédelem világnapja alkalmából szervezett akción a résztvevők szolidaritásukat fejeznék ki a bukaresti tüntetőkkel, és az illegális erdőkitermelés ellen tiltakoznának. Emellett a Vársétány és a zöld övezetek megőrzéséért is tüntetnének. A felvonulás délután fél 6-kor kezdődik. A menetelés a Bolyai parkból indul, és a főtér megkerülése után a virágóránál ér véget.
A Kárpátalja Megyei Tanács képviselői 2015–2016-ra is jóváhagyták a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűléssel való együttműködési programot, melyet május 22-én írt alá Volodimir Csubirko, a Kárpátalja Megyei Tanács elnöke és Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés elnöke Beregdarócon – közölte a mukachevo.net hírportál.
Az együttműködés koordinációjának és a program végrehajtásának biztosítása érdekében a megyei tanács elnökét és a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét megbízták azzal, hogy meghatalmazott személyeket válasszanak a tanácsadó bizottságba. A megyei közigazgatási hivatalnak egy hónapon belül konkrét intézkedéseket kell kidolgoznia az említett programmal kapcsolatban, valamint ezeket egyeztetnie kell a megyei tanács határon átnyúló együttműködésért, turizmusfejlesztésért és rekreációs kérdésekért felelős állandó bizottságával.
A dokumentum szerint a jövőben a két fél kezdeményezi a magyar–ukrán határátkelő-hálózat kiépítését illető tervek és projektek jóváhagyását. A felek hozzájárulnak a koordinációs tanács megalakulásához, melynek tagjai a két megye régiófejlesztési ügynökségeinek képviselői. A tanács tevékenységének célja a 2014–2020 között az Európai Unió által támogatott kiemelt fontosságú projektek támogatása.
A dokumentum továbbá előírja az árvízvédelmi munkálatokkal kapcsolatos intézkedések és projektek végrehajtásának folytatását a Felső-Tisza-vidék közös magyar–ukrán árvízvédelmi programjának megfelelően. A program keretében szerepel a határ menti vizek tisztítása, többek közt a töltés megerősítése és magasítása a Tisza Vári és Badaló közötti szakaszának jobb partján, valamint a Tiszaújlak és Királyháza közötti szakasz bal partján. Ezenkívül polderek létrehozását is tervezik Vári és Csetfalva, valamint Tiszaújlak és Tiszabökény között. A két régió határ menti településein bevezetnék a szilárd hulladék szelektív gyűjtését és újrahasznosítását. Ugyancsak a projekt keretében felújítanák a szennyvíztisztító telepeket, a szivattyúállomásokat, illetve Csapon ivóvíztisztító rendszert hoznának létre. Emellett a Tisza vízgyűjtőjében a fenntartható erdőgazdálkodás innovatív technológiáit alkalmaznák.
Kárpátalja.ma
A Spartacus labdarúgónői három fordulóval a rájátszás vége előtt megszerezték ötödik egymás utáni bajnoki címüket. Az alapszakaszt százszázalékos teljesítménnyel, egy kapott góllal fejezték be a Kék Galambok, a rájátszásban pedig egyedül a niši Mašinacnak sikerült pontot rabolnia a bajnokcsapattól.
– Nehéz volt az újabb bajnoki címet megszerezni, habár eredményeink és a táblázat talán nem ezt mutatják. Ellenfeleink fejlődtek, korábban nagyobb gólkülönbséggel nyertük a mérkőzéseket, ez a különbség most valamelyest csökkent. Volt olyan mérkőzésünk, ahol igaz, hogy 4:0-ra nyertünk, de az első gólt csak a 75. percben szereztük. A LASK Crvena zvezda, a Mašinac és a Napredak is komoly ellenállást tanúsított velünk szemben, évről évre nehezebb bajnoknak lenni. A mezőny rendkívül felfiatalodott az előző idényben, nagyon sok játékos külföldön folytatta pályafutását, így a csapatépítést a legtöbb együttesnek évről évre elölről kell kezdenie. Jó lenne csökkenteni a külföldre távozók számát, meg kellene tartani ezeket a játékosokat – mondta Boris Arsić, a Spartacus női csapatának vezetőedzője.
A Spartacusban is nagyobb játékosmozgás történt az elmúlt idény végén. Több játékos külföldre szerződött, helyükre fiatal labdarúgókat hozott a klubvezetés, akik beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
– Nehéz a nyilvánosságnak elmagyarázni, hogy nem olyan egyszerű bajnokságot nyerni, mint ahogy a táblázat sejtetni engedi. Eredményeink a kitartó munkának és a rengeteg lemondásnak köszönhetőek. Riválisaink egyre erősödnek, hatalmas motivációval lépnek pályára ellenünk, próbálnak letaszítani bennünket a trónról. Sajnálom, hogy kevesen látogatják a mérkőzéseinket, hiszen amit egy férfi játékos tud a labdával, azt egy nő is tudja. Egyetlen különbség a gyorsaságban, az erőben és a nyereségességben van, hiszen a férfisport jobban vonzza a támogatókat, mint a női – mondta.
Arsić kiemelte, úgy érzik, a város nem ismeri fel, milyen nehéz bajnoknak lenni, és eredményeiket nem értékelik kellőképpen. Kapnak anyagi támogatást, de elért eredményeik tükrében szerintük ez nem elegendő.
– A sportot országosan is az első vonalba kell helyezni, a klubok eredményeit ki kell emelni, publicitást kell nekik adni. A fiatalokat a sportpályákra kell csábítani, hogy az energiatöbbletet ott adják ki magukból, ne máshol. Szabadka kisváros, itt nehezebb bajnoki címet szerezni, mint például Nišben, ahol sokkal nagyobb a lakosság száma. Sokan úgy alkotnak véleményt a női fociról, hogy egy mérkőzést sem néztek meg. Jó lenne, ha a városban a költségvetésre szánt pénzből több jutna a sportra, ezt a klubok és a sportolók is megérdemelnék. Persze, azzal is tisztában vagyunk, hogy nehéz időket élünk. Mindig ismertek voltunk a sportról, nézzük csak meg, mennyi szuperligás csapata van a városnak. A nehézségek ellenére próbáljuk városunkat a lehető legjobban képviselni bel- és külföldön egyaránt.
A csapat készül a június 6-ai ópázovai kupadöntőre, ahol ellenfelük az idén már többször legyőzött LASK Crvena zvezda csapata lesz. A piros-fehérek játéka nem fekszik a Spartacusnak, és habár papíron a kék-fehérek az esélyesebbek, nehéz mérkőzésre számítanak, ugyanakkor bíznak negyedik kupagyőzelmük megszerzésében.
Bojan Arsićtól, a klub sportigazgatójától megtudtuk, hogy a BL-selejtezők sorsolása június 25-én lesz, a mérkőzéseket pedig augusztus 11-e és 16-a között játsszák.
– Szeretnénk, ha az egyik selejtezőcsoportnak Szabadka adna otthont, a 2011-es és a 2012-es évhez hasonlóan. Európában fiatal csapatunk számára főleg a tapasztalatszerzés a cél, de természetesen mindent elkövetünk a továbbjutás érdekében. Első cél a házigazda szerepének megszerzése, a többit pedig majd meglátjuk. Még nem tudjuk, milyen kerettel vágunk neki a következő idénynek, az erősítések az anyagi lehetőségeinktől függnek, valamint attól, kik távoznak a csapatból.
Sokan felteszik a kérdést, miért nincsenek a Spartacusban szabadkai lányok. A vezetőedző elmondta, hogy ő 2010-ben került a csapathoz, és akkor csak az első csapat létezett, utánpótlás-kategóriák nem voltak a klubban.
– 2013-ban elindítottuk a labdarúgó-iskolát, amelyből egy idő után kikerülhetnek azok a játékosok, akikre az első csapatban is lehet számítani. Ez azonban nem egyszerű munka. Ha egy kislány hétéves korában elkezd focizni, akkor bizony hosszú folyamaton kell végigmennie, amíg az első csapatba kerül. 2013 óta két év telt el, tehát ennyi idő nem elég arra, hogy valaki a felnőttcsapatba kerüljön. Ennek ellenére Baka Alina és Dajana Mihajlović személyében két helyi labdarúgó minden mérkőzésen szerepelt a jegyzőkönyvben, igyekszünk nekik lehetőséget adni, amikor csak lehet. Jelenleg több mint hatvan utánpótláskorú kislányt igazoltunk le, tehát a fiatal korosztályokkal is folyik a munka – mondta a vezetőedző.
Boris Arsić nemcsak a Spartacus vezetőedzői, hanem a szerb felnőtt női válogatott szövetségi kapitányi tisztét is ellátja. A válogatott Angliával, Belgiummal, Bosznia-Hercegovinával és Észtországgal került egy csoportba a 2017-es hollandiai Európa-bajnokság selejtezőiben.
– Annak ellenére, hogy elkerültük a legerősebb európai válogatottakat, nagyon nehéz csoportba jutottunk. A csoport legnagyobb esélyesei az angolok, akik nemrég szövetségi kapitányt váltottak. A belga válogatott pályája felfelé ívelőben van, saját bajnokságukat egyesítették a holland pontvadászattal, nemrég a nagyon erős Norvégiát is legyőzték. Bosznia-Hercegovina együttese kellemetlen ellenfél, soraikban játszik a mi játékosunk, Milena Nikolić is, aki a liga legjobb góllövője lett. Többen a Bundesligában játszanak, így nehéz meccsre számítok ellenük is. Korábban játszottunk már az észt bajnok Parnu csapatával, a válogatottról pedig annyit tudunk, hogy nagyon nehezen kapnak gólt, tehát ellenük sem lesz könnyű. Nagyon nehéz dolgunk lesz a csoportban, lépésről lépésre haladva, sok munkával, megpróbálunk minél jobb eredményt elérni. Szeretnénk, ha a szabadkai közönség is látná a válogatottat, így megpróbálunk egy selejtező mérkőzést városunkba hozni – mondta Boris Arsić, a szerb felnőtt női válogatott szövetségi kapitánya.
A válogatott első mérkőzését szeptemberben Észtországban játssza.
Félmilliárd amerikai dollárt (141 milliárd forintot) kérnek nemzetközi szervezetek az Irakban kialakult humanitárius válság kezelésére - jelentette be hétfőn az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) a francia fővárosban tartandó, Irakkal és Szíriával foglalkozó nemzetközi tanácskozás előtt.
Philippe Heffinck, az UNICEF iraki megbízottja közleményében kiemelte: katasztrófához közeli a humanitárius helyzet Irakban, sürgősen pótlólagos forrásokra van szükség a további segélynyújtáshoz.
Az ENSZ-szervezet szerint mintegy nyolcmillió iraki szorul sürgős segélyre. Többek között az a hárommillió ember, aki az Iszlám Állam dzsihadista szervezet 2014 júniusában indult támadása óta kényszerült lakhelye elhagyására.
Az UNICEF-ben úgy vélik, hogy a harcok, valamint a pénz hiánya akadályozza a segélyezést. Az Irakban dolgozó humanitárius szervezetek éppen ezért kérnek mintegy félmilliárd dollárt a következő félévben.
Az Iszlám Állam ellen harcoló, az Egyesült Államok vezette szövetséges koalíció képviselői kedden ülnek össze Párizsban, hogy áttekintsék az általuk követett stratégiát, tekintettel az iszlamistáknak az utóbbi hetekben, az iraki Ramádiban és az ókori nevén Palmüraként ismert Tadmurt szíriai városnál, elért sikereikre.
Holttestre bukkantak egy bőröndben vasárnap Tokió központi vasúti pályaudvarán. A tetem oszlásnak indult, a bőrönd már több mint egy hónapja volt a poggyászmegőrzőben.
A halott egy idős asszony. A 70 centi hosszú, 50 centi széles és 25 centi mély bőröndre még április 26-án figyeltek fel a csomagmegőrzőt ellenőrző munkások. A bőrönd egy lezáratlan rekeszben volt, és átvitték a raktárba, várva, hogy tulajdonosa majd jelentkezik érte. Mivel senki sem kereste, most kinyitották.
A halott asszony mindössze 140 centiméter magas volt. A rendőrség eddig nem tudta azonosítani személyét, és még azt sem derítette ki, hogy ki tette a tetemet a bőröndbe, majd a csomagmerőzőbe, és miért.
Gyilkosságról egyelőre nincs szó, és a halál okát sem közölték.
Kori Udovički kormányalelnök, az államigazgatási és önkormányzati kérdésekkel foglalkozó miniszter asszony részt vesz a régió 100 vezető, gazdasági szubjektumának részvételével Portorožban megszervezendő tanácskozáson. Bejelentette, hogy a találkozónak két főbb témaköre lesz: a térség gazdasági összekapcsolódásának, továbbá az államigazgatásaink flexibilisebbé formálásának lehetőségei.
- Arról fogunk beszélgetni, hogy miként foghatnánk szorosabbra gazdasági kapcsolatainkat, és hogy miként tudnánk simulékonyabbá tenni államigazgatásainkat, hogyan érhetjük el azt, hogy államigazgatásaink áthatóbb párbeszédet alakítsanak ki az üzletemberekkel, a nemkormányzati szervezetekkel. Olyan államapparátusokat szeretnénk kialakítani, amelyek nyitottak az új ötletek, a kreatív gondolatok felé, és amelyek – természetszerűen – támogatnák is ezeket az újításokat – nyilatkozta Kori Udovički.
Olyan találkozóról van szó, amelyet immár negyedik éve rendszeresen megszerveznek a régió üzletembereinek, vállalkozóinak egyesületei.
- Szerbiának kicsik a piaci lehetőségei, de a globális méreteket tekintve az egész régiónak sem nagy a piaca. A gazdasági fellendülés érdekében precízen kell pozicionálnunk magunkat, az együttműködés elengedhetetlen. Ezért fontos arról beszélgetnünk, hogy miként fogunk gazdasági téren összefonódni – magyarázta a miniszter asszony.
Kori Udovički felszólalását meghallgatja majd a macedón kormány gazdasági kérdésekkel megbízott alelnöke, és Szlovénia gazdasági- és technológiai fejlesztéssel foglalkozó minisztere.
A kétnapos portoroži találkozó ma kezdődik, főként államelnökök, valamint a régió fővárosainak polgármesterei képviselik országukat, illetve városukat. A találkozón olyan kiemelkedő vállalkozók, üzletemberek lesznek jelen, akik fontos stabilitási tényezőként tekintenek a regionális együttműködésre. Akárcsak a korábbi években, az idén is nagyjából 180 résztvevőre számítanak. Az értekezletet a Szlovén Menedzserek Egyesülete szervezi. A megvitatandó projektumok energetikai, pénzügyi, idegenforgalmi, közlekedésügyi, infrastrukturális, mezőgazdasági és információs-kommunikációs témaköröket ölelnek fel.
Nedugo nakon izborne skupštine Saveza vojvođanskih Mađara u stranci je izabrano tri potpredsednika. Laslo Varga, Arpad Fremond i Elvira Kovač stranku u republičkom parlamentu predstavljaju već dugo vremena. Elvira Kovač je stekla iskustva i u evropskim institucijama, kao dugogodišnji član delegacija skupštine u Savetu Evrope. Kovač na imenovanje na mesto potpredsednika gleda kao na priznanje svog dugogodišnjeg rada u parlamentu.
- Zbog čega smatrate važnim da u strankama i žene imaju vodeće pozicije?
– Imenovanje potpredsednika je delom priznanje rada frakcije SVM-a u republičkom parlamentu. Radi se o velikom priznanju. Naravno, prilikom imenovanja potpredsednika je predsednik stranke uzeo u obzor i regionalne i polne faktore. Važno je da žene učestvuju u radu tela koja donose odluke, jer razmišljaju drugačije nego muškarci. Ako govorimo o statističkim podacima mora se naglasiti da je više od 40 članova stranke pripadnica lepšeg pola. Ako gledamo na taj način, prirodno je da žene moraju biti prisutne i u savetu i u predsedništvu stranke.
- Da li ste od strane vaših muških kolega iskusili neku vrstu razlike u ophođenju prema vama u stranci ili u političkom životu uopšte?
– Zahvaljujući činjenici da zakonska regulativa već više godina propisuje da na izbornim listama stranaka najmanje svaki treći kandidat mora da bude žena, pripadnice lepšeg pola su u političkom životu sve više prisutne. Žene su po prirodi vredne, marljive i ako dobiju šansu ne propuštaju da je iskoriste. Danas je prisustvo žena u politici postalo prirodno. I u parlamentu sedi sve više poslanica; u poslaničkom klubu SVM-a ima dve žene, tako da muškarci više ne prave razliku, ne ponašaju se drugačije prema nama, nego prema drugima.
- Kakve ste nove zadatke dobili sa pozicijom potpredsednice?
– Pored toga što se radi o ogromnom priznanju, naravno radi se i o novim zadacima. Mi već dugo vremena radimo, kao poslanici vođenje politike nismo počeli juče, a odavno učestvujemo i u izgradnji stranke. Proteklih osam godina, od kada postoji nova, mlada i energična poslanička grupa, odnosno od kada je predsednik stranke Ištvan Pastor, broj članova SVM-a se udvostručio. Moramo i dalje raditi na tome, moramo graditi još privlačniju stranku koja će biti otvorena za sve: za mlade, za starije, za žene, za muškarce podjednako. Statut stranke omogućava da se osnuje ženski, omladinski i penzionerski forum SVM-a. Problem sa omladinskim forumom je da mladi vremenom sve manje učestvuju u radu, jer se zapošljavaju ili studiraju u inostranstvu, osnivaju porodicu. I sada postoji omladinski forum, ali ga želimo ojačati. Mislim da je važno i osnivanje foruma penzionera. Prema dosadašnjim porukama se vidi da interesovanje postoji, što je prirodno, ako se zna, da je značajan broj članova naše stranke penzioner.
- Što se tiče mladih: na jednoj diskusiji se čulo mišljenje da se mladi u Srbiji ne interesuju za politiku i da su za to delom krivi mediji koji jednostrano i dosadno informišu o političkim dešavanjima. Da li i vi mislite tako?
– To je zaista tako – ali ne samo u srbiji nego skoro svugde u zemljama u okruženju ili u Evropskoj Uniji. Mladi su nezainteresovani za politiku, a ni na izborima ne učestvuju u dovoljnoj meri. Mnogi su se bavili razlozima ove pojave odnosno sa pitanjima kako bi se mladi mogli podstaći da budu zainteresovaniji, aktivniji. Ubeđena sam da su baš omladinski forumi ona tela koja će mladima ukazati na činjenicu da politički život nije loš jer na tim forumima mogu upoznati mnoštvo ljudi i razgovarajući jedni sa drugima mogu „učiti politiku”. I SVM se već bavio ovim pitanjem. U prošlosti smo više puta organizovali takozvane političke škole, a tu praksu želimo oživiti i ubuduće. Evropska Narodna stranka, u kojoj je kao posmatrač prisutan i SVM, redovno pruža mogućnost da šaljemo mlade da se tamo obrazuju. Važna je ova mogućnost jer može pokazati mladima da politika nije dosadna. SVM svakako računa na mlade: kada je 2007. godine osnovana republička poslanička grupa, prosek starosti je bilo 27.5 godina.
- Kako može uticati Savet Evrope, odnosno članstvo u tom telu na proces integracije Srbije?
– Većinu građana Srbije zanima Evropska Unija i proces evropskih integracija. Istovremeno u ovom periodu, u ovoj fazi integracija je značaj Saveta Evrope za Srbiju povećan. Najviše se trenutno govori o otvaranju poglavlja 23,24. i 35. u pregovorima Beograda i Evropske Unije. Akcioni planovi za poglavlja 23. i 24. su već spremna. Savet Evrope je starija institucija nego Evropska Unija. Ako govorimo o standardu zaštite ljudskih i manjinskih prava, onda je najvažniji dokument Okvirni ugovor o zaštiti nacionalnih manjina usvojen 1995. godine. Ovaj dokument je tadašnja Jugoslavija ratifikovala 1998. godine. Savet Evrope redovno kontroliše da li se Srbija pridržava ovog ugovora. Vid kontrole je i monitoring Skupštine Saveta Evrope. Pored toga ostvarivanje okvirnog ugovora prati i Odbor ministara Saveta Evrope. Savetodavni odbori su u vezi Srbije u proteklom periodu načinila tri izveštaja: 2003, 2009. i 2014. godine. U ovom poslednjem izveštaju je formulisano 47 preporuka u vezi manjinskih prava. Pošto Evropska Unija nema zakon o pravima nacionalnih manjina, prilikom formulisanja akcionog plana za nacionalne manjine, koji se vezuje za akcioni plan poglavlja 23, se od Srbije tražilo da u obzir uzme okvirni ugovor Saveta Evrope i 47 preporuka iz poslednjeg izveštaja. To je kopča između Saveta Evrope i Evropske Unije. Inače se u Savetu Evrope sve više govori o tome da se ta veza mora ojačati. Veza između Saveta Evrope i Evropske Unije je za nacinalne manjine koje žive u Srbiji važna i zbog činjenice što je za Savet Evrope od izuzetne važnosti pitanje zaštite manjinskih prava.