Határon túli magyar portálok összesített hírei

A belgrádi Železnik városi községben eltűnt a tizenhárom éves Jovana Ibraimović. A kislány 168 centiméter magas, átlagos testfelépítésű, szeme kék, haja barna. A rendőrség arra kéri a polgárokat, hogy ha bármilyen értesülésük van a gyermek hollétéről, azt a 192-es, a 011/2797-529, vagy a 011/2797-542 telefonszámokon, illetve a hozzájuk legközelebb lévő rendőrállomáson jelentsék. 

A Kárpátalja anno sorozatban legutóbb egy szolyvai zsidó visszaemlékezését olvashattuk el. Ezúttal egy ökörmezői sorstárs történetét ismerhetjük meg.

„Ökörmezőn sok gazdag zsidó család lakott. Az én szüleimnek fakereskedése volt. Gazdagok voltunk. Én éppen akkor végeztem a negyedik polgárit, amikor a németek bejöttek. Ettől a naptól kezdve a csendőrök minden éjjel bejöttek a lakásba, raboltak, amit csak tudtak, és ütöttek bennünket. Egy napon bevitték a zsidókat a templomba, ott voltunk 3 napig. Egy személy 12 kg-os csomagot vihetett magával. Pénzt, értékeket, aranyat elvettek, csak ennivalót vihettünk. A templomból a csendőrök az iskolába tereltek és onnan autón Szeklence faluba vittek. Ebből a faluból a keresztények kimentek és az egész falu gettó lett. Drótkerítéssel volt körülzárva, csendőrök és rendőrök őrizték. Egy-egy kis házban három-négy család lakott. Ennivalónk csak az volt, amit magunkkal vittünk. Aki az udvarra kiment vízért, azt a csendőrök megverték. Főzni nem volt szabad, verés volt a büntetés. Négy hétig voltunk a gettóban. Csendőrök vagonokba gyömöszöltek bennünket, 110 ember volt egy vagonban. Se víz, sem WC céljait szolgáló vödör nem volt a vagonban. Kassán adtak először vizet, azután Auschwitzig semmit. Auschwitzban Häftlingek és SS-ek vártak bennünket. Nagyon gyorsan szétválasztottak bennünket, nekem sikerült édesapámmal együtt maradnom. Fertőtlenítőbe vittek bennünket, hajunkat lenyírták, ruhánkat elvették, csíkos ruhát és facipőt adtak. Azután blokkba kerültünk. A Blockerster német politikai fogoly volt. Ütött-vert bennünket minden ok nélkül. Sajtot, kenyeret hoztak nekünk enni, tűzbe dobta a szemünk láttára azzal, hogy zsidónak az nem kell. Így telt el négy nap. Vagonban Erlenbuschba szállítottak bennünket. Egy vagonban 90 ember utazott. Ott aránylag jó dolgunk volt. Enni adtak. Naponta 1 liter levest és 12 embernek 2 kg kenyeret. A munka állomásépítés volt, fel is építettük. Ott nem is igen ütöttek. Csak amikor új Lagerführert kaptunk, akkor az ellátás is rosszabb lett. Amikor az oroszok közeledtek, elvittek bennünket Hausdorfba. Ott egy szétbombázott állomás romjait takarítottuk. Apámmal együtt dolgoztam. A dolgozók tízen kaptak egy kenyeret, a nem dolgozók huszan. Az oroszok közeledésére mindig tovább vittek bennünket. Így kerültünk Schweinitzbe. Ott gyárban dolgoztunk, mindig apukámmal együtt. Az ellátásunk gyenge volt. Három SS őrködött fölöttünk, az egyik rossz volt. Ez az ennivalónkat odaadta a civileknek azzal, hogy “Juden brauchen nicht so viel zu fressen”. Schweinitzből egyszer apukámmal együtt megpróbáltunk átszökni az amerikaiakhoz. Elfogtak. Könyörögtem, hogy ne akasszanak fel, fiatal vagyok, még élni akarok. Mondtam, hogy gyerek vagyok, még nincs eszem. Apukám meg azt mondta, hogy azért jött velem, mert nem akart engem egyedül hagyni. Végül 125 bottal megúsztam. Két hétig nem bírtam ülni utána. Apukámat nem verték annyira, talán sajnálták, mert 57 éves volt. A verés után orvoshoz mentem. Felháborodottan fogadott “még én adjak neked segítséget, amikor te meg akartál szökni !” Minden orvosi segítség nélkül feküdtem három napig, persze csak a hasamon tudtam feküdni. Amikor látták, hogy már vérmérgezés veszélye fenyeget, betettek a kórházba, ahol kb. három hét után meggyógyultam. Utána visszaállítottak a munkába. Akkor már apukám erősen legyengült. Az amerikaiak közeledésére Breslauba vittek bennünket. Ott munka nem volt, mert az állandó bombázások miatt nem volt érdemes dolgozni. Reggel 4-kor volt ébresztő, Zählappel. Ha esett az eső, vagy rossz idő volt, akkor az appell órákig tartott, hogy kínzásunk hosszabb legyen. Naponta 1/2 liter levest kaptunk, tizenketten 1 kg kenyeret és néha – hetenként, 10 naponként -, egy kis wurstot. Én mégis kicsit összeszedtem magamat, mert munka nem volt. Az oroszok egyre közeledtek felénk és így elindítottak bennünket Flossenburg felé. Gyalog mentünk. Útközben apukám már nagyon elgyengült, alig bírt menni. Aki nem bírt menni az úton, azt megfogták lábánál fogva, nyakára tették a derékszíjat és húzták maguk után, amíg élt. Azután otthagyták az úton. Nekünk magunknak kellett így húznunk társainkat. Én három embert vonszoltam így haláláig. Apukámat nem engedtem így húzni az úton – sírtam, könyörögtem, hogy ne bánjanak így vele. Erre kegyelemből agyon akarták lőni. Könyörögtem, hogy ne tegyék. Erre azt mondták, hogy úgyis meg kell halnia, hiszen nem bír menni. Ígértem, hogy viszem a hátamon. Valahogy megkegyelmeztek neki és továbbmehetett. Flossenburg előtt kb. három kilométerrel elesett, azt mondta: “Sulikám rosszul vagyok” – otthon mindig Sulikámnak hívott – felvettem a hátamra, mentem tovább, de csak fél kilométerre bírtam vinni. Én is gyönge voltam már akkor, hiszen az ételemet az úton mindig odaadtam apámnak, hogy jobban bírja a menetelést. A németek mondták, hogy ne kínozzam magam “Du machst dich auch kaput”. Én csak próbáltam továbbvinni, de nem bírtam. Levették a hátamról, elvitték kb. 20 lépés távolságra. Lelőtték. Még annyit mondott: “Smai Jíszroél”. A fejébe lőttek. Megengedték, hogy 5 percig ottmaradjak holtteste mellett. Jajgattam, sírtam – azután továbbmentünk Flossenburgba. Flossenburgban a krematóriumban dolgoztam. Tizenketten dolgoztunk ott, csupa olyan fiatal fiú, mint én. Hatan szállították a halottakat, mi hatan pedig betettük őket a tűzbe. Kinyitottuk a kemence csapóajtaját és ledobtuk a holttesteket. Égés közben a holttestek kicsit felemelkedtek, – mint amikor a papíros ég – tagjaik mozogtak, majd lehullott az egész test a tűzbe. Ezt nézni kellett. Megszoktam. 36 halott fért a kemencébe. Volt olyan nap, amikor 300-at is égettünk. Egyik ökörmezői ismerősömet, Landau Joelt is én égettem el. Ebédnél még együtt ültünk az asztalnál, panaszkodott, hogy gyenge. Biztattam, hogy tartson ki, hiszen a frontok közelednek, nem tarthat már sokáig, amíg felszabadulunk. Majd kimentem a WC-re, mire visszajöttem, a földön feküdt holtan. Én dobtam a tűzbe, de az ő égését nem akartam végignézni. Egy transzport elégetése 2 és fél óráig tartott. A szag rettenetes volt. Tizenkettőnk közül minden nap más ment le a kemencébe égetés után kitisztítani a hamut. Ilyenkor a kemence még iszonyú meleg és füstös volt. Itt kellett eltisztítanunk testvérek, barátaink hamvait. Enni elég rendesen adtak a krematóriumban, de nem bírtam az ételt megenni, így meglehetősen legyengültem. Flossenburgból Wienbe kerültünk. Útközben magyar nyilas katonákkal találkoztunk, akik SS ruhában voltak. Kértünk tőlük egy kis vizet. Egyik sem adott. Wien után 2 km-rel egy juhakolban helyeztek el bennünket. Az erdőben dolgoztunk. Naponta tízen kaptunk egy kenyeret – kis katonakenyér volt – és 1 liter levest. Néhány hét után Hamburgba kerültünk, ott is erdőben dolgoztunk és ugyanez volt az ellátásunk is. Hamburg után Dresdenbe kerültünk, ahol nyolc hétig dolgoztunk. Az állomásépület romjait takarítottuk, ellátásunk nagyon gyönge volt. Munka közben bombatámadás ért bennünket. 34 halottunk volt, én a 35-ik súlyosan megsebesültem. Hat hétig feküdtem. SS-kórházba kerültem, ahol jó dolgom volt, ugyanazt kaptam, amit a frontról sebesülten behozott SS-ek kaptak. Innen gyalog mentünk Theresienstadtba. Ott gettóban helyeztek el bennünket. Munka nem volt. Négyen kaptunk egy kenyeret és naponta kétszer levest. Egy napon a gettó kapuján orosz kapitány jött be. Óriási boldog izgalom támadt. Mondták neki, hogy itt zsidók vannak, bejött közénk. Én tudok oroszul, kiabálni kezdtem, hogy éhesek vagyunk, adjanak enni. Adtak enni, kitárták a kapukat, szabadok voltunk.” (Forrás: www.degob.hu)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

A belgrádi Sremčica lakónegyedben egy patakban holttestre bukkantak a bányászati kar hallgatói, akik egy ásatáson dolgoztak a környéken. A holttest már a bomlás előrehaladott fázisában volt. Az áldozat nő, kiléte egyelőre ismeretlen, ugyanúgy, mint a halál oka. A holttestet boncolásra vitték. 

Újvidék lakosságának mindennapi életét, családi kötelékeit, gazdasági és társadalmi életét, a vallási hovatartozás is lényegesen meghatározta.

A félelmeink, szorongásaink sokszor megmagyarázhatatlanok. Magunk sem emlékszünk pontosan, mikor alakultak ki, ahogyan arra sem, mi váltotta ki őket. Csak a tüneteket észleljük, hogy remegni kezd a lábunk, a gyomrunk helyén a félelem képzeletbeli, testes szőrgolyója lapul, és szaporábban ver a szívünk az átlagosnál. Gyakorlatilag bármi kiválthatja ezt az érzést. Egy hang, egy szín, egy emlék, egy illat, egy másik élőlény, vagy akár egy tárgy is.

Erika Teoman-Brenner, Ausztria belgrádi nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa volt a Szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara vendége. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Slobodan Vojinović, a kamara elnöke elmondta, nem véletlenül kezdeményeztek találkozót épp Ausztria képviselőjével, hiszen egy olyan országról van szó, amellyel Szerbia tavaly 900 millió dolláros áruforgalmat bonyolított, amelynek több mint tíz százaléka, 95 millió euró az észak-bácskai régió és Ausztria között valósult meg.

A Kreml támogatja, hogy Petro Porosenko ukrán elnök “hazavigye” a Donyec-medencét, ha ebben humanitárius célok vezérlik, mint ahogyan a kegyelmet kapott Nagyija Szavcsenko katonanőt vitte haza, de nem fogadja el az Oroszországhoz tartozó Krím félszigetre vonatkozó területi igényt.

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő csütörtökön Moszkvában reagált így Porosenko előző napi kijelentésére, amit akkor tett, amikor kijevi hivatalában fogadta a Rosztov-na-Donuból a saját különgépén hazaszállíttatott Szavcsenkót.

“Ahogy Kijev hazahozta Nagyija Szavcsenkót Oroszországból, úgy állítja vissza Ukrajna szuverenitását a Krím félsziget és a Donyec-medence fölött” – hangoztatta Porosenko.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerdán kegyelmezett meg az orosz bíróság által 22 évre ítélt Szavcsenkónak, akit még aznap Kijevbe szállítottak. Ugyancsak szerdán, Porosenko elnöki amnesztiája alapján Moszkvába repült az Ukrajnában 14 évre ítélt két orosz katona, Jevgenyij Jerofejev és Alekszandr Alekszandrov.

A Nyikita Hruscsov szovjet vezető által 1954-ben Ukrajnának “ajándékozott” Krím lakossága, orosz fegyverek árnyékában ugyan, de túlnyomó többséggel az Oroszországhoz való csatlakozás mellett döntött a 2014-es népszavazáson. A Moszkva által elcsatolt félsziget státusával kapcsolatban az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége továbbra is az állami szuverenitás és a területi sérthetetlenség elvének primátusát hirdeti – és a Krímet továbbra is Ukrajna részének tekinti -, Oroszország pedig az önrendelkezés jogáét. Ebben – a Fekete-tengerbe benyúló félsziget hovatartozásának ügyében – csak Fehéroroszország, Afganisztán, Kuba, Észak-Korea, Nicaragua, Szíria és Venezuela ért vele egyet.

Idén is megszervezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Nemzeti Összetartozás Napját Udvarhelyen, ahol a trianoni békediktátum aláírására emlékeznek.
Kategória: Aktuális/Udvarhelyszék

Elutasította a pontosított vádiratban szereplő állításokat és sértőnek titulálta azokat Miroslav Mišković üzletember a belgrádi Különleges Bíróság mai tárgyalásán. A vádiratban az áll, hogy Miroslav Mišković fiának, Marko Miškovićnak adócsalás elkövetését javasolta, miközben teljesen tudatában volt annak, hogy a javasolt lépések törvénybe ütköznek.

Egy újabb jelentős beruházásról írtak alá tegnap a városháza zöld termében szerződést a szabadkai Vízművek és Csatornázási KKV és az újvidéki NS Graditelj vállalat képviselői. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által biztosított eszközökből egy 768 millió értékű beruházás valósulhat meg az egyes vízgyárban.

Elképesztő vádak hangzottak el a héten az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) kapcsán.
Kategória: Vélemény

Szavazásra buzdítja a megyeszékhely lakóit Bölöni László marosvásárhelyi származású labdarúgóedző, aki szerint június 5-én megfelelő alkalom adódik arra, hogy a lakosság a városban uralkodó pesszimista hangulatra figyelmeztessen.
Kategória: Erdélyi hírek

Громадська організація “Pro Cultura Subcarpathica” (“PCS”) та Товариство угорської культури Закарпаття (“КМКSZ”) 21-го травня провели у Варієві й Берегові пам’ятні заходи, присвячені визвольній боротьбі повстанців Ференца Ракоці ІІ.
У 1703-му році в цих в двох місцях одночасно – тут та коло Тарпи – відбулося перше розгортання прапора куруців, що стало початком тисогатського повстання у визвольній боротьбі Ракоці. Вбрані в одежу тих часів ентузіасти збереження традицій з Шаланок та студенти інституту за організаційної допомоги “КМКSZ” оживили на меморіальній церемонії історичну подію.

Гостей заходу вітали Кароль Беркі, керівник місцевого осередку “КМКSZ”, Вінної Дєвзев, депутат парламенту Угорщини та Йожеф Шін, голова Берегівської районної ради й керівник районного осередку “КМКSZ”. Виступили вихованці художньої школи з села Сенни (Угорщина), грала група “БоржаВарі”, а виступ місцевих учнів закривав культурну програму.
Після Варієва “куруци Ракоці” пройшли урочистою ходою по центральній площі Берегова, їх супроводжували учні Берегівської художньої школи. Пролунала Бережанська відозва й урочисто розгорнули військові прапори Великого князя.

Захід відкрила господарка заходу, керівник “Pro Cultura Subcarpathica” Кристина Кудлотяк, зауважуючи, що крім заглиблення в історію та збереження традицій, це свято вказує нам, що й зараз можемо діяти – адже розгорнення прапора одночасно є й символом нових можливостей.
- Ми зібрались тут для того, щоб згадати минуле, згадати про коріння закарпатського народу. Дерево може триматися і не падати за рахунок своїх коренів, а ми маємо тут спільне коріння 300-річної давнини, чіпляючись за яке ми зможемо залишитись на поверхні бурхливого моря, що огортає нашу маленьку домівку, – сказала у вітальній промові Ілдіка Орос, ректор Закарпатського угорського інституту ім.Ференца Ракоці ІІ. Керівник вищого угорськомовного навчального закладу наголошувала на ідеях культу Ракоці, і що “PCS” кожен рік організовує у цьому дусі на центральній площі Берегова церемонію розгортання прапора. Вона виразила свої сподівання на те, що знайдуться ті, хто прислухається до ініціативи організації, щоб наступного року в цей же час, вже в рамках днів Берегова, оживити спалах визвольного повстання Ракоці.
Після відкриття учасники продовжили покладанням вінка до пам’ятника ключової фігури при розгортанні прапора – Томаша Есе. На сцені грав гурт ” Kokas Banda ” з Пийтерфолва, а присутніх закликав до танцю фольклорний дитячий ансамбль “Сонячне проміння”. Після культурної програми можна було навчитися та ознайомитися з графічним прядінням, плетенням з кукурудзяного лушпиння, з таємницями рукоділля, а для найменших були малюнки на обличчі.
Свято розгортання прапора відбулося за допомоги та підтримки офісу д-ра Іштвана Грежі, уповноваженого Уряду Угорщини з питань координування співпраці між Саболч-Сатмар-Березькою областю та Закарпаттям.

Маріанна Поллогі
Kárpátalja.ma

Halálának ötvenedik évfordulója alkalmából szavalattal, énekkel és beszédekkel emlékeztek meg Tamási Áronról Farkaslakán. Szülőfalujának temploma mögött, két cserefa közt álló sírjánál tisztelegtek csütörtökön munkássága és öröksége előtt. 
Kategória: Aktuális/Udvarhelyszék

Gazdasági és pénzpolitikai kérdések, illetve a migráció lesznek a legnagyobb kihívások a szlovák EU elnökség időszakában - jelentette ki Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke csütörtökön Pozsonyban, miután találkozott Robert Fico szlovák miniszterelnökkel. Martin Schulz a júliusban kezdődő féléves szlovák EU-elnökség kapcsán látogatott Pozsonyba.

Rendszeres konzultációkat szervezne, közösségi tereket biztosítana, tanulmányi ösztöndíjakat, munkalehetőségeket teremtene a fiatalok számára Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármesterjelölt.
Kategória: Erdélyi hírek

Kurdisztán ellen kezd vasárnap 14 órától a Székelyföld válogatottja a Független Labdarúgó-egyesületek Szövetségének (ConIFA) abháziai világbajnokságán, amelyre Jakab Zoltán szövetségi kapitány tizenhét fős kerettel utazik el pénteken.
Kategória: Sport

A fiatalokat igenis érdekli a közélet, és szeretnének beleszólni a saját jövőjük alakulásába, csak meg kell kérdezni őket – ezt a következtetést vonta le Antal Lóránt, a Miért elnöke a május 20-án lezárult Rólad szól! című konzultációs karavánt követően.
Kategória: Erdélyi hírek

A nyárádszeredai önkormányzatban a testület egyik legismertebb tagja, Bartók József szerdán utoljára vezette a tanácsülést. A jelenleg 74 éves önkormányzati képviselő nem indul újabb tisztségért a helyhatósági választásokon.
Kategória: Aktuális/Marosszék

Az ukrán hatóságok őrizetbe vettek Kijevben egy donyecki illetőségű férfit, aki késsel támadt Olekszandr Turcsinov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács (RNBO) vezetőjének feleségére – közölte csütörtökön a belügyminisztérium sajtóosztálya.

A befolyásos politikus felesége, Hanna Turcsinova egy kijevi felsőoktatási intézményben tanít, az incidens ott történt szerdán. A belügyi tárca közleménye szerint a támadó a folyosón várta Turcsinovát irodája előtt. Személyesen nem ismerte, így az interneten található fényképek alapján próbálta azonosítani őt. A gyér világítás miatt azonban egy másik nőt kapott el. A nyakánál ragadta meg, és a torkához szorította a kést, közben Anna Volodimirivnának szólította. A megtámadott közölte vele, hogy nem az, akinek gondolja. Hanna Turcsinova, aki a közelben állt, ekkor segítségért kiáltott. A biztonsági őr kihasználva a tettes zavarodottságát, kiütötte a férfi kezéből a kést. Turcsinova hívta ki a rendőröket, akik őrizetbe vették a férfit.

A férfiról a belügyminisztérium nyilvánosságra hozta, hogy a kelet-ukrajnai szakadárok ellenőrzése alatt álló Donyeckben lakó jogász. Egyebek mellett arról ismert, hogy 2014-ben keresetet nyújtott be Olekszandr Turcsinov ellen, aki akkor parlamenti elnök volt, az Oroszországba menekült Viktor Janukovics ukrán elnöknek az államfői tisztségtől történt szerinte jogtalan megfosztása miatt. Korábban bíróság előtt támadta meg a börtönbüntetésre ítélt Jurij Lucenko volt belügyminiszternek, jelenlegi főügyésznek még 2013-ban Janukovics által adott elnöki kegyelmet.