Európai Unió : hírek magyarul

Az MTV Közbeszéd vendége volt Varga Gergely biztonságpolitikai szakértő (SVKI, EuVI) - 02:04-től
2012. szeptember 13.

Ebben a bejegyzésben röviden áttekintjük, hogy tavaly nyár óta, amikor az Európai Bizottság javaslatot tett a pénzügyi tranzakciós adó (financial transaction tax, FTT) bevezetésére, milyen előrehaladás figyelhető meg ezen a területen.

Egy ötlet – kétirányú gondolkodás

A Bizottság 2011 júniusában azt javasolta, hogy a tagállamokban a kötvényekkel és részvényekkel való kereskedést 0,1 százalékos adó terhelje, a származtatott termékekkel történő kereskedést pedig 0,01 százalékos. A pénzügyi intézmények közvetlenül a tagállamoknak fizetnék be a tranzakciós adót. Az így keletkezett jövedelem kétharmadát kellene a tagállamoknak az uniós költségvetésbe átutalni, egyharmada pedig a nemzeti költségvetésekben maradna. A Brüsszelbe átutalt hányad ugyanakkor GNI-alapú befizetést váltana ki, ezáltal is csökkenne a költségvetés nemzeti hozzájárulásoktól való függősége.

Tavaly nyár óta – különböző fórumokon – rengeteg vita zajlott már a tagállamok képviselői között az FTT bevezetéséről. Egyrészt tárgyaltak az FTT-ről abból a szemszögből, hogy új saját forrássá válhat-e a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret során (erről az Általános Ügyek Tanácsa folytatott vitát). Másrészt (az ECOFIN-tanácsban) megvizsgálták az FTT-t általánosságban mint lehetséges új adónemet. Az egymással gyakorlatilag párhuzamosan zajló vitákból kiderült, hogy van néhány tagállam, amely elképzelhetőnek tartja, hogy bevezessék a tranzakciós adót, azonban nagyon kevesen vannak, amelyek ezt a közös költségvetés új saját forrásaként is szívesen látnák.

Összeérnek a szálak

A következő többéves keretről folytatott viták során egyértelművé vált, hogy az Egyesült Királyság ellenzi a leghatározottabban az FTT saját forrásként történő bevezetését, de számos más tagállam (köztük Magyarország) is elzárkózik ettől. Az Általános Ügyek Tanácsa keretein belül tehát úgy tűnt, hogy megfeneklettek a viták, hiszen a saját forrásokról a tagállamoknak egyhangú döntést kell hozniuk.

Az FTT mint új adónem vitája 2012 júniusában azonban új szakaszba lépett: a növekedési és munkahelyteremtési paktum végrehajtása kapcsán az Európai Tanács úgy határozott, hogy a tagállamok egy köre megerősített együttműködésre vonatkozó kérelmet terjeszt majd elő. Természetesen egy hosszú folyamatnak ígérkezik, mire ez a néhány tagállam ténylegesen be tudja majd vezetni az FTT-t (a szükséges lépéseket az EUMSz. 326–334. cikkei tartalmazzák), de az Európai Tanács döntése lehetőséget teremt az előrelépésre.

A megerősített együttműködés lehetősége a Bizottságot is további munkára serkentette. Ennek részeként júliusban közreadott egy non-papert, amelyben megvizsgálta, hogy van-e akadálya annak, hogy azon tagállamok, amelyek megerősített együttműködés keretében bevezetik az FTT-t, egyidejűleg saját forrásként alkalmazzák. Másképpen fogalmazva: van-e lehetőség arra, hogy ezek a tagállamok az FTT-ből befolyó jövedelemmel váltsák ki a GNI-alapú befizetéseik egy részét. A Bizottság először jogi, majd gazdasági szempontból vizsgálta a kérdést, és egyik vonalon sem talált akadályt. Jogilag az szükséges ugyanis egy új saját forrás bevezetéséhez, hogy az azt rögzítő határozatot a tagállamok egyhangúlag jóváhagyják, majd valamennyi tagállam nemzeti parlamentje is ratifikálja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben mind a 28 tagállam törvényhozása elfogadja a döntést, nincs akadálya annak, hogy csupán a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok fizessenek FTT-alapú saját forrást. 

Hasonlóképpen, gazdasági szempontból sincs akadálya az FTT ilyen módon történő bevezetésének, csupán arra van szükség, hogy a GNI-alapú saját forrás beszedésének módjáról szóló határozatot a tagállamok ennek megfelelően módosítsák. Következésképp, az FTT megerősített együttműködésben történő bevezetése nem érintené a többi tagállam befizetéseinek módját vagy mértékét.

FTT a tagállamokban

A tagállamokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy az uniós kezdeményezésektől függetlenül saját területükön bevezessenek valamilyen jellegű pénzügyi tranzakciós adót. Erre a legjobb példát Franciaország adja, amely 2012 augusztusától megadóztatja a részvényvásárlásokat, de az uniós javaslatban szereplőnél magasabb mértékben (0,2 százalékos kulccsal). A Magyarországon bevezetett pénzügyi tranzakciós illeték csak abban hasonlított az FTT-javaslatra, hogy a mértéke megegyezik, és hogy a bankközi fizetési műveleteket nem vonja adóköteles körbe. A bizottsági javaslat a kockázatot megtestesítő pénzügyi eszközök forgalmára vonatkozik, míg a hazai illeték gyakorlatilag mindenfajta fizetési műveletre, tehát sokkal szélesebb körű.

(Bajusz Anna)

A ciprusi elnökség igyekszik kedvében járni az EU-ügyi minisztereknek és államtitkároknak, hiszen mielőtt visszatérnének a nem kis feladatokat tartogató – szeptemberben újra élesedő – EU-s napirendhez, Nicosiában tölthetnek el néhány napot. Nem pihenésről van szó azonban, hiszen a résztvevők augusztus 30-án az Általános Ügyek Tanácsának informális ülésén a  2014–2020-as többéves pénzügyi keretről vitatkoznak majd. 

A ciprusi elnökség vitaorientáló anyagot (issues papert) készített a többéves keretről, amelyet augusztus közepén minden tagállamnak megküldött. Ebben a dokumentumban összegzik azokat a tapasztalatokat, amelyeket júliusban szereztek, amikor is minden tagállammal kétoldalú megbeszélésen tekintették át az adott ország legfőbb prioritásait és problémáit. Az elnökség beszámolója alapján egy tagállam sem rukkolt elő olyan állásponttal, ami eddig ne lett volna ismert, ennek ellenére érdekes (és érdemes) áttekinteni az elnökségi papírt. Kiderül belőle például az, hogy a 2014–2020-as időszakban elinduló új infrastrukturális alap (Connecting Europe Facility), amely az energia-, az infrastrukturális és az infokommunikációs szektort fedné le, csak részben nyerte el a tagállamok tetszését. Többen csökkentenék az alap költségvetését, valamint kevesebb pénzt szánnának az infokommunikáció fejlesztésére, mint a másik két területre. Szintén meglepőnek tűnhet, hogy van olyan, költségvetési visszatérítésben részesülő tagállam, amely hozzájárulna ahhoz, hogy az Európai Bizottság által javasolt, egyszerűbb visszatérítési rendszer lépjen a jelenlegi helyébe.

Az Általános Ügyek Tanácsa elé kerülő elnökségi vitaindító a közelmúltbeli tapasztalatok összegzésén túl a ciprusi elnökség MFF-menetrendjéből is ízelítőt ad. Megtudjuk belőle, hogy az elnökség csak akkor lát esélyt arra, hogy még idén megállapodás szülessen a 2014–2020-as többéves keretről, ha csökkentik a Bizottság által javasolt főösszeget. Ezzel a megközelítéssel természetesen a kohézió barátai országcsoport nem ért egyet, hiszen sokkal több tagállam támogatta a Bizottság főösszegjavaslatát, mint amennyi támadta. Az elnökség azonban eltökéltnek látszik a kiadások csökkentése terén: valamennyi fejezetben szeretne megtakarításokat elérni.
Természetesen a tárgyalások akkor tudnak majd érdemben előre lépni, ha a tárgyalási keretdokumentumot, a negotiating boxot az elnökség számokkal is megtölti. Erre az ígéretek szerint leghamarabb szeptember közepén kerülhet sor. Sajnos továbbra is fennáll a veszély, hogy a gazdasági válság és a görög krízis elvonja a figyelmet a többéves keret tárgyalásairól. De inkább igyekezzünk optimistán hozzáállni ehhez a félévhez és kívánjunk sok sikert Ciprusnak az embert/elnökséget próbáló feladathoz!
(Bajusz Anna)

Idén nyáron több német döntéshozó is Görögországba megy nyaralni. A politikusok az után döntöttek így, hogy megtudták, az országba 50 százalékkal kevesebb turista érkezik 2012-ben, mint az azt megelőző években – írja a Deutsche Welle.

A politikusok pusztán egyéni szolidaritásból utaznak a déli országba. A német döntéshozók a válság kirobbanása óta megszilárdult negatív előítéletek ellen is „fel szeretnék használni” nyaralásukat, szerintük a görögöknek látniuk kell azt, hogy a német politikusok a görög gazdaság fellendítése érdekében egyéni nyaralásaikkal is támogatni kívánják az országot, így sarkallva más német polgárokat is az utazásra.

Bár első pillantásra furcsának tűnhet a német politikusok kezdeményezése, mégis tény, hogy az idegenforgalom a harmadik legnagyobb társadalmi-gazdasági tevékenységi terület az EU-ban, becslések szerint ez a szektor az EU GDP-jének több mint 10%-át és az összes munkahely kb. 12%-át biztosítja, így a válságból való kilábalás egyik záloga lehet. A görög gazdaság talpra állításának is az egyik fontos eleme az odalátogató turisták számának növelése, azonban a görög politikai viharok, amelyek az utcákon is lecsapódtak, sok ezer turistát bizonytalanítottak el.

A német politikusok pont ez ellen kívánnak tenni, és szeretnének jó példát mutatni. Az egyik Görögországba készülő politikus azonban megjegyezte: „persze nem úgy fogok körbejárni a szigeteken, hogy azt hangoztatom, én egy német politikus vagyok”.

Idén nyáron több német döntéshozó is Görögországba megy nyaralni. A politikusok az után döntöttek így, hogy megtudták, az országba 50 százalékkal kevesebb turista érkezik 2012-ben, mint az azt megelőző években – írja a Deutsche Welle.

A politikusok pusztán egyéni szolidaritásból utaznak a déli országba. A német döntéshozók a válság kirobbanása óta megszilárdult negatív előítéletek ellen is „fel szeretnék használni” nyaralásukat, szerintük a görögöknek látniuk kell azt, hogy a német politikusok a görög gazdaság fellendítése érdekében egyéni nyaralásaikkal is támogatni kívánják az országot, így sarkallva más német polgárokat is az utazásra.

Bár első pillantásra furcsának tűnhet a német politikusok kezdeményezése, mégis tény, hogy az idegenforgalom a harmadik legnagyobb társadalmi-gazdasági tevékenységi terület az EU-ban, becslések szerint ez a szektor az EU GDP-jének több mint 10%-át és az összes munkahely kb. 12%-át biztosítja, így a válságból való kilábalás egyik záloga lehet. A görög gazdaság talpra állításának is az egyik fontos eleme az odalátogató turisták számának növelése, azonban a görög politikai viharok, amelyek az utcákon is lecsapódtak, sok ezer turistát bizonytalanítottak el.

A német politikusok pont ez ellen kívánnak tenni, és szeretnének jó példát mutatni. Az egyik Görögországba készülő politikus azonban megjegyezte: „persze nem úgy fogok körbejárni a szigeteken, hogy azt hangoztatom, én egy német politikus vagyok”.

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

Négyévente az EU vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy uniós köntösbe bújtassák az olimpiai részvételt, és arra biztatnak, hogy az EU-tagállamok eredményeiket egységesen kezelve keljenek versenyre harmadik országokkal.

Az elmúlt olimpiák során is előszeretettel hangoztatták uniós vezetők a tagállamok által elért eredményeket. 2004-ben Romano Prodi a Bizottság akkori elnöke az EU- tagállamok által szerzett 82 aranyérmet közös uniós érdemnek nevezte. A 2008-as pekingi olimpia után Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke az ötkarikás játékok során megszerzett uniós előnyről beszélt.

Egy uniós brosúra a Europe: The Cradle of the Olympic Movement, a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok előtt számba veszi az EU, vagy ha jobban tetszik az uniós tagállamok eddigi és várható eredményeit. Az összefoglaló megjegyzi, hogy Európa az olimpiák bölcsője és, hogy „az ötkarikás játék végre visszatér a hazájába”. Az eddig megrendezett 30 olimpia közül ez lesz a 24. amelyet az EU 27 tagállamának egyikében rendeznek meg.

Nile Gardiner, a The Telegraph publicistája a témában írt véleményrovatában kifejti: az uniós vezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sportesemények inkább szólnak az egyéni és a nemzeti teljesítményekről, mint egy egységes „európai állam” eszményéről.

Európa és az unió számára rendkívül sok pozitív, főleg gazdasági hozadéka van egy, az öreg kontinensen megrendezett olimpiának, azonban az semmiképpen sem állítható, hogy ez lenne az az esemény, amely teret ad az uniós összetartozás érzésének. Az EU tájékoztató füzet szerint mindenesetre 108 érmet szerezne az a csapat, amely egységesen képviselné az Európai Uniót.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.

Egy friss Eurobarometer kutatásból kiderül, hogy az uniós polgárok féltik a személyes adataikat, és nem bíznak az online fizetési műveletekben. Ez a fajta bizonytalanság nem tesz jót az uniós gazdaságnak, ugyanis gátolja a nemzeti és határon átnyúló online vásárlások elterjedését.

Az online vásárlások a teljes uniós kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3%-át teszik ki, azonban a fogyasztói bizalmatlanság miatt csak nagyon lassan növekszik ez az ágazat. A Bizottság adatai szerint, ha például a fogyasztók bátrabban választanák a határon átnyúló internetes szolgáltatások adta lehetőségeket, akár 204 milliárd eurós összeget is megtakaríthatnának. Továbbá az internetes gazdaság minden megszüntetett nem internetes állás helyett 2,6 új online állást hoz létre.

Az Eurobarometer-felmérés szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89 százaléka tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljanak. A netezők 29 százaléka nem mer az interneten online banki műveletet végezni vagy vásárolni. Persze az internetezők sem védik megfelelően adataikat, a felmérés arra is rámutat, hogy 53 százalékuk egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Magyarországon az uniós átlaghoz képest valamelyest rosszabb a helyzet, a magyarok csak 22 százaléka vásárol a neten – az uniós átlag 53 százalék – valamint csak 19 százalékuk fizet az internet segítségével, az uniós 48 százalékkal szemben.

A Bizottság a fogyasztói bizalom megteremtése érdekében már több kampányt is indított, azonban az EU továbbra is nagy lemaradásban van az IKT-szektorban, az uniós polgárok nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeiket. Az internethasználók tájékozatlansága pedig oda vezetett, hogy 12 százalékuk volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8 százalékuk személyazonosság-lopás áldozatául esett.

A válság időszakában az EU nem engedheti, hogy ez a jövedelmező ágazat ilyen hátrányba kerüljön az unión belül, ezért a Bizottság 2015-ig megduplázná az internetes vásárlások számát.  Ezt azonban nehéz lesz megvalósítania a fogyasztói bizalom javítása nélkül, amelyben már a tagállamok felelőssége is igen nagy.

Az Európai Bizottság 2012. július 11-én tette közzé a felülvizsgált MFF-javaslatát, amely egyrészt a tavaszi gazdasági előrejelzések (spring forecast) mentén aktualizált számokat tartalmazza, másrészt a horvát bővítéssel járó kiigazítást. A már 28 tagállamra vonatkozó MFF főösszege 2011-es áron 1033 milliárd euró az MFF-en kívüli tételek nélkül (a 2011 júniusában megjelent, még csak 27 tagállamra vonatkozó javaslat főösszege 1025 milliárd euró volt). A kohéziós politikára szánt források 2 milliárd euróval növekednének, de figyelembe véve, hogy Horvátország támogatásai 8,7 milliárd eurót tesznek ki, ez azt jelenti, hogy a többi tagállam várható allokációja körülbelül 5 milliárd euróval csökkenne. A közös agrárpolitikára szánt összegen belül átrendeződés nem történt, csak a horvát csatlakozás költségével megnövelt számokat kaptunk.
A Bizottság frissítette a tagállamok reál GDP-jére vonatkozó átlagos évi növekedési előrejelzését is. Mint arról már írtunk, a reál GDP-előrejelzés kérdéskörében komoly vitában állunk a Bizottsággal, hiszen az eddig is jóval alábecsülte a magyar növekedés várható ütemét. A felülvizsgálat eredményeképp sajnos ez a helyzet tovább romlott (a 2011-es várakozásokhoz képest majdnem felére csökkent a magyar adat), hazánk a legkisebb átlagos növekedéssel számolhat a következő hét évben a tagállamok közül (utánunk Németország és Olaszország következik). A Bizottság szerint az elkövetkező hét évben a görög (!!!), a román és a lengyel gazdaság is a magyarnál több mint háromszor nagyobb növekedésre lesz képes, ami azért finoman szólva is érdekes megállapítás…
Sajnos ez az előrejelzés nagyban meghatározza a kohéziós borítékunk nagyságát, ezért a támogatási felső korláttal együtt továbbra is komoly veszteségeink vannak a mostani költségvetési időszakhoz viszonyítva. Az eddig ebben a kérdésben szövetségeseinknek számító balti országok előrejelzései javultak, így elmondhatjuk, hogy most már teljesen egyedül maradtunk a problémánkkal. Ez a fejlemény a megoldás szempontjából akár kedvezőbb is lehet, hiszen így már csak egy ország specifikus problémájára kell egyedi megoldást találni, amire azért már nem egy esetben volt példa az európai integráció történetében.
(Modok Benő)

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) és a Külügyminisztérium közös szervezésében 2012. július 3-án nagy érdeklődés mellett került megrendezésre az MFF vitájáról szóló társadalmi egyeztetés soron következő konferenciája. A VM Darányi Ignác termében tartott konferencián 200 meghívott vett részt.

Az EU első közös politikáját jelentő és idén 50 éves fennállását ünneplő közös agrárpolitika (KAP) keretei 2013-ig adottak. Az Európai Bizottság 2011. október 12-én nyilvánosságra hozta a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó, hét rendelet tervezetből álló javaslatcsomagját. A reform kiemelt célja, hogy növelje az európai mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát, egészséges és jó minőségű élelmiszereket biztosítson az európai fogyasztóknak, óvja a környezetet és fejlessze a vidéki területeket.

A tanácskozás első blokkjában Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár, Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár, illetve V. Német Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár tartott előadást. Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit.

A második blokkban a KAP-reformmal kapcsolatos nézőpontok kerültek bemutatásra az Országgyűlés Európai ügyek- és Mezőgazdasági bizottsága, valamint a Lehet Más a Politika (LMP) és az Európai Parlament szemszögéből.

A konferencia harmadik részében a VM, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az Agrárgazdasági Kutató Intézet, a Magyar Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, illetve a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége képviselői fejthették ki álláspontjukat a javaslat lényegi elemeivel kapcsolatban.

A konferencián elhangzott előadások, prezentációk letölthetők az eu.kormany.hu oldalán: http://eu.kormany.hu/a-novekedest-szolgalja-a-kozos-agrarpolitika.

(a szerző  Szentmáry Tamás, a Külügyminisztérium EU Ágazati Politikák  Főosztálya munkatársa)

A gazdasági válság kirobbanása óta a hitelminősítők a nehéz helyzetben lévő országok mumusává váltak. Hétről hétre kerülnek országok bóvli kategóriába, miközben az unió minden erejével a gazdaság beindítására törekszik, azonban a rossz besorolások mellett egyre nehezebb talpon maradni.  A küzdelem bár heroikus, sziszifuszi is.

A nagy hitelminősítők, mint a Fitch Ratings, a Moody’s, vagy a Standard & Poor's az évek során egyre több támadást kaptak és kapnak azért, mert abban az esetben is leminősítenek egy-egy országot, amikor az éppen megszorításokat hajt végre.

A minősítők fent idézett nagy hármasát a válság óta érik kritikák, többek között azért, mert a krízis kirobbanása előtt még kiváló minősítést adtak az amerikai jelzálogpiaci válságot előidéző cégeknek, valamint azért is, mert az unió több válságban lévő országának „megnehezítik” azzal a helyzetét, hogy a stabilitására irányuló intézkedések ellenére is többször tovább rontják azok szuverén adós besorolását. A legnegatívabb nézetek szerint a nagy hitelminősítők irányítják a világ gazdaságát, hiszen döntéseikkel jelentősen meghatározzák egy-egy régió helyzetét.

Az EU intézményei évek óta próbálnak megoldást találni a problémára több-kevesebb sikerrel, mivel arra a Bizottság is igen korán ráeszmélt, hogy a hitelminősítők tevékenységükkel hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

Korábban több „mentőötlet” is felmerült: egyes elképzelések szerint az európai hitelminősítők felügyeletét ellátó Európai Értékpapír-piaci Hatóság kezdeményezhette volna azon európai országok hitelminősítésének felfüggesztését, amelyek nemzetközi támogatásban részesülnek, illetve azokét, amelyek osztályozása növelné a piaci bizonytalanságot. Sokáig szerepelt a felvetések között egy uniós, konkurens hitelminősítő intézet létrehozása is, azonban ez az ötlet sem öltött hivatalos bizottsági javaslati formát. Az uniós jogalkotás eddig még falakba ütközött, ráadásul a legnagyobb hitelminősítők székhelyei nem az unió területén vannak: a gépezet így tehetetlen.

Az uniós intézmények azonban nem adják fel a küzdelmet. Az EP előtt heverő újabb jelentés szerint meg kellene határozni annak a menetrendjét is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az országok adósságbesorolását. A gazdasági szakbizottság olyan intézkedéseket sürget, amelyek csökkentenék a három nagy hitelminősítőtől való függést, és korlátoznák azt a hatást, amellyel a hitelminősítők egy-egy döntése befolyásolja a hitelhez jutás feltételeit.

Az unió lépéskényszerben van a hitelminősítőkkel szemben, mivel egyre több ország sodródik válságba, részben az egyre rosszabb minősítéseknek is köszönhetően.

A gazdasági válság kirobbanása óta a hitelminősítők a nehéz helyzetben lévő országok mumusává váltak. Hétről hétre kerülnek országok bóvli kategóriába, miközben az unió minden erejével a gazdaság beindítására törekszik, azonban a rossz besorolások mellett egyre nehezebb talpon maradni.  A küzdelem bár heroikus, sziszifuszi is.

A nagy hitelminősítők, mint a Fitch Ratings, a Moody’s, vagy a Standard & Poor's az évek során egyre több támadást kaptak és kapnak azért, mert abban az esetben is leminősítenek egy-egy országot, amikor az éppen megszorításokat hajt végre.

A minősítők fent idézett nagy hármasát a válság óta érik kritikák, többek között azért, mert a krízis kirobbanása előtt még kiváló minősítést adtak az amerikai jelzálogpiaci válságot előidéző cégeknek, valamint azért is, mert az unió több válságban lévő országának „megnehezítik” azzal a helyzetét, hogy a stabilitására irányuló intézkedések ellenére is többször tovább rontják azok szuverén adós besorolását. A legnegatívabb nézetek szerint a nagy hitelminősítők irányítják a világ gazdaságát, hiszen döntéseikkel jelentősen meghatározzák egy-egy régió helyzetét.

Az EU intézményei évek óta próbálnak megoldást találni a problémára több-kevesebb sikerrel, mivel arra a Bizottság is igen korán ráeszmélt, hogy a hitelminősítők tevékenységükkel hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához.

Korábban több „mentőötlet” is felmerült: egyes elképzelések szerint az európai hitelminősítők felügyeletét ellátó Európai Értékpapír-piaci Hatóság kezdeményezhette volna azon európai országok hitelminősítésének felfüggesztését, amelyek nemzetközi támogatásban részesülnek, illetve azokét, amelyek osztályozása növelné a piaci bizonytalanságot. Sokáig szerepelt a felvetések között egy uniós, konkurens hitelminősítő intézet létrehozása is, azonban ez az ötlet sem öltött hivatalos bizottsági javaslati formát. Az uniós jogalkotás eddig még falakba ütközött, ráadásul a legnagyobb hitelminősítők székhelyei nem az unió területén vannak: a gépezet így tehetetlen.

Az uniós intézmények azonban nem adják fel a küzdelmet. Az EP előtt heverő újabb jelentés szerint meg kellene határozni annak a menetrendjét is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az országok adósságbesorolását. A gazdasági szakbizottság olyan intézkedéseket sürget, amelyek csökkentenék a három nagy hitelminősítőtől való függést, és korlátoznák azt a hatást, amellyel a hitelminősítők egy-egy döntése befolyásolja a hitelhez jutás feltételeit.

Az unió lépéskényszerben van a hitelminősítőkkel szemben, mivel egyre több ország sodródik válságba, részben az egyre rosszabb minősítéseknek is köszönhetően.

Tanácsok kezdőknek és haladóknak útiokmányokról, biztonságról, alkoholról és cigarettáról, valamint hasznos telefonszámokról.

Június 8. és július 1. között szurkolók milliói érkeznek Lengyelországba és Ukrajnába, szurkolni, bulizni, vagyis jól érezni magukat.

Nem árt tudni, hogy ha magyar állampolgárként érkezünk ezekbe az országokba, milyen jogaink és kötelezettségeink vannak, valamint, hogy mire figyeljünk annak érdekében, hogy ne váljon rémálommá a 2012-es EB. Ne gondoljuk, hogy csak a vandál szurkolók kerülhetnek nehéz helyzetekbe.

Fontos tudnunk, hogy a magyar állampolgárok érvényes személyi igazolványukkal is beutazhatnak Lengyelországba (nem kell útlevél), azonban Ukrajnába útlevél szükséges. Ezt akkor se felejtsük el, ha például egyik helyszínről a másikra, Lengyelországból Ukrajnába utazunk. Indulás előtt tehát nézzük meg jól a lejárati dátumokat utazási okmányainkon, ugyanis könnyen kárba veszhet a megvásárolt jegyünk.

A másik „okmány”, amiről érdemes gondoskodnia a felkészült sportrajongónak, az Európai Egészségbiztosítási Kártya, amely Lengyelországban (sajnos Ukrajnában nem) feljogosítja használóját az orvosilag szükséges ellátások igénybevételére. A kártyát ingyenesen igényelheti az, aki biztosítással rendelkezik Magyarországon. Ha valakit baleset ér, a kártyával felvértezve biztos lehet abban, hogy ugyanabban az ellátásban részesülhet, mint a lengyel állampolgárok.

A lengyel és az ukrán nagykövetségek honlapjai is figyelmeztetnek arra, hogy az EB ideje alatt elszaporodhatnak a bűncselekmények az országokban, így a szurkolóknak fokozottan kell figyelniük okmányaikra, értékeikre. Javasolt, hogy a szurkolók ne is vigyék magukkal útlevelüket, személyijüket a meccsekre, csak annak fénymásolatát hordják maguknál a zsúfolt helyeken.

Az alkohol és dohánytermékek be- és kivitelével is vigyázni kell. Lengyelországgal kapcsolatban könnyebb a helyzet, mivel uniós országról van szó, így egységes szabályok vonatkoznak arra, hogy pontosan mennyi alkohol és dohányterméket vihetünk be – azaz milyen mennyiség nem minősül még kereskedelmi mennyiségnek. (800 db cigaretta, 110 liter sör, bor és pezsgő együttesen 90 litert, alkoholtermékből 10 liter stb.) Ukrajnába kisebb mennyiséget lehet csak bevinni (200 db cigaretta, 1 liter égetett szesz, 2 liter bor, 5 liter sör.) Azonban arra is figyeljünk, hogy Ukrajnából Magyarországra  autóval már csak személyenként 2 doboz cigaretta hozható be vámmentesen.

Az sem mindegy, hogy a bevitt alkoholtermékeket hol fogyasztja el az ember. Lengyelországban és Ukrajnákban is tilos az utcákon, parkokban és egyéb nyilvános helyeken alkohol tartalmú italokat fogyasztani, a szabályok megszegése súlyos büntetést vonhat maga után. (Figyelem, az utcai vizeléssel is ez a helyzet.) Ha valaki a stadionokba szeretné bevinni az alkoholt, kár megpakolni a bőröndjét, ugyanis egyik stadion lelátójára sem lehet bevinni italt, és az ittas személyek beléptetését is megtagadhatják a bejáratnál.

Ha mégis baj történne az Európai Unió segélyhívó számát, a 112-es telefonszámot, valamint az EB ideje alatt működő fogyasztói információs forródrót egyikét (800 007 707, +48 228 27 5474) lehet feltárcsázni. Továbbá a két országban működő magyar nagykövetségekhez is bátran fordulhatunk.

Tanácsok kezdőknek és haladóknak útiokmányokról, biztonságról, alkoholról és cigarettáról, valamint hasznos telefonszámokról.

Június 8. és július 1. között szurkolók milliói érkeznek Lengyelországba és Ukrajnába, szurkolni, bulizni, vagyis jól érezni magukat.

Nem árt tudni, hogy ha magyar állampolgárként érkezünk ezekbe az országokba, milyen jogaink és kötelezettségeink vannak, valamint, hogy mire figyeljünk annak érdekében, hogy ne váljon rémálommá a 2012-es EB. Ne gondoljuk, hogy csak a vandál szurkolók kerülhetnek nehéz helyzetekbe.

Fontos tudnunk, hogy a magyar állampolgárok érvényes személyi igazolványukkal is beutazhatnak Lengyelországba (nem kell útlevél), azonban Ukrajnába útlevél szükséges. Ezt akkor se felejtsük el, ha például egyik helyszínről a másikra, Lengyelországból Ukrajnába utazunk. Indulás előtt tehát nézzük meg jól a lejárati dátumokat utazási okmányainkon, ugyanis könnyen kárba veszhet a megvásárolt jegyünk.

A másik „okmány”, amiről érdemes gondoskodnia a felkészült sportrajongónak, az Európai Egészségbiztosítási Kártya, amely Lengyelországban (sajnos Ukrajnában nem) feljogosítja használóját az orvosilag szükséges ellátások igénybevételére. A kártyát ingyenesen igényelheti az, aki biztosítással rendelkezik Magyarországon. Ha valakit baleset ér, a kártyával felvértezve biztos lehet abban, hogy ugyanabban az ellátásban részesülhet, mint a lengyel állampolgárok.

A lengyel és az ukrán nagykövetségek honlapjai is figyelmeztetnek arra, hogy az EB ideje alatt elszaporodhatnak a bűncselekmények az országokban, így a szurkolóknak fokozottan kell figyelniük okmányaikra, értékeikre. Javasolt, hogy a szurkolók ne is vigyék magukkal útlevelüket, személyijüket a meccsekre, csak annak fénymásolatát hordják maguknál a zsúfolt helyeken.

Az alkohol és dohánytermékek be- és kivitelével is vigyázni kell. Lengyelországgal kapcsolatban könnyebb a helyzet, mivel uniós országról van szó, így egységes szabályok vonatkoznak arra, hogy pontosan mennyi alkohol és dohányterméket vihetünk be – azaz milyen mennyiség nem minősül még kereskedelmi mennyiségnek. (800 db cigaretta, 110 liter sör, bor és pezsgő együttesen 90 litert, alkoholtermékből 10 liter stb.) Ukrajnába kisebb mennyiséget lehet csak bevinni (200 db cigaretta, 1 liter égetett szesz, 2 liter bor, 5 liter sör.) Azonban arra is figyeljünk, hogy Ukrajnából Magyarországra  autóval már csak személyenként 2 doboz cigaretta hozható be vámmentesen.

Az sem mindegy, hogy a bevitt alkoholtermékeket hol fogyasztja el az ember. Lengyelországban és Ukrajnákban is tilos az utcákon, parkokban és egyéb nyilvános helyeken alkohol tartalmú italokat fogyasztani, a szabályok megszegése súlyos büntetést vonhat maga után. (Figyelem, az utcai vizeléssel is ez a helyzet.) Ha valaki a stadionokba szeretné bevinni az alkoholt, kár megpakolni a bőröndjét, ugyanis egyik stadion lelátójára sem lehet bevinni italt, és az ittas személyek beléptetését is megtagadhatják a bejáratnál.

Ha mégis baj történne az Európai Unió segélyhívó számát, a 112-es telefonszámot, valamint az EB ideje alatt működő fogyasztói információs forródrót egyikét (800 007 707, +48 228 27 5474) lehet feltárcsázni. Továbbá a két országban működő magyar nagykövetségekhez is bátran fordulhatunk.

Túl sok életet követelnek a dohányzás okozta betegségek és szövődmények, így az unió „bekeményít”.

John Dalli uniós biztos februári EP-felszólalásában világított rá arra, hogy a cigaretták csomagolása jelenleg túlságosan színes és érdekes, túl figyelemfelkeltő. Véleménye szerint ezeknek a dobozoknak sokkal egyszerűbbnek kellene lenniük, azt kellene sugározniuk, hogy a termék, ami bennük van, súlyosan károsítja az egészséget. (A súlyos egészségkárosító hatások esetén pedig senkinek sem a szivárványszínek jutnak az eszébe.)

A Bizottság szeretné kötelezővé tenni nagy, figyelmeztető piktogramok feltüntetését a dobozokon. Mi több, a szabályozás a tervek szerint minden dohányterméknek egyszerű csomagolást írna elő, a dobozon pedig egységes betűtípussal kellene feltüntetni a cigaretta márkáját. A márka kis helyet kapna a dobozon, a felületet inkább a felhívó figyelmeztetések uralnák.

Az Európai Bizottság régóta fáradozik azon, hogy visszaszorítsa a dohánytermékek fogyasztását, ugyanis a dohányzás egészségügyi „ára” igen magas; évente az unióban 700 ezer idő előtti elhalálozáshoz vezet.

A Dohányzásmentes Világnap apropóján kiadott legfrissebb felmérések szerint az uniós polgárok nem is bánnák igazán ezeket a változtatásokat, mivel a polgárok átlagosan 60%-a támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy a dohánytermékek kevésbé legyenek feltűnőek és vonzóak.

Azonban az éremnek két oldala van: míg a polgárok több mint fele kiáll bizonyos intézkedések mellett, a statisztikák azt mutatják, hogy a cselekvés, azaz a leszokás mellett már kevesebben döntenek. 2009-hez képes csak kis mértékben csökkent az unióban a dohányosok száma, és az elszívott cigaretták aránya is csak kissé mérséklődött. Így valószínű, hogy a kevésbé színes dobozokat is sokan a kezükbe fogják venni.

Mindenesetre nincs könnyű helyzetben a Bizottság, mivel rendkívül nehéz a leszokásra motiválni a dohányosokat úgy, hogy a nagy dohánygyárak is folyamatosan versenyben vannak a fogyasztókért.

A Dohánymentes Világnap alkalmából készített felmérés itt olvasható.

Túl sok életet követelnek a dohányzás okozta betegségek és szövődmények, így az unió „bekeményít”.

John Dalli uniós biztos februári EP-felszólalásában világított rá arra, hogy a cigaretták csomagolása jelenleg túlságosan színes és érdekes, túl figyelemfelkeltő. Véleménye szerint ezeknek a dobozoknak sokkal egyszerűbbnek kellene lenniük, azt kellene sugározniuk, hogy a termék, ami bennük van, súlyosan károsítja az egészséget. (A súlyos egészségkárosító hatások esetén pedig senkinek sem a szivárványszínek jutnak az eszébe.)

A Bizottság szeretné kötelezővé tenni nagy, figyelmeztető piktogramok feltüntetését a dobozokon. Mi több, a szabályozás a tervek szerint minden dohányterméknek egyszerű csomagolást írna elő, a dobozon pedig egységes betűtípussal kellene feltüntetni a cigaretta márkáját. A márka kis helyet kapna a dobozon, a felületet inkább a felhívó figyelmeztetések uralnák.

Az Európai Bizottság régóta fáradozik azon, hogy visszaszorítsa a dohánytermékek fogyasztását, ugyanis a dohányzás egészségügyi „ára” igen magas; évente az unióban 700 ezer idő előtti elhalálozáshoz vezet.

A Dohányzásmentes Világnap apropóján kiadott legfrissebb felmérések szerint az uniós polgárok nem is bánnák igazán ezeket a változtatásokat, mivel a polgárok átlagosan 60%-a támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy a dohánytermékek kevésbé legyenek feltűnőek és vonzóak.

Azonban az éremnek két oldala van: míg a polgárok több mint fele kiáll bizonyos intézkedések mellett, a statisztikák azt mutatják, hogy a cselekvés, azaz a leszokás mellett már kevesebben döntenek. 2009-hez képes csak kis mértékben csökkent az unióban a dohányosok száma, és az elszívott cigaretták aránya is csak kissé mérséklődött. Így valószínű, hogy a kevésbé színes dobozokat is sokan a kezükbe fogják venni.

Mindenesetre nincs könnyű helyzetben a Bizottság, mivel rendkívül nehéz a leszokásra motiválni a dohányosokat úgy, hogy a nagy dohánygyárak is folyamatosan versenyben vannak a fogyasztókért.

A Dohánymentes Világnap alkalmából készített felmérés itt olvasható.

Egyre magasabbra ível az európai filmgyártás csillaga: az unió 2014–2020 között 900 millió eurót szán a filmgyártás támogatására.

Az idei Cannes-i filmfesztiválon az unió által támogatott filmek közül 18 is bekerült az Arany-Pálmáért folytatott versenybe. Az európai filmek az Oscar-gálán is nagy sikert arattak, a 17000 eurónyi támogatásban részesült „A némafilmes” öt, az 1,5 millió euróval támogatott „A Vaslady” két Oscar-díjat is bezsebelt. Az Európai Bizottság MEDIA programja keretében 1991 óta 1,6 milliárd eurót fordítottak a film, a forgalmazás, a képzés, valamint az innováció fejlesztésére.

Ne ijedjünk meg, nem indul be a sikerek hatására a brüsszeli filmgyártás, és az uniós vezetők sem fognak feltűnni a filmekben, de a Bizottság a következő 7 éves programozási időszakban továbbra is jelentős összegeket kíván az európai filmekbe fektetni, pontosan 900 millió eurót. Persze a költségvetési tárgyalások még folytamban vannak, így a bizottsági elképzelésekhez nyilván a tagállamoknak is lesz egy-két szava.

A filmgyártás ilyen nagyvonalú támogatása a válságban akár úri hóbortnak is tűnhet, de az Európai Bizottság szerint a kultúra lehet a válságból való kilábalás egyik húzóágazata, és az európai filmsikerek nagy szerepet kaphatnak a gazdaságélénkítésben.

A Cannes-i filmmustra május 27-ig tart, szorítsunk a „saját” filmjeinkért.
 

Egyre magasabbra ível az európai filmgyártás csillaga: az unió 2014–2020 között 900 millió eurót szán a filmgyártás támogatására.

Az idei Cannes-i filmfesztiválon az unió által támogatott filmek közül 18 is bekerült az Arany-Pálmáért folytatott versenybe. Az európai filmek az Oscar-gálán is nagy sikert arattak, a 17000 eurónyi támogatásban részesült „A némafilmes” öt, az 1,5 millió euróval támogatott „A Vaslady” két Oscar-díjat is bezsebelt. Az Európai Bizottság MEDIA programja keretében 1991 óta 1,6 milliárd eurót fordítottak a film, a forgalmazás, a képzés, valamint az innováció fejlesztésére.

Ne ijedjünk meg, nem indul be a sikerek hatására a brüsszeli filmgyártás, és az uniós vezetők sem fognak feltűnni a filmekben, de a Bizottság a következő 7 éves programozási időszakban továbbra is jelentős összegeket kíván az európai filmekbe fektetni, pontosan 900 millió eurót. Persze a költségvetési tárgyalások még folytamban vannak, így a bizottsági elképzelésekhez nyilván a tagállamoknak is lesz egy-két szava.

A filmgyártás ilyen nagyvonalú támogatása a válságban akár úri hóbortnak is tűnhet, de az Európai Bizottság szerint a kultúra lehet a válságból való kilábalás egyik húzóágazata, és az európai filmsikerek nagy szerepet kaphatnak a gazdaságélénkítésben.

A Cannes-i filmmustra május 27-ig tart, szorítsunk a „saját” filmjeinkért.
 

Május 15-én este a világsajtó visszafojtott lélegzettel várta, hogy Francois Hollande francia elnök puszit vált- e Angela Merkel német kancellárral. A puszi elmaradt.

Miután Francois Hollande elfoglalta elnöki hivatalát, első útja Németországba vezetett. Az út szimbolikus jelentőséggel bírt, mivel a francia választások után a közvélemény azt találgatta, hogy vajon hova vezet az elnök első útja, hiszen az erős francia-német tengely fenntartása fontos az Európai Unió jövője szempontjából.

A baloldali Francois Hollande győzelme után felvetődött, hogyan léphet majd elődje, Nicolas Sarkozy nyomdokaiba, aki híresen jó viszonyt ápolt Angela Merkel kancellárral. Hollande tehát mindent megtett a jó kapcsolat megőrzése érdekében. Az elnöki beiktatás napján azonnal a kancellárhoz utazott, mint ismert, még egy villámcsapás sem tarthatta vissza (aki hisz a vészjósló jelekben, akár ebbe is beleláthat valamit).

Azonban Angela Merkel nem várta ölelő karokkal politikustársát, míg korábban Sarkozy elnök mindig kapott a kancellári puszikból. Fel is szisszent a világsajtó: ez a viszony már kevésbé baráti.

Persze mi nem vonnánk le messzemenő következtetéseket ebből az egy mozzanatból. Először is, a két vezető most találkozott először, úgyhogy várjuk ki a végét...

Másodszor a felek sok kérdésben egyezségre jutottak. A találkozó után tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozták, tudják, a két ország közötti kapcsolatnak különleges jelentősége van az európai egységfolyamat előrehaladásában, és ennek megfelelően végzik majd munkájukat. Kiemelték azt is, hogy nincsenek köztük olyan nagy nézetkülönbségek, mint ahogyan azt a sajtó tálalja.

Puszi ide vagy oda, mi bízunk abban, hogy Európa megnyugodhat, a német-francia tengely továbbra is erős marad

Ha valaki kíváncsi a puszik történetére, itt megnézheti.