You are here

EU-USA: Az EU-USA között felmerült szabadkereskedelmi tárgyalások ötletéről

Előzmények : a szabadkereskedelmi zóna, mint ötlet Európában
"Már 1956-ban, hogy megakadályozza a Római Szerződés aláírását London azzal a javaslattal állt elé, hogy létre kéne hozni a minden nyugat-európai államra kiterjedő szabadkereskedelmi övezetet. A javaslat szerint 11 tagállam a világ többi részével szemben viszont fenntartotta volna saját vámtarifarendszerét. Mindez azt jelentette volna, hogy a Nemzetközösség áruit - kihasználva a speciális kapcsolatrendszert - Nagy-Britannia olcsón importálta volna, majd kihasználva a közvetítő kereskedelem minden előnyét drágábban teríthette volna a többi európai ország felé, konkurenciát támasztva a kontinens termelőinek."

"Az Euroatlanti szabadkereskedelmi övezet kialakítását először a Kennedy terv (1960-as évek) vetette fel, mely egyébként a teljes európai atomarzenált is integrálta volna a NATO-ban - azaz amerikai ellenőrzés alá vonta volna, nulla európai védelmi szuverenitást hagyva a kontinensnek - ha De Gaulle nem vétózza meg. A francia elnök jól látta, hogy ebből Európában csak a nemzetközösség rendszerével világméretű gazdasági hálóval rendelkező britek és az amerikaiak profitálnának, amerikai irányítás alá vonva, lényegében gyarmati szintre süllyesztve az európai kontinenst."
Forrás )

A terv tehát egyszer már megbukott és akkor az USA a briteket használta - volna - trójai falóként. Most mi változott? Jogos-e a régi kritika, vagy új helyzet állt elő?

Írhatnánk egyből azt is, hogy ez a 2013 februárjában Obama által felvetett javaslat ugyan felmerült, de elemzők szerint mára (márc 20 utáni elemzések) lényegében lecsengőben van és nem vehető túl komolyan. Az eredeti javaslatot mind Barroso, mind Rompuy és Merkel "forradalomként" értékelte, mi azonban eleve kételkedtünk, hiszen ha jó lenne ez az EU-nak akkor már réges rég végrehajtották volna még a Kennedy terv alapján. Franciaország annak idején azért tiltakozott amiért ma még fokozottabban tiltakozhatna : az USA génmódosított, olcsó agrártermékei ezáltal tönkretehetnék a minőségi, bio(bb) európai mezőgazdaságot.

Cui prodest?
Az ötlet mögött lényegében az áll, hogyan tehető piacképesebbé, erősebbé a profi tömegtermelésben fejlettebb amerikai gazdaság az európai térfélen - az európai felvevőpiac segítségével, Kína ellen - az európai gazdaság kárára. Mert az európai félnek ígért előnyök látszatelőnyök, a maradék európai piacvédelmet számolnák fel az európai termelők, ipar kárára.

Magyarországnak az ötlet tehát szintén kifejezetten káros. Főként, hogy ezek az 1990-ben újjászületett - majd a 2001-ben induló dohai fordulóval ideiglenesen félretett - és 2009 óta megint burjánzó ötletek kvázi olyan térségeket is ide csatolnak még, melyekkel az USA már eleve szabadkereskedelmi térséget hozott létre, mint Kanada és Mexikó.)
A terv mögött nem véletlen nem állnak francia, német és egyéb központok csupán angolszászok, legfőképp az alábbi think-tankek tevékenysége mutatható ki :
- Centre for European Strategy (lengyel-amerikai)
- New Direction think-tank (Tatcher angol szervezete)
- Center for Transatlantic Relation (Simonyi András elnökölte szervezet, USA)

Van-e (volt-e) az ötletnek gazdasági racionalitása?
- Francia elemzők szerint alig, hiszen paradox módon már így is kvázi szabadkereskedelmi állapotok állnak fenn az EU és az USA között (ennek minden hátrányával) a WTO kötelezettségek fokozatos végrehajtása miatt : Nem léteznek magas vámkorlátok, melyek lebontása a szabadkereskedelmi övezet alapja (3%-osak átlagban, pár kivétellel, mint pl. a tengeri szállítás). Továbbá az EU az amerikai import 20%-át adja, míg az USA az európai importnak csupán 11%-át. Magyarán az USA volumenében kétszer annyi terméket importálhatna vámmentesen.
- Elemzők szerint a terv politikai végrehajtása is fikció, az EU az olasz válság miatt nem tudná keresztülvinni, az USA-ban pedig szintén a komoly fiskális problémák akadályozhatják a végrehajtást.
- Harmadik tényezőként felveti a globális egyeztetések kényszerű kiürülését (a legutóbbi G20 teljes kudarcát) és az erre keresett kétségbeesett, de nem megfelelő válaszadást, a WTO megmerevedett dohai fordulójának (2011 végétől) megkerülésével.
- A világpolitikai tendenciák az EU (és az USA) szempontjából már 2-3 évtizede a szabakereskedelem ellen dolgoznak, melyből egyedül a multinacionális vállalatok delokalizáció révén tudnak profitálni. Az (európai) államoknak pedig marad a gyárbezárások, az összeomló szociális rendszerek és a munkanélküliség kezelése. Az európai ipart és mezőgazdaságot főként a kínai verseny miatt ismét megemelt védővámokkal kéne megvédeni, hogy újra erőre kaphasson, és biztosítani az európai térség önellátását, munkahelyeket biztosítva. Az európai gazdasági fellendülést erre lehetne alapozni és e logikával gyökeresen ellentétes a maradék vámok leépítésének ötlete, újabb szabadkereskedelmi övezet(ek) kialakítása.

Brit kérdés
- A franciák úgy látják, hogy az amerikaiak már egy ideje lényegében jelentős mértékben elveszítették a brit hídfőállást a kontinensen, és a britek nem érdekeik szerint politizálnak. A leértékelődés tehát nem "bekövetkezhet", hanem már kész tény.
- Egy olyan scenárió amely a britek kilépnek, az EU fejlődésének jelentős pozitív lökést adhatna (hiszen a britek mióta beléptek szinte mindent vétóztak) de erre objektív elemzések kevés esélyt adnak. A Cameron kormány a belpolitikai válság kezelése miatt kommunikációs trükként próbál meg minden rosszat az EU-ra fogni, de - francia meglátások szerint - nem menne el a szakításig az EU-val, bármennyire is ennek az ellenkezőjét hirdeti, magát a "brit érdekek védelmezőjeként" állítva be.
- A britek kezdenek vészesen elszigetelődni, miközben a megszorítások miatt összefogásra lennének utalva (ld. épülő repülőgéphordozóik, rendelés alatti F-35-ös gépeik nem kompatibilisek a francia rendszerekkel) így további távolodást nem engedhetnek meg maguknak az USA-tól, melyre egyre jobban rá vannak utalva.

Undefined