You are here

Az új CDU-CSU-SPD koalíció értékelése

Dr. Türke András István

A CDU-CSU-SPD koalíció november 27-ei megszületésével németek arra számítanak, hogy mivel 2017-ig úgy tűnik Merkel és Hollande helyzete is stabil a 2012-ben elkezdett német-francia együttműködési folyamat folytatódni fog, a kontinuitás a kezdeti nehézségek ellenére most töretlen marad. Úgy vélik Hollande véglegesen fel fog hagyni azokkal a törekvéseivel, hogy a Németország-nélküli « maradék-Európát » felsorakoztassa a németek ellen, mert egy ilyen tömbnek a németekkel, a pörgő német gazdasággal szemben az esélyei gyakorlatilag nullára csökkentek.

Ugyanakkor a nehézségekre is fel kell hívni a figyelmet, mert a két ország az utóbbi években gyökeresen eltérő (bel)politikát választott a válság kezelésére : kínálati politika kontra keresleti politika ; eltérő munkaerőpiaci stratégiák ; államadósság eltérő kezelése. Mindez az európai szociálpolitika és monetáris területén előre kódolja a további súrlódásokat a két ország között.
Németország súlya Merkelék újraválasztásával annyira megnőtt, hogy arra számíthatunk a korábbinál is nagyobb hatékonysággal fogják terveiket lenyomni a franciák torkán. Sőt már most látható, hogy magán Franciaországon belül is egyre népszerűbb a német minta és sokan ennek átvételét szorgalmazzák. (Maguk a németek, német termékek is népszerűbbek, mint valaha, nagy a kontraszt a sikeres Merkel és a tehetetlen Hollande között.)

Miféle közeledés, stratégia várható a németek felől a franciák felé ? A német gazdaság sikere ellenére hordoz magában problémás pontokat. Ezeket Merkel-féle CDU/CSU a franciákkal együttműködve tervezi felszámolni : Egyik ilyen pont az SDP. A koalíciós partner hoz magával bizonytalansági tényezőket, fontos a francia támogatás a német partner « házon belüli » meggyőzéséhez. A Szociális Agenda megerősítésében, a bérkérdésben, a közszféra beruházásainak terén (ez utóbbiban be kell hozni lemaradásaikat) szintén számítanak a francia partnerre, de ez természetesen változatlanul hagyja gazdaságpolitikájuk alapjait. A németek érdekeltek abban is, hogy a franciák sikereket tudjanak felmutatni az államháztartási hiány csökkentése és a gazdasági reformok terén, mert a francia állampolgárok bizalmára is szükség van a németek által tervezett új európai monetáris model felállításához.

A németek folytatni fogják az óvatos nyitás politikáját, a büdzsé konszolidációját és egy növekedési és foglalkoztatási agenda kidolgozását. Várhatóan komoly figyelmet fordítanak Dél-Európa konszolidációjára, itt Peer Steinbrück « Marshall-tervére » utalhatunk. Komoly kihívást jelent a Németországban folyamatosan erősödő euroszkepszis terjedése is. Összefoglalva tehát a német-francia tengely erősödését várhatjuk erősödő német és gyengülő francia pozíciókkal. Lényegében nulla a francia alternatív politika esélye.

Undefined